2012. szeptember 16. - Egy idős asszony hamvaival telt urnát fogtak ki nemrég a Balatonból. Az eset ismét ráirányította a figyelmet arra, hogyan temetkezünk, mennyit és kinek a kontójára lehet spórolni a végtisztességen. A kegyeleti szokások sokat változtak, s ma már az egyház szerint sem szabad ítélkezni arról, ki hogyan akar temetni, gyászolni.
Ez itt egy dandártábornoki temetés – mutat Boros Árpád, a Csongrád Megyei Kegyeleti Kft. ügyvezető igazgatója a központ falán található táblára, amelyre egy temetés fényképeit rögzítették, mintegy a cég referenciamunkájaként. A koporsót szállító limuzint az alkalomra hozatták messzi földről, a koporsó mellett csupa magas rangú katona tiszteleg, sortüzet ad a díszszázad. – Olyan szakembereket kellett alkalmazni, akik a fegyverropogásra sem ejtik ki a kezükből a gurtnit – ecseteli a temetkezési szakember azokat a váratlan kihívásokat, amelyek csak egy igazán magas színvonalú gyászszertartás szervezése közben érhetik az embert.
Ilyen azonban feltehetően nem sűrűn fordul elő. A másik hasonló, szakmai büszkeségre okot adó képsorozat 2002-ben, a volt hódmezővásárhelyi polgármester, Rapcsák András búcsúztatásán készült.
– A temetkezési szolgáltatás színvonala elképesztően megnőtt az elmúlt évtizedekben – magyarázza Boros Árpád, miközben végigballagunk a kft. készletraktárán, a műhelyen. Végtelen anyag- és formagazdagság, egy egészen új termékskála tárul fel előttünk. Egy olyan világ, amelytől a legtöbben olyan távol tartjuk magunkat, amilyen messze csak lehet. Nem csoda, ha teljesen tudatlanok vagyunk az iparág legújabb eredményeivel kapcsolatban.
– Ami Európában ezen a téren csak létezik, azt a magyar temetési szakma képes késedelem nélkül nyújtani – mutatja Boros. – Tizenöt éve Barkasszal vittük az elhunytat, most Mercedesszel. Győzni sem lehet sorolni a technikai újításokat a számítógépes koporsófeliratozástól a digitális, számjegyvezérlésű hűtőkamrákig. A törvények a szakmától is nagyobb felkészültséget követelnek meg. Mindeközben a szolgáltatások átlagára az átlagbérhez képest ugyanannyi maradt. Csak időközben rárakódott 27 százalék forgalmi adó.
Miért érdeklődünk ilyen lehangoló témák után, mint a temetkezés? Augusztus végén a Balatonból Siófoknál egy idős nő hamvakkal teli urnáját fogták ki. A feliratok még nem tűntek el róla, így könnyűszerrel felkutatták a hozzátartozókat. Nekik kell majd válaszolniuk a kellemetlen kérdésre: miként kerültek a tavaly elhunyt, Csanádpalotán elhamvasztott, 63 éves nő hamvai a tóba?! Mert mégiscsak szokatlan, hogy nem szétszórták azt, hanem urnástól dobták a tóba…
Ez újfent arra a jelenségre irányította a figyelmet, hogy halottainknak most már nem elhanyagolható része nem kerül a temetőbe. Ez részben a temetkezési szokások változásával, részben pedig anyagi okokkal magyarázható. A hamvasztás ugyanis jelentősen olcsóbb, mint a koporsós temetés. És azzal is lehet spórolni, ha a hamvakat nem temetőben helyezik el, hanem valahol máshol.
Nincs is ezzel semmi baj, ha arról van szó, hogy az elhunyt szándékának megfelelően a hamvait szétszórják a levegőbe vagy egy folyóba, esetleg a család otthon egy kis emlékhelyet alakít ki neki. Ez utóbbiból már adódhatnak bonyodalmak, ahogy egy nyíregyházi esetben is történt. Az elhunyt testvére összekapott a gyerekeivel, s azok értesítése nélkül hazavitte a hamvakat, megakadályozva a leszármazottakat abban, hogy kegyeletüket leróják. Végül a maradványok hosszadalmas perekedés után kerültek vissza a temetőbe.
