„A természetvédelem szinte minden elszánt vezetőjét eltüntették a rendszerből" (HVG)

2011. október 20. - Huszonnégy évet húzott le az államigazgatásban, majd - állítólag egy Semjén Zsolt által vadászati ügyben írt levél kiszivárogtatása miatt - áprilisban távoznia kellett. - Fogalmam sem volt erről a levélről, a belföldi vadászat engedélyezésével sosem foglalkoztam. Tény, hogy a vadon élő állatok védelméről szóló washingtoni egyezmény (CITES) végrehajtása során súlyos konfliktusaim voltak egyes vadászokkal, akiknek a trófeáit - a hazai és a nemzetközi előírásoknak megfelelően - nem engedhettem be külföldről. Mióta a kormánypártok a természetvédelmet az önálló zöld tárca megszüntetésével prédaként belökték az ellenérdekelt földművelésügyi tárcába, a természetvédelem szinte minden elszánt vezetőjét eltüntették a rendszerből. Épp a napokban mondtak fel újabb két, kitűnően dolgozó nemzetipark-igazgatónak. Velük együtt már hét igazgatót távolítottak el.
- Pedig lám, a becsempészett élőállatok vagy preparátumok elkobzását eddig ép bőrrel megúszta.
- Tűzvonalban voltam, izgalmas feladat volt a CITES betartásán őrködve leleplezni az illegális nemzetközi szállítmányokat. Az egyezmény hatálya alá tartozó 35 ezer faj és a belőlük készült trófeák, szőrmék, gyógy kivonatok kereskedelmének engedélyezése is az én feladatom volt. Rengeteg elkobzást, majd azt követő pert csináltam végig. Ez az üzlet gyakran összefonódik a kábítószer-kereskedelemmel, még az útvonalak is azonosak. Ugyanakkora hasznot hoz, viszont a büntetési tételek alacsonyabbak, így sokan erre a területre tértek át. Kaptam fenyegetéseket, de életveszélyeset csak egyszer: beígérték, hogy a metró alá löknek. Óriási pénzek mozognak, így nagy a tét, akár 5 évet is kaphatnak a súlyosabb esetekért.
- Milyen hatékonysággal leplezik le már a határon a magyar vámhatóság emberei a tiltott trófeákat?
- Magyarországon nehezebb a dolguk a „szállítmányozóknak". Az errefelé csempészett fajokat a vámosok is felismerik, nagyon jó együttműködést alakítottunk ki velük. Ha kétségeik voltak, bármikor hívhattak, és mi azonnal a határra rohantunk.
- Magyarország inkább a tranzit- vagy a célországa az illegális kereskedelemnek?
- Alapvetően tranzitország voltunk, de a határok és lehetőségek megnyílásával felvevőpiac is lettünk. Magyarországról induló szállítmányokat is elkaptunk már. Vannak a nemzetközi kereskedelem által is veszélyeztetett fajaink, például a kerecsensólyom vagy a rákosi vipera.
- Ugyan kinek jut eszébe viperát gyűjteni?
- A CITES csapdája, hogy amint egy fajt különösen veszélyeztetettnek vagy kihalófélben levőnek nyilvánítanak, az rögtön izgalmasabbá válik a gyűjtők szemében. Egy-egy ritka példány több százezer vagy akár millió forintért cserél gazdát. Szerencsére több más nemzetközi megállapodás is született, amelyeket kormányzati szinten a mi főosztályunk fogott össze, például az 1992-es riói biodiverzitás-egyezmény. Ez a lehető legszélesebben értelmezi a biológiai sokféleséget, nemcsak a vadon élő fajokat, de a mezőgazdasági termesztésbe vontak sokszínűségét is védeni próbálja.
- De miért ártana a biodiverzitásnak a génmódosítás, ami ellen ön uniós szinten is sikerrel küzdött?
- Mert az szó szerint természetellenes. Ha például az a kukoricafajta terjed el, amelyikbe rovarölő toxint termelő gént helyeztek, ezzel magunkat is veszélyeztetjük. A méreganyagot egész élete során termeli a növény, akkor is, ha nem támadja a rovar. Méghozzá ezerszer többet, mint amennyi a vegyszeres növényvédelem során a szabadba jut. Másrészt a toxin betakarítás után is a talajban marad, és szegényíti az élővilágot. Magyarországon ilyen fajtára azért sincs szükség, mert az a molylepke, ami ellen a méreganyagot termeli, nálunk nem is okoz komoly károkat. Viszont a GMO-kukorica pollenje a nem génmódosított fajtákat is megtermékenyíti, befertőzi. Így még az ózonkárosító anyagoknál is rosszabb, mert ha azok használatát abbahagyjuk, az ózonlyuk idővel „begyógyul", ám a génmódosított fajta megmarad örökre, ha egyszer kijuttattuk a természetbe, és a többi rokon növény genetikai állományát is megváltoztatja. Persze az emberiség élelmezése nagy üzlet: komoly gazdasági érdekek szólnak a GMO-technikák elterjesztése mellett. A vegyipari cégek a vetőmagos vállalkozásokkal összeépülve olyan növényeket is kifejlesztettek, amelyek rezisztensek egyes, minden más növényt elpusztító gyomirtókra. Ezek használata során kiderült, hogy többszörösére nőtt a kijuttatott vegyszer mennyisége, pusztul az élővilág, és haszontalan is az egész: az összes jelenlegi gyomirtót túlélő „szupergyomok" máris megállíthatatlanul terjednek. Az USA-ban már nincs is visszaút: végleg befertőzték kukoricatermő területeiket, lehetetlen GMO-mentes terméket előállítani. Túl az anyagiakon, ennek az a hallatlan veszélye a világra, hogy a létező több millió haszonnövényfajta helyett néhány tucat válik a globális élelmiszerellátás alapjává. Ezeknek a cégeknek a célja most nyilvánvalóan az, hogy a világ többi részén is az ő szereiket, génmódosított növényeiket vásárolják, termeljék. Holott például Indiában több száz, különböző tényezőknek ellenálló rizsfajta létezik, és Európában is bőven vannak ellenálló saját fajtáink.
