2017. június 7. - A házaspár 1991-ben megvásárolt egy elhagyott rizsföldet.
Mára buja és zöld esőerdőt varázsoltak belőle, ami több mint 200 védett és veszélyeztetett állatfajnak ad otthont.
„Majd három évtizeddel ezelőtt volt egy álmom: egy házat láttam magam előtt a dombtetőn, ami egy völgyre nézett. A völgyben folyó, a partján körös-körül magas fák, a közeli erdő pedig telis-tele vadállatokkal. Hogy ez az álom valóra válhasson, a férjemmel beutaztuk az egész világot” – mondja Pamela Gale Malhotra, majd elárulja, végül Indiában találták meg, amit kerestek.
A természetvédő Malhotra-házaspár 1991-ben vásárolta meg azt a több mint 120 hektáros területet, amin ma India első és egyetlen vadrezervátumát üzemeltetik. „Amikor megvásároltuk, a földünkön alig-alig volt csak élet, szóval semmiben sem hasonlított ahhoz, amit korábban elképzeltünk. Ennek ellenére éreztük, hogy kitartó, kemény munka árán igazi paradicsom lehet belőle, ezért belevágtunk” – mondja Pamela, majd hozzáteszi, a földjük az erdőirtások idején jött létre, és valamikor dúsan termő rizsföld volt.
Pamela és Anil az elmúlt több mint 26 évben pénzt, időt és energiát nem sajnálva dolgozott azon, hogy az egykori rizsföldből létrehozza azt a zöld és buja esőerdőt, amiről együtt álmodtak és ami nemcsak nekik, hanem az erdőirtások miatt veszélybe került és otthontalanná vált állatoknak is menedéket jelenthet. „Kodagu körzet, ahol a mi földünk is van, az 1970-es évek óta brutális változáson ment át: a 70-es években még 86 százalék erdő borította, mára ez az arány mindössze 16 százalék.”
Pamela beszél arról is, hogy az ilyen mértékű erdőirtás nemcsak az élővilágra, de többek között a vízutánpótlásra is katasztrofális hatással van, épp ezért döntöttek úgy, hogy ha már lehetőségük van rá, visszaállítják az eredeti állapotokat. Vadrezervátumukban ma már több mint 200 veszélyeztetett faj él, többek között ázsiai elefántok és bengáli tigrisek is.
„Leírhatatlan a boldogság, amit akkor érzünk, amikor sétálunk egyet a rezervátumban. Soha, semmi nem okozott nekem nagyobb boldogságot, mint ez, amit nap mint nap látunk magunk körül fejlődni.”