2014. december 17. - Patakországban vagyunk, Hidegség egyik lokhelyéről indulunk a reglőre.
A drácinával borított házból kilépve a gyüngyeménnyel övezett kertek mentén haladunk. Lapiba gázolunk az erdei felfolyós levelesben, talpunk alatt csoszog az avar, majd a csereklyést elhagyva érkezünk a bakcekás gyepre. Egy gyimesi csángó így mondaná el, hogyan jutunk otthonából arra a területre, ahol állatai legelnek. A gyimesi embereknek azonban nemcsak a nyelve, hanem a természethez fűződő kapcsolata is különleges. Ez derül ki abból a könyvből, amit az ősz végén mutattak be az MTA Néprajzkutató Intézetében. Címe: Ahogy gondozza, úgy veszi hasznát.
A népi műveltség kerek egész
A szerzők, Babai Dániel, Molnár Ábel és Molnár Zsolt nem kevesebbre vállalkoztak, mint a hagyományos gyimesi ökológiai tudás és gazdálkodás feltárására, bemutatására. A magukat etnoökológusnak nevező szerzők, akik könyvbemutatójukat színvonalas tudományos előadással körítettek, néprajzi és környezettudományos alapossággal tanulmányozták a szinte egyedülálló szépségű táj kialakulását és jelenét. A könyv fotóival sikerül az olvasó elé varázsolni ezt a csodálatos vidéket, amelyről szinte lehetetlen elfogódottság nélkül beszélni.
Agócs Gergely néprajzkutató írja ajánlásában: az írástudók a maguk ismereteit kiáltották ki egyedüli legitim forrásnak, lenézték a szájhagyomány útján öröklődő tudást. Pedig Győrffy István a könyvben idézett gondolatai szerint: „A hagyományos népi műveltség kerek egész - a falusi élet minden vonatkozására kiterjedő művelődés. Nem 8-10 tantárgya van, mint az iskolának, hanem 100 és 100... A parasztember a legapróbb részletekig ismeri háziállatait, a talajnemeket, az időjárást, tud szerszámot csinálni, házat építeni, halászni, vadászni, háziállatot tenyészteni, földet művelni, embert, állatot gyógyítani. Ismeri a füveket, fákat, madarakat, bogarakat és azok természetét, hasznát, kárát. A Nap állásából, a csillagok járásából megmondja az időt. Tud mesélni, dalolni, táncolni, játszani, fonni, szőni, varrni, főzni stb." Gyimesben ezt röviden ekképp fogalmazzák meg: „Sok csínja-bínja van ennek a falusi paraszti életnek es."
Gyimesben a már-már három évszázada szájhagyomány útján terjedő ismeretek hozták létre a szép és hasznos környezetet. A csángók a 18. század elején kezdték benépesíteni a Keleti-Kárpátokban a Tartós és mellékvizei vidékét. A népesség egyre nőtt, az állatok száma gyarapodott, a művelhető földterület azonban nem változott. A lakosság az elmúlt 250 év alatt 4 ezerről több mint háromszorosára nőtt. A három gyimesi faluban, Gyimesfelsőlokon, Gyimesközéplokon és Gyimesbükkben ma már 14 ezren élnek, és ugyanakkora gyepterület szolgálja a megélhetést, mint akkor.
A leggazdagabb élőhelyek
A 16 ezer hektárnyi mezőgazdasági területnek csupán 3 százaléka szántó, a többi gyep. A szántón ma már kizárólag pityókát termelnek. A patakok által feltöltött sík területek (lokhelyek) közelében lévő gyepek a bennvaló gyepek. Ezeket trágyázzák, évente kétszer kaszálják, és legeltetik is. A távolabbi - kinnvaló - gyepek leginkább hegyi legelők, nem trágyázott, egyszer kaszált területek. Az egy családra jutó terület 3,8 hektár, ennyiből kell megélni. Nem csoda, hogy az ezt lehetővé tevő életforma vonzza a néprajzosokat, a gazdasági szakembereket és az egyszerű, látványosságra éhes turistákat.
A Gyimesbe érkezett első csángók erdőséget találtak. Állataik legeltetése megkívánta, hogy az erdőket kiirtsák: megaszalták a fákat. Háncsukat körkörösen lefejtették, megszüntetve a tápanyagutánpótlásukat, ezáltal elszáradtak. „Az egykori erdők helyén kialakított irtásrétek Európa legfajgazdagabb élőhelyei közé tartoznak." Az irtásrétek - fás legelők - kéthozamúak: fűtőanyagot és takarmányt is adnak, és mindkettő nélkülözhetetlen. Karbantartásuk rendszere, a fás és a füves növények egyensúlya hosszú idő alatt alakult ki. A bennvaló gyepekben 40, a gyüngyeményesben (kertek-erdők menti szegélyesben) 50, a kinnvaló gyepekben 60 növényfajt számláltak meg átlagosan.
A kicsinyke terület minden négyzetméterét a lehető legcélszerűbben kell kihasználni, hogy meg lehessen élni belőle, és mindezt igen mostoha időjárási körülmények között. Gyimesben a szerzők által vizsgált területen - ahogy neve, a hidegség is mutatja - a napi átlagos középhőmérséklet 4 °C. (Magyarország mai határain belül ez az érték 10 °C.) Az állatokat az év nagyobbik felében, októbertől májusig istállózzák. A téli takarmányt úgy kell itt megtermelni, hogy közben nyáron is jusson elég legelő a szarvasmarháknak. „Nálunk a gyep a leglényegesebb." A Gyimesben megtalálható a juh, a sertés és a tyúk is, de a legfontosabb a tehéntartás, a tejtermelés és a szarvasmarha-húselőállítás. Úgy számolnak, hogy télre a tehén minden lábára jusson egy-egy szekér széna. Ennyit a szűk udvarokban nem tudnak tárolni, ezért a széna a külső gyepek tárolóiban telel, lovas szánkón húzzák haza, amikor beáll a havazás.
