Hatalmas kihívások állnak az emberiség előtt. Fogynak erőforrásaink, pusztulnak, terméketlenné válnak a talajok, és a légkörben felhalmozódó széndioxid üvegházként tartja vissza a bolygónk felszínéről kisugárzott hőt. Keressük a megoldásokat, és most váratlan, az emberiség számára mentőövként mutatkozó módszer ajánlkozik, amely egyszerre három nagy gondunkon is segíthet.
Kettőt akár nagyjából orvosolhat is, egyen pedig enyhíthet. Ez az eljárás a földből élő emberekre tartozik, és ugyan még nem alkalmazzák, de megjósolható, hogy rohamosan elterjed.
Mivel valódi értékére csak az utóbbi hónapokra figyelt fel a tudományos világ és a kertünkben, valamint a szántókon mi magunk is kísérletezhetünk vele, érdemes mihamarabb megismernünk. Ősi módszerről van szó, de csak nemrég leltünk nyomaira, és most kezdjük megérteni mibenlétét.
Vagy száz éve figyelt fel arra a tudomány, hogy az Amazonas folyó térségében az ős-erdei talaj foltokban rendkívül termékeny, magas széntartalmú feketeföld. Ezt az irodalomban terra preta néven tartják számon.
Az őslakók hagyatéka
Ismert, hogy az őserdő talaja kifejezetten szegényes, az állandó esőzések kimossák belőle a tápanyagokat, a termékenység számára kedvezőtlenül savas vegyhatású, alumínium- és vasoxidokban gazdag. Alig van a talajban tápanyag és élővilág, szinte minden a növények és állatok testeként, a talajszint felett található. Ám a közel méteres vastagságú amazóniai feketeföld szerves anyagokban és szénben igen gazdag. Míg a közönséges őserdei talaj széntartalma alig fél százalék, a feketeföldé eléri a 9 százalékot. Úgy becsülik, a feketeföld Amazónia legalább 10 százalékát borítja. Vizsgáltak egy mezőt, melyet körülbelül hatvan centiméter vastag fekete föld borít. Innen hordanak a helyiek földet az ültetéshez. De a réteg alsó harmadát nem termelik ki, mert ahogyan az ott dolgozó munkások elmondták, a talaj ennyiből újratermeli saját magát, egy idő után eléri az eredeti vastagságát.
Az amazóniai feketeföldet a mára már kipusztult őslakosság hozhatta létre. Néhány ilyen terület a kutatások szerint több mint 7000 éve alakult ki, és még mindig termékeny.
Az őserdei mezőgazdaság égetésen alapul. Felgyújtanak egy területet és a hamu által megtermékenyített talaj pár évig jó termést ad. Ha nem nyílt tűzzel, hanem szeméttel, sárral lefojtva égetik fel az erdőt, akkor sok szerves anyag, fa csak elszenesedik, de nem ég el. Ezt a maradékot forgathatták bele a földbe, és így maradt termékeny a talaj.
Ez év májusának elején az ausztráliai Terrigalban tartották az első nagyobb, a tárgykörrel foglalkozó tudományos tanácskozást, amin gazdálkodók és feltalálók is részt vettek. Angolul a tárgykör neve „agrichar", ennek fő terjesztője a neves ausztrál tudós és író, Tim Flannery. Ne keressük a kifejezést a szótárakban, ott még aligha találjuk meg.
Faszenes talajjavítást jelent, amely talajszenezésként magyarítható. Bármilyen száraz mezőgazdasági anyag hevítését, faszénné alakítását, majd a talajba forgatását jelenti. Pirolízisnek nevezik a hevítést, ennek során a magasabb szénláncú vegyületek rövidebb szénláncúakra bomlanak. Közben éghető gázok és olajok keletkeznek, ezeket összegyűjtve hőt és áramot fejleszthetünk. Majd a végtermék faszenet bedolgozzák a talajba. Ezzel erőforráshoz jutunk, termékenyebbé tesszük a talajt, és egyben nem jut széndioxid a légkörbe. Nem csak mezőgazdasági mellékterméket, hanem feldolgozó üzemek, cukorgyárak, papírgyárak, közművek egyes széntartalmú melléktermékeit is hasznosíthatjuk ezzel.
Többszörös hozamok
Míg a talajba beforgatott szerves anyag, a komposzt és mások széntartalma a természetes szénkörforgásnak megfelelően pár éven belül széndioxidként a légkörbe jut, a talajba került faszén bizonyos kezdeti átalakulások után akár évszázadokig, évezredekig a talajban maradhat. Vizsgálva a szenezett talajt, nagyon kedvező, hogy jól köti a nitrogéntartalmú és más gázokat is, amelyek még a széndioxidnál is veszélyesebb üvegházhatású gázok. Mivel a talajok a természetes folyamatokban tízszer annyi üvegházgázt bocsátanak ki, mint amennyit ős-maradványi erőforrások, az olaj, gáz és szén eltüzelésével a légkörbe juttatunk, érezhetjük, micsoda lehetőséget ad a talajszenezés az üvegházhatás csökkentésére. így a talajszenezéssel három legyet ütünk egy csapásra: éghető gázokat, olajokat termelünk, helyreállíthatjuk, sőt kiválóvá tehetjük a talajok termékenységét, és egy idő után, amint a földgázból, szénből és kőolajból egyre kevesebbet használhatunk, akár a korábbi, az ipari forradalom előtti értékére csökkenthetjük az üvegházhatást. Ami az ausztráliai NSW DPI mezőgazdasági kutatóintézet most június elején közölt eredményeit illeti, Ausztrália szénben szegény talajába hektáronként 10 tonna, azaz 1 kilogramm/négyzetméter faszenet forgatva a búzatermés háromszorosára, a szójatermés kétszeresére nőtt. Mind a talajszenezett, mind az anélkül kezelt földet nitrogénnel műtrágyázva, a termésátlagok viszonya ugyanaz maradt.
Háztáji kísérletezés
Jelenleg a talajszenezés még kiforratlan eljárás. Ausztráliában egyetlen kísérleti üzem gyárt faszenet, az is kutatási célokra. Még nincsenek bevált, gazdaságokban és másutt alkalmazható faszenet előállító készülékek. A perrigali tanácskozáson egy feltaláló kályhához hasonló kisberendezés mintapéldányát mutatta be, amit a gazdaságokban használhatnak majd, ám a bemutató során a készülék füstöt okádva hirtelen meghibásodott. Van mit kikísérletezni, különböző teljesítményű, más-más nyersanyagokkal dolgozó kisebb-nagyobb berendezéseket megépíteni. De házunk táján is lehet kísérletezni, megnézhetjük, hogy a bogrács alatt maradt faszenet az ágyasba forgatva mi történik. Vagy az őszi égetések során a faszenesre égetett maradványokat beleszánthatjuk a talajba, és összevethetjük a talajszenezett terület termését a mellette lévő darabról betakarítottál. Nagyobb javulás nyilván soványabb talajokon várható, de érdekesek lehetnek a jó földeken kapott eredmények is.
VÉGH LÁSZLÓ
fizikus, tudományos főmunkatárs