2012. június 17. - Zajlik az új büntető törvénykönyv parlamenti vitája.
Csökkentsék-e a büntethetőségi korhatárt 14 évről 12-re? Meddig terjedjen a jogos védelem határa? Ilyen és ehhez hasonló kérdések dőlnek el a napokban, a tavaszi ülésszak végén. Az új jogszabály jövő januártól már életbe is léphet. Kóstoljunk bele!
A büntetőbírák aggodalommal vegyes várakozással tekintettek az új törvénykönyv tervezetére – nyilatkozta az MTI-nek Kónya István, a Kúria büntető kollégiumának elnöke. Hogy miért aggódtak a bírák? Kezdjük azon, hogy a jelenlegi büntető törvénykönyv, amelyet 1978-ban fogadtak el, jól ellátta a feladatát, annak a jelenlegi tervezet csak tíz százalékát változtatná meg. A változtatások általános iránya a szigorítás – amelyről többször bebizonyosodott, hogy nincs hatással a bűncselekmények számára. Ez párosul a törvény egységének helyreállításával, illetve néhány modernnek számító büntetőjogi eszköz bevezetésével.
A szigorítások körébe tartozik, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények esetében büntethetőek lennének – az eddigi 14 éves korhatár helyett – a 12 évesnél idősebb gyerekek is. Egyes képviselők ezt megfejelnék a rablás és a kifosztás súlyos, minősített eseteivel. (A legsúlyosabb szankció, amit 12 és 14 év közöttiek kaphatnak, a javítóintézeti nevelés.)
Belekerült a törvénybe az az eddig is fennálló lehetőség, hogy az életfogytiglani szabadságvesztés esetében ítélethozatalkor a bíró kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. Ez a tényleges életfogytiglannak (tész) nevezett büntetés teljes szakmai ellenszélben létezik hosszú évek óta – az alkotmányellenesnek nyilvánítástól csak az védi meg, hogy az Alaptörvénybe kifejezetten beleírta a Fidesz, az Alkotmánybíróság pedig nyilvánvalóvá tette, hogy az Alaptörvényen belüli ellentmondások feloldására nem érzi magát felhatalmazva. A tényleges életfogytiglan minden európai értékkel ellentétes, pozitív hatásai nincsenek, viszont nem tilos. A választóknak ezzel kellene vigasztalódniuk a halálbüntetés helyett, amit képviselőik legjobb szándékai ellenére sem kaphatnak meg, ugyanis számos, Magyarország által aláírt nemzetközi szerződés tiltja.
Egyes bűncselekmények később évülnének el. Sok esetben szűkülnek a bíró mérlegelési lehetőségei. A jogos védelem például azt szabályozza, hogy nem lehet egy bűncselekmény – mondjuk egy súlyos testi sértés – elkövetőjét elítélni, ha őt támadták meg, és a súlyos testi sértést azért okozta, hogy a közvetlenül fenyegető jogtalan támadást elhárítsa. Eddig az volt a szabály, hogy a viszontámadásnak arányosnak kellett lennie a jogtalan támadással: akinek a vagyonát támadták meg, az nem védekezhetett testi épség elleni bűncselekménnyel. Most ez alól a szabály alól bizonyos eseteket kivesznek, amikor a bíró nem mérlegelheti az arányosságot: például, ha valakinek a lakásába jogtalanul bemennek hárman, és „személy elleni támadás veszélye fennáll”, akkor azt úgy kell venni, mintha a támadók meg akarták volna ölni a házigazdát, tehát a legsúlyosabb ellentámadás is jogos. Kérdéses, hogy lehet majd megállapítani, fennállt-e a személy elleni támadás veszélye – a magányos, fegyvertelen uborkatolvajt megölni viszont ezután sem lehet.
A szigorítás különböző válfajai után jegyezzük meg, hogy a törvény szerkezete minden szakmai vélemény szerint letisztultabb lett. Sokan üdvözlik egyes alternatív szankciók bevezetését, mint a sportrendezvényről eltiltás vagy az eddig is létező jóvátétel hangsúlyosabb megjelenését. Egyértelműen pozitív a visszhangja annak, hogy elavult bűncselekményeket – mint az árdrágítás – kihagytak az új Btk.-ból, és a kornak megfelelő újak kerültek a helyükre (például külön nevesítve az orvhalászat és az orvvadászat; közfeladati helyzettel való visszaélés, együtt élők közti lelki bántalmazás).
Még néhány változásról szólnak a viták: pedagógus bántalmazásáért öt évet is ki lehetne szabni, és szigorúbban büntetnék a korrupciót. Bevezetnék az elzárás intézményét, amelyet akkor kellene alkalmazni, ha a szabadságvesztés túl komoly büntetés lenne, a pénzbüntetés vagy a közmunka pedig nem végrehajtható. A kábítószer-fogyasztás önállóan nevesítve, a csekély mennyiségű kábítószer megszerzésével azonos büntetési tétellel fenyegetett vétség lenne, és az úgynevezett eltereléssel (a függőséget gyógyító kezelésen való részvétellel) csak kétévente egyszer lehetne élni.
Összességében a szakma egy, a mindent átható, kifejezetten káros szigorítási szándékon túl modern elemeket is tartalmazó, jól szerkesztett törvényről beszél. Ugyanakkor a hátborzongató színvonalú képviselői indítványok elfogadásával a kódexnek még ez az előnye is megszűnhet…
JOGBA VAGY ERKÖLCSBE ÜTKÖZIK?