Az imola a kaszálók fejedelme
Az imola összefoglaló név, szálfüvek együttesét jelenti. Legalább húsz olyan növényfajt értenek alatta, amelyek a gazdálkodást tekintve hasonlóak, nem szükséges megkülönböztetni őket. Az imola a bennvaló gyepek növénytársulása. Telepítésük, hasznosításuk, legeltetésük, kaszálásuk külön szakértelmet igényel. Nagyobb hozamúak, de kevesebb gyógynövényt tartalmaznak, mint a nem trágyázott kinnvaló rétek, amelyek egyszeri kaszálása után a „tolló" vagy a „csúga" (sarjú) már csak legeltetésre való.
A kinnvaló gyepen érdemes igazán szénamurhát (töreket) gyűjteni a szénatároló helyeken. A murhát a csángók, miután sok fűmagot tartalmaz, zsákszámra gyűjtik és főleg gyeptelepítésre használják, de a gyógynövény-maradványok miatt teát is főznek belőle. A könyv szerzői találtak olyan területet a vizsgált kinnvaló legelőn, amelyen 80 növényfajtát különítettek el egymástól, amelyek közül 34-et ehetőnek tartanak a csángók.
Valamennyi növénynek van saját gyimesi neve, amelyek legtöbbje magyar eredetű, és csak néhány százalék román. A könyv a legértékesebb növényeket részletesen leírja, emellett sok hozzájuk kötődő mondát is ismertet. Megtudhatjuk, hogy például a bojtnak miért van csereklyéje, azaz a fenyőnek miért maradt meg a tűlevele. A monda szerint Jézus rendelte így, hogy a fenyőerdőben el lehessen bújni, nem úgy, mint a levelesben (a lombos erdőben), ahol a lapi csoszog - vagyis az avar hangot ad - és felfedi a bujdosót. Szükség is volt erre, mert - szintén a mondák szerint - rengeteg üldözött lelt itt menedéket. A sok-sok monda között a könyv szerzői csak egyetlen olyat hallottak, amelyik arról szól, hogyan bűnhődik, aki árt a természetnek: annak, aki madártojást szed ki a fészekből, leszárad a keze!
Gondozzuk ésszerűen!
A könyvismertetőn a jövőt féltő gondolatok is elhangzottak. A kérdés az volt, meddig maradhat fenn a hagyományos gyimesi ökológiai tudás, a világon egyedülálló tájhasználat, a turistákat már ma is tömegesen vonzó környezet. Összezsugorodott a világ. A Coca-Cola, a hot dog, a kábeltévé, a mobiltelefon inkább előbb, mint utóbb, eljut az olyan zárt vidékekre is, mint a Gyimes. Ezt csak tetézik az európai uniós szabályok és támogatások, amelyek javító szándékuk ellenére ronthatnak is a helyzeten. Hamar kialakulhat egy olyan állapot, mint Magyarországon is, hogy a falvak népe a városba jár zöldséget, gyümölcsöt, tojást, tejet, húst venni. Románia csatlakozása óta a gyimesi gazdák az EU előírásai miatt nem tudják eladni a tejüket és tejtermékeiket. Bevételek hiányában elszegényednek, egyik napról a másikra élnek, várják, hogy megérkezzen a támogatás.
Olyan támogatási rendszerre volna szükség, amelyek nemcsak az ökológiai, hanem a helyi gazdasági, társadalmi szempontokat, a helyi közösségek ökológiai tudását is figyelembe veszi - állapították meg a könyv szerzői. Az őseik nyomdokain járó gazdákat érdekeltté kell tenni abban, hogy ismereteikre alapozva fejlesszék a termelésüket. Ha nem tudnak megélni, felhagynak életmódjukkal.
Kinek szól a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat támogatásával készült könyv? Mindenkinek, aki szereti a természetet és meg akarja óvni értékeit, mindenkinek, aki meg akarja ismerni a Gyimest. Ez a kör azonban nagyon tág. Feltételezem, hogy a szerzők és a kötet kiadása felett bábáskodók azért nem árazták be a könyvet, azért nem kapható kereskedelmi forgalomban, hogy számára legyen a legkönnyebben elérhető, akiknek a legtöbbet ér. Vagyis hozzájuthat minden olyan műhely és személy, amely vagy aki veszi magának a fáradtságot és megkeresi Babai Dánielt a Néprajzkutató Intézetben.
Azáltal, hogy a könyvnek nincs ára, nem lehet ajándék a karácsonyfa alatt - ingyen könyvet talán senki nem ad ajándékba. Az Ahogy gondozza, úgy veszi hasznát sokkal többet ér annál, mint hogy egyszerűen csak ráírjanak egy összeget. Az értékek megőrzésére figyelmeztet. A gyimesi értékek megőrzését tekintve jelképes lehet a boldogasszonypapucs jövője: ez az Európában már kipusztulóban lévő ritka faj csak itt tenyészik. Vajon tíz vagy száz év múlva is találnak-e még a Gyimesben boldogasszonypapucsot a mogyoróbokrok tövében? GYULAI GYÖRGY