VADASZTERÜLET-VITA S0M0GYBAN
Egyre inkább pénzes nagyvállalkozók privilégiumává válik a vadászat. Leisztinger Tamást a somogyi állami erdőgazdaság segíti vadászterülethez - állítják hoppon maradt helyi vadászok.
Ebben biztos nagy üzlet van, csak mi még nem tudtunk rájönni, mi az - ironizált a nagybajomi határban elterülő egyik 4,7 hektáros gazos táblára mutatva Bebes Tibor, a korábban a területen vadászó újvárfalvai Széchenyi Zsigmond Vadásztársaság tagja. Persze azzal ő is tisztában van, hogy a burjánzó gyomokban nincs pénzkereseti lehetőség, a megjegyzés a tábla tulajdonosára, Leisztinger Tamásra, az egyik leggazdagabb magyarnak és MSZP-közelinek tartott nagyvállalkozóra vonatkozott, akiről a környékbeliek tudják, jól megnézi, mibe fekteti a pénzét.
Noha Leisztinger csupán idén március óta birtokolja a gazdag somogyi vadászmezők egyikén fekvő földterületet, az újvárfalvai vadásztársaságnál az ő megjelenésének tulajdonítják, hogy korábbi, 4800 hektáros vadászterületüket elvesztették, s most - néhány más vadásztársaságba átvett társuktól eltekintve - nem tudnak szenvedélyüknek élni. A vadászati törvény értelmében ugyanis az idén lejárt vagy lejáró, zömében tízéves területhasználati megállapodásokat meg kellett újítani, s ez az, ami nem sikerült Bebeséknek. Az általuk használt korábbi terület kevesebb, mint fele állami tulajdon - a somogyi állami erdőket kezelő SEFAG Zrt 35, a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) 6, a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet pedig 5 százalék sorsáról rendelkezhet -, a többi magántulajdonban van.
Az újvárfalvai vadásztársaság kálváriája Bebes elmondása szerint tavaly nyáron kezdődött, amikor hírül vették, hogy a vadászterületük határán elhelyezkedő halastóra, illetve a környező mintegy ezer hektárra igényt tartana a szomszédos - egyébként a terület nagy részét a SEFAG-tól bérlő - Fauna Zrt is. A helyiek tudták, hogy utóbbi igény nem vehető félvállról, mivel a Fauna a szenvedélyes vadászként számon tartott OTP-vezér, Csányi Sándor érdekeltsége (HVG, 2004. június 4.). „Mi erről a területtől lemondtunk, de nem sokkal később azt a tájékoztatást kaptuk a SEFAG-tól, hogy felettes szerveik utasítására ennél nagyobb, mintegy 3500 hektáros üzemi területet kell átadnunk"- idézi fel a történetet Bebes. Így az újvárfalvai vadásztársaság - a vadászati törvényben szereplő területi korlátok miatt - ellehetetlenült. (Erről lásd Ferihegyi vadászmezők című írásunkat a 68. oldalon.)
Ez a fejlemény kísértetiesen hasonlított a tíz évvel ezelőtti eseményekre, amikor a SEFAG a nagybajomi erdészetének 7700 hektáros területét - amelyet korában az újvárfalvai vadászok használtak - nem adta nekik bérbe, szintén arra hivatkozva, hogy ott a vadászati jogot maga a cég gyakorolja, azaz a kérdéses erdőrészleteket üzemi területté alakítja. Az ehhez szükséges földtulajdonosi határozatot könnyedén tető alá hozhatta, mivel a terület több mint 70 százaléka állami tulajdonú, amelynek kezelője az erdőgazdasági cég. Két évvel később viszont - az üzemi terület veszteségeire való hivatkozással - a SEFAG, úgy döntött, átadja a jogot a Faunának.
Most hasonló forgatókönyv szerinti eljárástól tartanak a vadászok, ami szerintük igazolódni is látszik. A SEFAG által tavaly szeptember 18-ára összehívott föld-tulajdonosi közgyűlésen - amely előtt az erdőgazdasági cég begyűjtötte több magántulajdonos meghatalmazását is - egy új, 3557 hektáros vadászterületet alakítottak ki, földtulajdonosi közös képviselőnek pedig a SEFAG-ot választották meg. Ezt a megyei földművelésügyi hivatal bejegyezte, majd - Bebes fellebbezésére, amely azon alapult, hogy a SEFAG-nak a közgyűlés összehívására nem volt felhatalmazása a Nemzeti Földalapkezelő Szervezettől - törölte. Bebesék egy nappal későbbre hívták össze a maguk által szervezett közgyűlést, ez azonban az érintett földtulajdonosok gyér megjelenése miatt határozatképtelen maradt. Állításuk szerint azért, mert ők a törvényben előírtnál hosszabb időre függesztették ki a földtulajdonosi közgyűlésre szóló meghívókat, a SEFAG így tudott „beelőzni".