- Nem lehet, hogy szélmalomharcot folytat Magyarország a GMO-mentességgel?
- Mindent meg kell tennünk, hogy feltartóztassuk ezt a folyamatot, ami a saját gazdasági haszonnövényeinket és védett fajainkat is pusztíthatja. Élelmiszer-biztonságunk alapfeltétele, hogy megőrizzük saját fajtáinkat, saját szaporítóanyag-ellátásunkat, e nélkül Magyarország néhány külföldi vetőmagcég kiszolgáltatottjává válik. Ezért lett volna katasztrófa a tápiószelei állami növényi génbankunk felszámolása. Akié a génállomány, a szaporítóanyag-ellátás, vagyis aki etet, az diktál.
- De hogyan tudná jóllakatni a hagyományos agrárgazdaság a szaporodó emberiséget ingadozó hozamú, gépesített művelésre alkalmatlan fajtákkal?
- Több emberi munkával, a helyi termelés helyreállításával, saját fajtáink újraélesztésével, importfüggésünk felszámolásával, vagyis azzal, ha magunk termelnénk meg magunknak itt, Magyarországon a saját élelmiszerünket. Ami évszázadokon keresztül működött, és most is működne, ha a szabályozás meg nem fojtotta volna. De a jelenlegi hazai és uniós szabályok csak olyan haszonnövény kereskedelmi
forgalmazását engedélyezik, ami szerepel az úgynevezett nemzeti fajtajegyzéken. A régi fajtáink – mint a híres panyolai „nemtudomka" szilva - nem felelnek meg az ebben foglalt előírásoknak, például azért,
mert nagyon változatosak - de hát épp ez fennmaradásuk záloga. Az uniós rendszert a nemesített fajtákra találták ki, nem a hagyományosak megőrzésére, netán szaporítására és forgalmazására. Tápiószelén
86 ezer növényfajta magját őrzik. Ezek vizsgálatával - amire most nincs keret - biztosítani lehetne, hogy rendelkezésre álljanak a változó klímát, a mind szélsőségesebb időjárási kilengéseket is elviselő hazai fajták. Épp a GMO ellentéte, a biológiai sokféleség fenntartása a záloga a világ biztonságos élelmezésének.
- Meglepő döntés, hogy nem Brüsszelben, az uniós apparátusban folytatja GMO elleni harcát, hanem egy civil szervezetnél.
- Brüsszel nem az én világom. A minisztériumból úgy helyeztek át a zöld hatósághoz, hogy egy ideig végezhettem a korábbi munkát a nemzetközi szervezetekben. Ám az uniós elnökségi félév után döntéskényszerbe hoztak: egyszer csak nem engedtek be a tárca épületébe. Épp aznap járt le a Greenpeace-felkérés határideje, és miután ennek a zöld szervezetnek az értékrendjével egyetértek, elvállaltam a közép-európai program irányítását. Az unió halászati reformjáért is kampányolunk.
- Azért ez hazai szempontból nem tűnik olyan fontosnak, mint az ön eddigi tevékenysége.
- Ez is fontos téma, nagyon is sok közünk van az EU-s tengeri halászathoz. A mi adónkból is támogatják ugyanis azokat a hatalmas - főként olasz, francia és spanyol - hajóflottákat, amelyek úszó gyárként járják a világtengereket, s a túlhalászott európai vizek után most Afrika, Ázsia tengereiben folytatják a fenntarthatatlan gyakorlatot. Még az üzemanyag felhasználásukat sem adóztatják meg, miközben a part menti kis halászközösségek lassan tönkremennek, mert már nincs mit fogni a tönkretett tengerekben. Rá akarjuk ébreszteni a döntéshozókat ennek iszonyúan költséges, gazdaságtalan és természetromboló hatására. Ha ezt a helytelen támogatási gyakorlatot megváltoztatnák, a tenger élővilága is regenerálódhatna, és a mi édesvízi halgazdaságaink is jobb piaci pozícióba kerülnének. SZABÓ GÁBOR



Rodics Katalin,
a Vidékfejlesztési Minisztérium volt főosztályvezető-helyettese, a Greenpeace halászati kampányfelelőse.
Az 59 éves biológus, etológus, ökológus első munkahelyéről, az Országos Munka-egészségügyi Intézetből 1987-ben került a Természetvédelmi Hivatalba, azóta - akár saját autóján a helyszínre száguldva - védi a veszélyeztetett fajokat. Neve 1990-ben vált országosan ismertté, amikor egy vállalkozótól száz, Mongóliában befogott farkaskölyköt kobozott el, amelyek így kitömés helyett, Brigitte Bardot alapítványa segítségével, a Pireneusokba kerültek. Számos természetvédelmi egyezményben képviselte Magyarországot, nevéhez fűződik a hazai GMO-moratórium és a tápiószelei génbank megmentése. A tavasszal, indoklás nélkül, a minisztérium apparátusából az egyik zöld hatósághoz helyezték át, majd az uniós elnökség lejárta után néhány nappal egyszerűen nem engedték be a minisztérium épületébe. Aznap igent mondott a Greenpeace állásajánlatára.