2011. május 28. - TRÓPUSI ESŐERDŐ maradványai babérfákkal, ősorrszarvúak
és páros ujjú patások lábnyomaival hazánkban. Vulkáni katasztrófa után a
magyar-szlovák határon. A legtöbb ember azért utazik el Ipolytarnócra, ebbe a nógrádi faluba, hogy visszautazzon az időben több mint húszmillió évet. Ősvilági Pompejiként is emlegetik ezt a helyet, hiszen a régmúlt emlékeit egy vulkáni katasztrófa segítette megőrizni. Cápafogakkal hintett tengerparti föveny, szubtrópusi erdő hatalmas, megkövesedett fái, egzotikus növénylenyomatok és ősvilági szörnyek lábnyomai láthatók itt.
A vulkáni tufa áradatában összesült maradványokkal találkozunk a geológiai tanösvényen, ahol Szarvas Imre geológus vezet végig bennünket. Tőle tudjuk, hogy már több mint száz éve fedezték föl az első ősállati lábnyomokat, de az itt látható leletek csak töredéke annak a kincsnek, amik még a mélyben szunnyadnak. Nem mindennapi látvány az a száz méter hosszú, nyolc méter átmérőjű, megkövesedett ősfenyó, amit először fedeztek fel, miután a Borókás-patak kimosta. A helybéliek Gyurtyánkő-lóczának nevezték el és kővé válásáról mesebeli történeteket szőttek.
Ez a különleges lelet felkeltette Kubinyi Ferenc őslénytani kutató figyelmét is, aki 1836-ban kezdte azt vizsgálni. Rá ötven évre védőboltozatot kellett emelni föléje, nehogy teljesen széthordják, ma pedig egy épületben őrzik. Mint ahogy a 24 millió évvel ezelőtti trópusi tenger üledékéből előkerült cápafogakat is, amelyeket a helybeliek megkövesedett madárnyelvként árusították a turistáknak, még a huszadik század elején.
Később aztán krokodil, delfin és tengeri tehén csontjait is feltárták. A vulkáni katasztrófa pedig megőrizte azt a pillanatot, amikor az itató- és gázlóhelyeken a rég kihalt állatok tartózkodtak. Az egész világon Ipolytarnócon található a legtöbb állati nyom ebből a korból: tizenegy faj. több mint háromezer lábnyomát sikerült beazonosítani. Ezek között ugyanúgy vannak ragadozók. Több mint húszmillió éves ez a megkövesedett mint például ősorrszarvúak, páros ujjú patások és madarak.
És hogy ezek milyenek is lehettek? Megpróbálták rekonstruálni őket, sőt egy négydimenziós moziba beülve szinte testközelből is
megismerhetjük őket. Világszínvonalú 4D-s technikával rendezték be a termet, ahol szemüveget kapunk, és a székbe alaposan bekötözzük magunkat, nehogy kiessünk belőle, amikor a repülővel landolunk, majd kanyargunk a húszmillió évvel ezelőtti ősvilágban. A székek hat tengely mentén tizenkét irányba mozognak, az ősállatok pedig olyan közel kerülnek hozzánk a térhatású látvány és igen erős hangrendszer jóvoltából, hogy a felnőttek is sikítozni kezdenek. Közben alig tudjuk megfigyelni az egzotikus növényvilágot, pedig az se Európára jellemző. Hazánk területét akkor esőerdő fedte, babérlevelű növényekkel, amelyek lenyomata szintén látható. Szintén a világon egyedülálló vegetációt tár elénk az ipolytarnóci természetvédelmi terület: több mint 15 ezer levéllenyomat került innen múzeumokba. Idehozták Bükkábrányból a négy évvel ezelőtt felfedezett mocsárciprusokat is, amelyekre a lignitbányászok bukkantak hatvan méter mélyen.
Az egykori Pannon-tenger peremén, szubtrópusi éghajlaton élő nyolcmillió éves fák eredeti formájukban konzerválódtak a vizes homokágyban.
A létesítmény fenntartója, a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága az egész területen arra törekszik, hogy az őshonos növényi fajok kapjanak még nagyobb teret. Egy kis arborétumban a miocén kor flóráját és faunáját próbálják felidézni. Ezért egyes növények csak üvegházban tudnak majd élni, az ősállatok pedig szobrok formájában.
És ha valaki az erdő felett akar sétálni, annak sincs akadálya. Végigmehet a 8-10 méter magasságban húzódó, függőhidakból álló lombsétányon, amely 150 méter hosszú, fentről gyönyörű kilátás nyílik a tájra, és bepillantást kaphatunk az erdei vadvilág életébe is. Pethes József