Azóta több közgyűlést is tartottak az ügyben a SEFAG kezdeményezésére, a legutóbbit idén április 6-án, amikor már nem a céget, hanem az időközben felbukkant Leisztinger Tamást választották meg közös képviselőnek, mégpedig a SEFAG, a DDNP és a nagybajomi jegyző szavazataival.
„Ki az az ember?" - érdeklődött akkor Bebes a számára egyedüli ismeretlenként megjelenő úrról a közgyűlés levezető elnökétől, a korábban a SEFAG-nál jogászkodó Radnai Szilárdtól, aki azt válaszolta, hogy egy jogász ismerőse, aki éppen gyakorlatot kíván szerezni arról, hogyan kell levezényelni egy ilyen közgyűlést. Leisztinger megválasztása után derült ki, hogy a titokzatos ismeretlen a nagyvállalkozó megbízottja, aki meg sem mukkant a közgyűlésen, a felmerülő kérdésekre pedig Radnai azt felelte, ezeket majd Leisztinger úr válaszolja meg. A közgyűlést Bebes - aki néhány kérdésben szavazott is - bíróságon támadta meg, mivel szerinte nem minden érintett helységben függesztették ki a meghívót, ráadásul rosszul írták ki a vadászterület határait, Libickozma - ahol a hirdetmény nem jelent meg - kimaradt. Bebes szerint az is jogellenes, hogy a megválasztott közös képviselő nem volt jelen a közgyűlésen.
„Nem kaptunk semmiféle felsőbb utasítást a vadászterületek kijelölésével kapcsolatban" - reagált Bebes kijelentésére a HVG-nek Barkóczi István, a SEFAG vezérigazgatója. A közgyűlési meghívóval kapcsolatos felvetésre pedig azt mondja, hogy Bebesék sem akkor, sem azóta nem tudtak határozatképes közgyűlést összehívni. Ennek a vezérigazgató szerint hasonló oka lehet, mint annak, amiért a SEFAG úgy döntött, hogy új vadászterület kijelölését kezdeményezi. „Akadozott a náluk évente körülbelül 5-6 millió forintot kitevő vadkárok megtérítése. Az újvárfalvai vadásztársaság ezekben az ügyekben az időt húzta, nem fizetett a megadott határidőig" -jelölte meg a szakítás okát Barkóczi, aki jelzésértékűnek tartja, hogy a földtulajdonosok is Bebesék ellen szavaztak, azaz az anyagi biztonság mellett döntöttek.
Ugyanez volt a helyzet a vadkárelhárító kerítések költségtérítése ügyében. Az erdőgazdaság a fakitermelés utáni új telepítéseit óvja így a vadkároktól, ezek költségeinek 50-75 százalékát köteles megtéríteni a területet használó vadásztársaság. Ez a SEFAG számára kulcskérdés, mivel ha nem sikerül megvédenie az új telepítéseket, az arra kapott támogatásokat vissza kell fizetnie, ami több tízmillió forintos tétel. Ám a kerítésépítések költsége sem csekély: a SEFAG által kezelt erdőterületeken jelenleg összesen 2 millió folyóméter vadkárelhárító kerítés van. „Azokat támogatjuk, akiknél az anyagi feltételek adottak" - válaszolta Barkóczi arra a kérdésre, hogy miért segítették Leisztinger földtulajdonosi közös képviselővé választását. Az üzemi területként való hasznosításról is anyagi okok miatt mondtak le menetközben, mivel az a SEFAG számára jelentős költséget és legfeljebb nullszaldót hozna.
Barkóczi megjegyezte azt is, hogy tavaly nyáron Bebes sem küzdött ilyen elszántan saját vadásztársaságáért, amikor megkereste őt, s kérte, hozza össze a Fauna tulajdonosával, hogy az esetleg a Faunának juttatandó új vadászterület egy részén hadd vadásszon ő és a családja.