– Miért kell egyáltalán új büntető törvénykönyv? – kérdeztük dr. Nagy Ferencet, a Szegedi Tudományegyetem büntetőjogi tanszékvezetőjét.
– Mélyreható társadalmi változások talán nem történtek, de nagyszámú módosítás érintette a jelenlegi kódexet. A szabálygyűjtemény már nem alkot összefüggő rendszert, ez elsősorban az egyes bűncselekmények szabályozásánál érzékelhető. A másik tényező, hogy a politikai erők a büntetőjogot mindig eszközként akarják felhasználni a szavazatszerzés érdekében: a választók hálásak azért, ha valaki szigort, rendet, közbiztonságot ígér. Ennek szellemében született meg az új Btk. tervezete. Ám félő, hogy ebből megint egy széteső törvény lesz, mert a képviselők részéről beindult az ötletelés, az egyes indítványok, előterjesztések nincsenek összhangban egymással, a felállított rendszerrel.
– Milyen ez az új Btk.-tervezet a régihez képest?
– Szigorítási mánia jellemzi. Két példát hoznék. A jogos védelem keretei között a megtámadott jogosítványát bizonyos esetekben az élet kioltására vonatkozóan is kiszélesítik – ez a leszámolásnak, a bosszúnak a legalizált módja is lehet. Utólag hogyan lehet rekonstruálni, hogy mi volt a szándéka az éjszaka behatolónak? Ráadásul erre vonatkozóan a bíró mérlegelési lehetőségeit is korlátozzák. Másik példám a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés. Egy életfogytiglanra ítélt elkövető a legkedvezőbb esetben hatvanöt éves korában szabadulhat a büntetőeljárás, a büntetés hatálya alól – ehhez az is kell, hogy a bűncselekményt a lehető legkorábban, húszévesen kövesse el. Kell ide tényleges életfogytiglan, amely egyébként komoly alkotmányossági problémát is felvet?
– Az egyes bűncselekményekre vonatkozó részekről mi a véleménye?
– Erről korai lenne bármit is mondani, hiszen a módosítók nagy része ezt a területet érinti. A nemi bűncselekmények szabályozása jobb, a mai modern szemléletnek jobban megfelel. A régies kifejezéseket, mint a fajtalanság, kiiktatják. De megmaradt például a vérfertőzés. Indokolt-e büntetőjogilag tilalmazni? Mit kívánunk védeni ezáltal? Erre a kérdésre nincsen válasz, mert ami védeni való érték, azt más tényállás – mondjuk a kiskorú veszélyeztetése – is büntetni rendeli, a többi az erkölcs területére tartozik. A modern büntetőjog kulcsa, hogy a jog és az erkölcs különválik. Ebben az esetben a társadalmi meggyőződést, egy tabu betartását próbálja a büntetőjog kikényszeríteni. Kérdés, hogy ez a büntetőjog feladata-e…
KISKORÚ BŰNÖZŐINK
• A kiskorúak, vagyis a 14 évnél fiatalabbak által elkövetett bűncselekmények száma régóta ugyanannyi: évi 3200–4000 körül van.
• Az ügyek 70-80 százaléka vagyon elleni bűncselekmény.
• A gyermekkorú elkövetők száma az ország északkeleti részén, Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg
és Hajdú-Bihar megyében a legmagasabb – míg Tolnában, Somogyban és Csongrádban a legalacsonyabb.
PRÓ ÉS KONTRA
A halálbüntetés ellenzőinek egyik fő érve az, hogy nincs elrettentő hatása. A mellette kiállók szerint ennek a büntetési formának az eltörlése felértékelné a gyilkos életét az áldozatéhoz képest, és költségesnek is tartják az életfogytig tartó elzárást. Nemrég az Egyesült Államokban (ahol ma is kiszabnak halálbüntetéseket) napvilágot látott egy kutatás, amely három évtized tapasztalatait összegzi: minden kivégzés átlagosan 74-gyel csökkenti az emberölések számát a következő évben.
HALÁLOS TENDENCIÁK
Egy évtized alatt a harmadával esett vissza a halálbüntetést alkalmazó országok száma: míg tavaly a világ 198 országából 20-ban hajtottak végre kivégzéseket, addig tíz évvel ezelőtt még 31-ben küldtek halálba elítélteket – olvasható az Amnesty International (AI) halálbüntetésről kiadott éves jelentésében. A múlt évben 676 kivégzés vált ismertté (2010-ben 527), de a legnagyobb emberi jogi szervezet becslése szerint valójában több ezer történhetett. A különbség Kína számlájára írható, ahonnan nem érkezik adat, ugyanis államtitokként kezelik a halálbüntetést. A közel-keleti Iránban, Irakban, Szaúd-Arábiában és Jemenben mintegy ötven százalékkal nőtt a kivégzések száma.
A G8-tagállamok közül egyedül az Egyesült Államokban él a halálbüntetés intézménye, de a kirótt és végrehajtott ítéletek száma jelentősen csökkent. Tavaly 43 elítéltet végeztek ki az országban – tíz éve még 71-et. Japánban 2011-ben, 19 év óta először, nem hajtottak végre halálos ítéletet. Európában csupán Fehéroroszország alkalmazta még tavaly is a halálbüntetést.
A múlt esztendőben négy új ország – Sierra Leone, Nigéria, Benin és Mongólia – tett lépéseket a kivégzések megszüntetése felé. Lettország pedig az idén törölte el ezt a büntetési formát.
Az AI adatai szerint 2011 végén világszerte majd’ 20 ezer halálraítélt ült siralomházban. A kivégzésére várva… Szijjártó Gabriella