Minden ember ragaszkodik az emlékekhez, ereklyékhez: azzal, hogy magánál tartja a hamvakat, ott marasztalja a szerettét maga mellett – ad egy lehetséges magyarázatot az anyagiakon túl az urnák hazavitelére Berkesi Gábor, Budapesten szolgálatot teljesítő lelkész. – Nehéz elengedni, aki meghalt. Pár maréknyi hamu, de mégis emlékeztet a szerettemre. Van, aki hazaviszi és elássa a kiskertjében; van, aki otthon tartja; más szétszórja, esetleg beleszórja a Dunába. Beszélek gyászolókkal; sokszor elhangzik, hogy a hagyományos temetés idegen helyen történik, személytelen, gépies, ismeretlenek végzik pénzért, borravalóért. Nem csoda, ha bensőségességre vágynak az emberek. Mi ebben semmi kivetnivalót nem látunk.
Sokszor vallásos emberek is ezt a megoldást választják. Kálvin névtelen sírban nyugszik, puritán ember lévén nem akart magának emlékművet.
– Sokáig volt egy olyan álláspont az egyházon belül, hogy a test elégetése nem helyénvaló, ázsiai szokás – válaszol a lelkész arra a kérdésre, hogyan viszonyul az egyház magához a hamvasztáshoz. – Ennek az volt az alapja, hogy a testet is megilleti valamiféle méltóság, nem szabad siettetni a bomlását. De ez már nincs napirenden. Nem szabad megítélni, ki hogy akar temetni, gyászolni.
– Régen az emberek igényelték az egyház jelenlétét a temetésen. Nem lehetett elképzelni, hogy egyszer nem lesz koporsó, nem lesz pap – mondja Bereczky Örs, kilenc Kovácshida környéki ormánsági település lelkésze. – Telt-múlt az idő, már nem kellett az egyház, de maradt egy világi szertartás. A tartalom nem egyházi, de a rítus ugyanaz. 1999-ben kijött a temetői törvény: innentől csak a fagyasztásra vannak szabályok, és hogy a sírok egymástól hány centire legyenek. Itt jönnek be a temetős cégek: amit régen az emberek maguk csináltak, azt ők átvállalták. Időközben az embereknek elfogyott a pénzük. Az egyházi liturgia két részből áll: az első rész a ravatalozónál hangzik el, a második a sírnál. A gyászolók rájöttek, a ravatalozó bérleti díját is meg lehet spórolni, ezért elkezdtek úgy hívogatni, hogy csak a sírhoz menjek. Végül már el se temették az elhunytat, csak hazavitték a hamvakat. A velem szemben lévő házban, amikor meghalt a nagymama, otthon tartották az urnát. Az egész falu a nyakára járt a családnak, hogy ingyen kapnak helyet a temetőben, csak vigyék ki. Nem sikerült rávenni őket. Nekem az a személyes véleményem, hogy káros, ha maguknál tartják az urnát. A temetés nem véletlenül lett kitalálva. Amikor az emberi ésszel felmérhetetlen dolog megtörténik, hogy a testből por lesz, a halál szörnyű súlyának elhordozásában a temetés rítusa által próbálunk a gyászolók segítségére lenni. A közösség összejön, megállunk, együtt vagyunk. Ha nincs meg a rítus, az nem jó. Az sem véletlen, hogy magát a testet el szoktuk ásni: ez is kifejezi, hogy a halott egy másik világba ment át. Ha beleszórják a Dunába, az is jó. De ha a konyhában van a kredencen, akkor ez az átmenet nincs meg.
Egy budapesti átlagos koporsós temetés ára tavaly 287 ezer forint volt. A szakemberek országosan másfél-kétszeres különbségekről beszélnek.
Az egyedi temetési szertartásokat kérőket általában két szempont vezérli: a családtagok vagy az elhunyt utolsó kívánságát teljesítik ezzel, vagy a személyiségéhez illő módon kívánják a végtisztességet megadni neki. Leggyakrabban régi nyaralások helyszínére, tengerhez, óceánhoz viszik el a halott hamvait. Többek között különlegességekre szakosodott a Lélekhajó Temetkezés. Honlapjuk szerint kérhető repülős szórás – időponttól és helyszíntől függően 115 ezer forinttól. A közvetlen vízbe szórás egyetlen helyen legális Budapesten: a Népsziget déli csücskével egy vonalban, a Duna közepén, 85 ezer forinttól. Ezenkívül kérhető a Tiszába, a Balatonba és bárhol a természetben, de kizárólag a tulajdonos engedélyével. Állítólag még az ősszel megnyílik az Emlékerdő: a magántulajdonú erdőkben nem sírkövek, hanem fák és bokrok aljában nyugszanak majd a hamvak.