Hogy „nagyvadak" mozognak az ügyben, az az újvárfalval vadásztársaság megosztottságában is látszik: az elmúlt hetekben lemondásra kényszerített vezetőség és a tagság között ellentét feszült. A volt elnök Diviánszki János egyben a megyei vadászkamara elnöke is, a helyi vadászok szerint sehol sem lépett fel az ügyben, s puhaságát ők épp kamarai pozíciójának tulajdonítják. A bilit azzal borította ki, hogy az előzőleg egy ingatlanszakértő által 56 millió forint értékűnek megállapított vadászházukat a hozzá tartozó szolgálati lakással és gazdasági épülettel együtt közgyűlési meghatalmazás nélkül hirdette meg eladásra, ráadásul csupán 50 millió forintos irányáron. „Csak fel akartuk mérni, lesz-e érdeklődő, az irányárat pedig két értékbecslés alapján állapítottuk meg. A másik értékbecslő 49 millió forintot határozott meg, az 50 millió pedig a 49 és az 56 millió között van" - válaszolta a HVG-nek az ingatlanpiacon némileg sajátosnak tűnő matematikával Diviánszki, aki a maga részéről nem sok esélyt lát arra, hogy az újvárfalvaiak ismét vadászhassanak. Ez őt kevésbé érinti, mivel egy másik társaságban is tag. Bebesék ugyanakkor abban bíznak, hogy megnyerik az április 6-ai közgyűlés határozatait megtámadó pert, és egy körülbelül 3200 hektáros területre a magántulajdonosok 56-57 százalékos többségével mégis sikerül vadászati jogot szerezniük.
Egyébként Leisztinger sem új fiú a vadászok között, Zalában már kialakította a maga érdekeltségeit - állítják a vadászberkekben járatosak. Kétségtelen, hogy az ebben a körben legnagyobbnak számító Csányi Sándor - Nagybajomban egy volt munkásőrbázison, kamerákkal felszerelt beton bekötőúton megközelíthető hiperexluzív vadászházzal megspékelt -vadászterülete mellett még egy hasonlóan befolyásos üzletembernek is jó befektetés lehet vadászatokat szervezni. A helyi vadászok közül többen azt is sejteni vélik, hogy Leisztinger csupán Csányi nevében jár el, s a két vadászterület előbb-utóbb eggyé válik. A bankvezér szerepe Leisztinger felbukkanásában több mint véletlen: a már említett 4,7 hektáros területet - amelynek megvásárlásával Leisztinger a vadászterületen birtokon belülre került - a Kaposvári Körzeti Földhivatal által kiállított tulajdoni lap szerint ugyanis Csányi kiskorú lányától, Gabriellától vásárolta meg. A tranzakciót nyilván nem a bankvezér esetleges pénzzavara motiválta, a földhivatal az adásvételt idén március 1-jén jegyezte be, azaz éppen az új vadászterületek kialakításának időszakában. KELEMEN ZOLTÁN
Köpők és kiköpők
„A klasszikus, múlt rendszerbeli parasztpuskások kezdenek kikopni, azok veszik át a helyüket, akik meg tudják fizetni a vadászat magas költségeit, s akiknek az itt szerzett kapcsolatok bőven kifizetődnek" -jellemezte a HVG-nek a vadászterületek újrafelosztásáért folyó küzdelmeket egy hevesi vadász. Akik birtokon belül vannak, előszeretettel hívják meg egy kis vadászgatásra környezetük befolyásos tagjait, márpedig a politikusok - legyenek országos vagy helyi szereplők - és az üzletemberek között is bőven akadnak, akik szívesen élnek az ilyen lehetőségekkel. Ezt persze pénzelni kell, amit a kapcsolataikat vadászatokon építgető üzletemberek nem a saját vadásztársaságaikból tesznek meg, mert bár ezek fenntartása szerencsés esetben akár nyereséges is lehet, de nem ez a jellemző.
A 2005-2006-os idényben a vadászati bevételek országosan meghaladták a 14 milliárd forintot, és az ágazat minimális nyereséget produkált. Egy átlagos társaságnál évi 25-35 millió forintos kiadással számolnak, a nullszaldót pedig már eredménynek tekintik.
Tagdíjként havi 10-30 ezer forintot kérnek el a vadászoktól, de előfordul, hogy magas - akár egymillió forintos - belépési díjjal és alacsonyabb tagdíjjal számolnak. A nagy trófeák okozta büszkeséget is meg kell fizetni; egy nagynak számító, 11 kilós gímszarvasagancsért 2,5 millió forint körüli összeget, de egy átlagos 6 kilósért is 400 ezer forintot kell leszurkolni.
Ferihegyi vadászmezők
Vadászterület lett a Ferihegyi repülőtér. Történt ugyanis, hogy a Miakich Gábor főigazgató, korábbi szentendrei polgármester által vezetett Fővárosi és Pest Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal márciusban Révbéri Béla földtulajdonosi képviselő kérelmére kijelölte egy új vadászterület határait, beleértve Pécel, Maglód és Ecser településeket, valamint a repülőteret a kifutópályákkal együtt (lásd térképünket). A területet egyébként kettészeli az épülő MO-s nyomvonala is. Mindez annak ellenére történt, hogy az 1996-ban elfogadott vadászati törvény szerint a vadászterület kiterjedésének megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a települések belterületét, a repülőteret és a közutakat is.
