Természetvédők attól tartanak, az állam megvonhatja a vagyonkezelői jogot a nemzeti parkoktól, hogy maga döntsön a haszonbérleti szerződésekről. A parkok földjei iránt az uniós agrártámogatások miatt nagy az érdeklődés
A nemzeti parkoknak nem bioáruval kellene bíbelődniük, hanem bíbicekkel - vallja a Hortobágyi Nemzeti Park korábbi igazgatója, jelenleg főtanácsadója, Aradi Csaba, aki szerint a parkok legfőbb terméke maga a természet, az árutermelés csak melléktermékként jöhet szóba. Az Orbán-kormány idején menesztett, majd utóbb hivatalába visszahelyezett ökológus most azért aggódik, mert az állami vagyonról tavaly elfogadott törvényben nem lát garanciát arra, hogy a természetvédelmi oltalom alatt álló területek megmaradnak a nemzeti parki igazgatóságok vagyonkezelésében. A jogszabály ugyanis a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) hatáskörébe utalta, hogy idén június végéig vizsgálja felül a nemzeti parkok vagyonkezelői szerződéseit. Ezek részét képezik azok a haszonbérleti kontraktusok is, amelyek alapján a bérlők felvehetik az uniós támogatásokat. Mégpedig nem is keveset: ezer hektár bérlemény évente 70 millió forint dotációval is kecsegtethet. A tét korántsem mellékes, mivel a tíz nemzeti park kezelésében csaknem 300 ezer hektár föld van. A hatósági jogkör néhány évvel ezelőtti
megvonása után a vagyonkezelői jog az utolsó eszköz a nemzeti parkok kezében, hogy számon kérjék a természetvédelmi szempontok betartását. Márpedig ilyen eszköz hiányában előfordulhat, hogy a termelők nem feltétlenül a fészkelő madarak érdekeit veszik figyelembe, hanem például azt, hogy tavasszal a legdúsabb a legelő, ám a kaszálással a védett madarak költőhelyeit is felszámolhatják. Aradi attól tart, hogy a nemzeti parkok esetében is hasonló fejlemény várható, mint az eredményorientált állami erdészeti részvénytársaságoknál, amelyeknél a biomassza-alapú erőművek megjelenése, valamint a tűzifa iránt megnövekedett kereslet miatt esetenként elhanyagolták az erdők védelmét.
A vagyonkezelői jog megvonása pénzügyileg is ellehetetlenítené a nemzeti parkokat. A haszonbérletekből származó bevétel a nagyobb területeken tevékenykedő alföldi igazgatóságok költségvetésének egyharmadát is elérheti - a Hortobágy esetében évente mintegy 200 millió forint -, miközben az állam éppen a bérbeadásra hivatkozva csökkentette az elmúlt években a parkok támogatását. A forrás pótló uniós tendereken pedig már most sem tudnak indulni az igazgatóságok, mivel az MNV-nél ezekben a hetekben folyik a vagyonkezelői szerződések felülvizsgálata; amíg nem dől el véglegesen, kihez kerül a vagyonkezelői jog, a nemzeti parkok nem pályázhatnak.
A haszonélvezők azok az állattartó nagyvállalkozások lehetnek, amelyeknek több száz hektár földre van szükségük egy tömbben, ilyen egybefüggő parcellák ugyanis elsősorban a nemzeti parkok területén alakíthatók ki. A Szarvasmarhatenyésztők Országos Választmányának elnöke, Krajcsovicz András maga is elismeri, folyik a verseny a szabad területekért, szerinte azonban nem elsősorban az állattartó gazdáktól kell tartani, hanem - ahogy fogalmazott - inkább „az ügyvédektől és nőgyógyászoktól", akik legeltetés nélkül is felveszik a területalapú uniós támogatást. Ez egyébként nem jogsértő, állattartás nélkül is jár a hektáronkénti 20-70 ezer forint. Az előírás csupán az, hogy kultúrállapotban tartsák a földet, azt viszont nemigen ellenőrzik, valóban kaszálják-e, gazolják-e a területet.
Az esetleges helyigénylők közt hírbe hozott társaságok közül az Agrárgazdaság Kft ügyvezető igazgatója, Forgács Barna - szocialista színekben a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat képviselője - nem kívánt terveiről nyilatkozni, mindössze annyit mondott a HVG-nek, hogy a hús iránti csökkenő kereslet miatt nincs szándékában terjeszkedni. A Bakonszegi Awassi Zrt cégvezetője, Nagy Sándor, ugyanakkor elmondta, valóban szeretnének bérbe venni újabb 100 hektárt a Hortobágyi Nemzeti Park területén, miután a juhaik tejéből készített sajtnak egyre nagyobb a piaca. A nem egészen 1 milliárd forint éves forgalmú vállalkozás már eddig is 400 hektárt bérelt az igazgatóságtól, és ekkora legelőterület nincs a nemzeti parkon kívül. Nagy Sándor szerint jó a kapcsolatuk a nemzeti park vezetőivel, miután az ottani szakemberek - ahogy a cégvezető fogalmazott - „megértették az Awassi legeltetési technológiáját", vagyis azt, hol kell például kerítést vagy itatóhelyeket építeni, amivel az agrártársaság szerint nem sértik a természetvédelmi szempontokat. Bár a nemzeti park a bérleti díjat az idén a négyszeresére emelte, és az őshonos racka-juhra eddig adott 50 százalékos kedvezményt 20 százalékra mérsékelte, Nagy Sándor szerint még így is megéri az üzlet. Azt viszont nehezményezi, hogy nem lehet tíz-húsz évre szóló bérleti szerződést kötni, hanem csak öt évre, ami a gazdálkodás kiszámíthatóságát nehezíti.
A nagyvállalkozók megjelenésétől egyébként a helyi gazdák is tartanak. A Borsodi Mezőség Tájvédelmi Körzet-koordinátora, Sárvári Attila csaknem háromszáz farmercsalád képviseletében panaszolta, hogy a kilencvenes években fillérekért adták oda 2-3 hektáros földjeiket a Bükki Nemzeti Parknak, abban a hiszemben, hogy azt csak helybélieknek adják haszonbérbe. Az olasz tulajdonú Mariano Kft. most mégis mindössze 16 embert foglalkoztat azon a 4300 hektáron, amely korábban egy egész falut eltartott (HVG, 2007. december 8.). A következő időszakban fokozódhat a földéhség, miután az ország egyes kistérségeiben - így például a Mezőségen - hektáronként már 105 ezer forintos agrár-környezetgazdálkodási támogatást lehet kapni a fenntartható tájhasználatért.
Az MNV egyelőre csak szűkszavúan reagált az aggodalmakra: „alapvetően nem cél a védelemmel érintett területek vagyonkezelői jogának elvonása", s a szerződéseket csak a nemzeti parkok felügyeletét ellátó szerv, vagyis a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egyetértésével lehet módosítani. A szaktárcánál azonban lapzártánkig nem foglaltak állást a kérdésben. SZABÓ YVETTE