Ma már – kis túlzással – minden elérhető, külföldön egészen biztosan. A hamvakat akár ékszerbe is „foglalhatják”, hogy a gyászolók magukon hordhassák. Vagy bakelitlemezbe préselhetik, és a lemezre az elhunyt kedvenc számait rögzíthetik. De az űrtemetés már a Lélekhajónál is megrendelhető: a hamvak kis részét kilövik az űrbe. Egyelőre még egy honfitársunk pora sem hagyta el a Földet.
Tavaly csak a Budapesti Temetkezési Intézettől 1200-nál több esetben vitték haza az urnát a hozzátartozók, ami az összes szolgáltatásuk 6 százaléka. Mivel a fővárosban 35-40 kegyeleti szolgáltató működik, a hazavitt urnák száma évente sok ezerre tehető. Az a tapasztalat, hogy az urnakiadások száma évről évre nő, átlagosan 3-4 százalékkal.
– Sokan nem értik, hogy mi kerülhet például egy tízéves urnafülkebérleten harminchétezer forintba – magyarázza az Országos Temetkezési és Ipartestület (OTEI) elnöke, Horváth József. – Gondoljon bele, ebből egy sírhelyre vetítve havi háromszáz forint árbevétel keletkezik. Ebből kell a temetőt fenntartani, fizetni a személyzet bérét és járulékait, védő- és munkaruháját, oktatását, orvosi ellátását. Ebből kell finanszírozni azt, amit a látogató joggal vár el: hogy az utakat és a közműveket gondozzák, legyen áram, víz, világítás, nyírják a füvet, a szemetet szállítsák el, a létesítményeket tartsák karban, újítsák fel, ne adj’ isten bővítsék. Egy 25 évre megváltott, százezer forintos sírhely esetében ez 333 forintot jelent havonta. Ebben még nincs benne, hogy a kegyeleti autó működjön, tiszta legyen, a kollégák alkalomhoz illően fel legyenek öltöztetve, védőoltást kapjanak, vagy esetleg vegyünk egy új szóróberendezést – sorolja a temetőfenntartók és temetkezési szolgáltatók költségeit az elnök.
A terület újraszabályozását az OTEI kezdeményezte tavaly év végén. A tervezet regisztrációhoz és mások által is látogatható emlékhely kialakításához kötötte volna a hamvak hazavitelét. A javaslat akadályozta volna az elhunytak hamvasztás előtti ide-oda utaztatását; az OTEI elnöke szerint ugyanis a szolgáltatók a „fél világon” keresztülutaztatják most a holttesteket, és a tetemes szállítási költséget a temettetőnek kell megfizetni.
– Augusztus végén a kormány honlapján társadalmi vitára bocsátottak egy törvényjavaslat-csomagot, amely sok elemet átvesz a szakmai javaslatokból, de el is tér attól – magyarázza Horváth József elnök. – Eszerint az urnát csak akkor lehetne kiadni a családnak, ha ezt az elhunyt a végakaratában kérte vagy ha a közeli hozzátartozók erről közjegyző előtt egyhangúan nyilatkoznak. Magyarországon a párok minimum negyven százaléka nem az első házasságában él; a nyíregyházi eset is mutatja, milyen konfliktusokat rejt ez magában. Szerepel a tervezetben az is, hogy az eltemettetőnek kell krematóriumot választania hamvasztás esetén, és az elé tárt listán a legközelebbit, illetve a „legalacsonyabb hamvasztási költséggel” bírót kell hangsúlyozni. De kérdezem én: mi a hamvasztási költség? Benne van-e a szállítás, a hamvasztási kellékek ára? A javaslat szerint az árakat január elsején egy évre előre kell kifüggeszteni, de a gázév július elsejével változik, a gáz ára pedig alapvető tényező a hamvasztás esetében. Az új javaslat megtiltaná, hogy a kórháztól 500 méteren belül temetési szolgáltató működjön. Ezen is finomítani kell, hiszen néhol a kórház a temető mellé épült, ott a temető felvételi irodáját nemigen lehet elköltöztetni…
Láthatóan, az általános rohamtempóhoz képest lassan, a társadalmi reakciókat bevárva készül az új jogszabály. Amely a temetkezési szakma szerint egyszerre teheti olcsóbbá és átláthatóbbá a kegyeleti szolgáltatásokat.
Hogy a „kínálatból” mit választunk elhunyt szeretteink számára, azzal már mindenkinek magában kell elszámolnia. Tanács Gábor