Az persze magától értetődik, hogy a felsorolt települések utcáin és a repülőtéren sem szabad lövöldözni. A vadászterületet jól azonosítható mesterséges vagy természetes határok mentén kell kijelölni, a téma ismerői pedig úgy vélik, hogy egy közút vagy egy kerítés - mint például a ferihegyi - egyértelműbb, mint például a belterületi földek szabad szemmel láthatatlan határai. A kijelöléskor a vadászati hatóság csak azt vizsgálja, hogy az adott földterület tulajdonosai szabályos gyűlést tartottak-e, illetve hogy a tervezett vadászterület nincs-e átfedésben egy másikkal, és hogy a kijelöléssel nem keletkezik-e zárványterület.
Rosszmájú vélekedések szerint Ferihegynek azért kell benne lennie a vadászterületben, mert e nélkül az 1400 hektár nélkül nem jönne össze a törvény által minimumként megállapított 3 ezer hektár. A föld vadászterületté nyilvánítását - hasznosítási formájától
függetlenül – legalább ilyen nagyságú terület egyharmadának tulajdonosai kérhetik. Igaz, a törvény azt is feltételül szabja, hogy a vadászterületen a vad megtalálja a számára szükséges táplálékot, adottak legyenek természetes szaporodási feltételei, valamint természetes mozgásigénye, búvóhelye, nyugalma, ami speciel Pécel vagy Maglód központjára aligha igaz. A fent említett vadászterület azonban összesen 9130 hektár, amelyből 4300 hektáron lehet vadászni, vagyis bőven megvan a minimális 3 ezer hektár. Bíróságon támadta meg a kérdéses vadászterületről szóló határozatot a péceli kis földtulajdonosok képviseletében a település jegyzője, ám hiába. A Pesti Központi Kerületi Bíróság szerint ugyanis a jegyzőnek nincs keresetindítási joga. A vita alapja az, hogy a Pécelhez kötődő földtulajdonosok a vadászterületek napjainkban esedékes újrarajzolása során máshol húzták volna meg a határokat, így a két terület átfedésbe került volna egymással. A vadászati hatóság megítélése szerint azonban az általuk összehívott földtulajdonosi gyűlés szabálytalan volt, és emellett a bejegyezni kért terület nagysága is kisebb volt az előírtnál.
Ezek után még rejtélyesebb, hogy az egyértelmű törvényi tiltás ellenére miért volt szükség a repülőtér bekanyarítására a vadászterületbe. Miakich főigazgató erre egy praktikus érvet említett, történetesen azt, hogy „vadászatra néha a reptéren is szükség van, ez pedig csak vadászterületén lehetséges". Arra is hasonló válasz van, hogy a települések belterületei miként lesznek a vadászterület részei: vadkár még városban is keletkezhet, annak elhárítása a törvény szerint pedig az adott vadászterület tulajdonosának kötelessége. „Ezért le kell fedni az ország teljes területét" - fogalmazott Miakich. Azt, hogy az adott területen hány hektáron lehet vadászni, sok mással együtt a vadgazdálkodási üzemtervben kell rögzíteni, amelyet egyébként szintén a vadászati hatóságnál hagynak jóvá - tette hozzá. Márpedig a vadászati jog vagyoni jog, vagyis egyáltalán nem mindegy, ki birtokolja. „Az egésznek nincs jelentősége, a repülőtéren úgysem lehet vadászni" — mondta a HVG kételyeire a földtulajdonosok képviselője, aki kezdetben azért azt állította: „Csak egy régi térképen láthattuk a terület részeként a repülőteret, miután a törvény szerint nem lehet benne." No de hát benne van. „A reptéren senkinek sincs vadászati joga” - hangsúlyozta Szollár Domokos, a Budapest Airport (BA) szóvivője is. Pedig lehetne, mivel a repülőtér igen sok élőlénynek ad otthont. Például nyulaknak és ürgéknek, amelyek a repülést veszélyeztető, nagytestű vadászmadarak elsőrendű táplálékai. A kis rágcsálók, elriasztására Ferihegy saját solymászt foglalkoztat, sőt más technikákat is bevet. 2005-ben például sikeres ürgeáttelepítési programot hajtott végre, a befogott állatokat akkor Lengyelországba költöztették. „A nyulak és az ürgék azóta elköltöztek, a vadászati jog megszerzésének távlati tervét mindezek ellenére a BA-nál is dédelgetik.
A HVG vadászati körökben végzett, reprezentatívnak nem tekinthető közvélemény-kutatása szerint is „praktikus" - például vadkárelhárítási - magyarázata van annak, hogy Magyarország egész területe nem más, mint csaknem 1400 vadászterület összessége.