2013. november 30. - Bár az elmúlt hetekben számos nemzetközi
környezetvédelmi szervezet aktivistája vonult fel a varsói klímacsúcson
(194 ország részvételével), érdemi megállapodás nem született. A közös nevező megtalálását a gazdag és a szegény államok közötti érdekellentét akadályozta meg.
A klímacsúcson a délkelet-ázsiai klímabiztos, Yeb Sano – akinek szülőfaluját a találkozóval egy időben rombolta le a tájfun a Fülöp-szigeteken – drámai hangú beszédben sürgette a közös cselekvést. Ám hiába sírta el magát a mikrofonnál, nem talált értő fülekre. A fejlett országok csak 2015 után hajlandók tárgyalni arról, kinek is kellene kártalanítania az időjárás-változás hatására bekövetkező természeti katasztrófák érintettjeit. Csak egy-két sokkoló szám a témakörben: a Germanwatch nevű német közhasznú szervezet rámutatott, hogy 1993 óta több mint félmillió ember vesztette életét világszerte a klímaváltozásra visszavezethető szélsőséges időjárási jelenségek miatt, és csaknem kétmilliárd eurós (597,4 milliárd Ft) kárt okoztak a tájfunok, hőhullámok, aszályok és áradások.
A mostani tárgyalások tétje egy új, az 1997-es kiotói egyezményt felváltó globális egyezség előkészítése lett volna. A 2015-ben Párizsban kötendő és 2020-ban életbe lépő új egyezmény a tervek szerint csökkentené az üvegházhatást okozó, ipari tevékenységekből származó gázok kibocsátását. Szak¬értők azt remélik tőle, hogy a kibocsátás csökkentésével 2 Celsius-fokkal mérsékelnék a Föld felmelegedését. A jelenlegi kibocsátási szint fennmaradása mellett előrejelzések szerint a felmelegedés elérné a 4 Celsius-fokot.
A Greenpeace, az Oxfam, a WWF, a nemzetközi Föld Barátai, az ActionAid International és több más szervezet képviselői egy nappal a klímacsúcs zárása előtt nyilatkozatot adtak ki: „A varsói konferencia, amely fontos állomást jelenthetett volna egy fenntartható jövő felé, nem ért el semmit.” Johannes Wahl¬müller, a Global 2000 szervezet szóvivője még keményebben fogalmazott: „Ez a klímakonferencia egy bohózat, arcul csapása mindazoknak, akik egy stabil klíma és egy élhető környezet érdekében, mindannyiunk és a következő nemzedékek javára fáradoznak.”
Hulló lombok
A Föld szárazföldi részének alig az egyharmadát fedi jelenleg erdő. Az University of Maryland új tanulmánya szerint bolygónk az ezredforduló óta 2,3 millió négyzetkilométernyi erdőt veszített (ez majdnem 25-ször nagyobb, mint Magyarország területe), és 0,8 millió négyzetkilométernyit nyert. Az egyetem által készített erdőirtási térképből kiderült: Anglia északi felében inkább irtják, a szomszédos Skóciában viszont inkább ültetik az erdőket. Európában a legtöbb erdő a franciaországi Aquitániából tűnt el – részben klimatikus okok, részben emberi beavatkozások következtében. Jelenleg a szubtrópusi erdők fogynak a leggyorsabban – ezekre pedig nem a klímaváltozás, hanem a fafelhasználás jelenti a legnagyobb veszélyt. Arányaiban a legnagyobb veszteséget egyébként Paraguay erdei szenvedték el 1999 óta, de Malajzia és Kambodzsa is toplistás.
Fullasztó viszonyok
Az 1880-as évek óta a Föld óceánjai 26 százalékkal váltak savasabbá a vizek megnövekedett széntartalma miatt. Kutatók kimutatták, hogy vizük felmelegedett a szén, az olaj és a földgáz égetése során felszabaduló szén-dioxid miatt, illetve megfigyelték, hogy a megnövekedett hőmérséklet következtében az óceánok bizonyos mélységeiben kevesebb oxigén található. Markos Mária
