A Föld várható éghajlatbeli változását kutató szakemberek naponta akár többször is kipusztítanak egy Magyarországnyi erdőt az Amazonas folyó mentén. Szerencsére ezt nem a valóságban teszik, csupán olyan számítógépes szimulációkban, amelyek segítségével azt vizsgálják, miképp alakulnak bolygónk életkörülményei a következő száz évben.
Az Amazonas dzsungele a világ trópusi erdeinek mintegy felét képviseli, és a Föld fajainak harmada itt lel otthonra. Ha nem történik lényeges változás, akkor unokáink már biztos, hogy csak filmen láthatják ennek az egyedülálló vadonnak ma még többnyire létező növényi és állati csodáit - helyét szavanna és sivatag veszi át.
Az Amazonas kutatóit elsősorban az érdekli, hogy milyen kölcsönhatás van az utóbbi évtizedek gátlástalan erdőirtásai és a globális felmelegedés jelensége között. A helyzet egy európai számára szinte el sem képzelhető, hiszen például 1978 és 1988 között átlagosan évi 22 ezer négyzetkilométerrel csökkent az erdőség, azaz négyévente eltűnik egy fél Dunántúlnyi terület. Ma úgy becsülik, hogy ha nem változik meg a folyamatok iránya, akkor 2100-ra az őserdő végleg a múlté.
Ma már általánosan elfogadott, hogy a trópusi erdők irtása óriási károkat okozhat, melyek a Föld egész lakosságát érinthetik. Egyrészt a legelők kialakításakor a kivágott fák nagy részét elégetik, növelve ezzel a légköri széndioxid mennyiségét, másrészt a kieső őserdőterület nem képes több széndioxid megkötésére.
Újabb kutatások szerint a trópusi őserdők egyik legfontosabb szerepe éppen az, hogy viszonylag komoly mértékben képesek a növények testébe beépíteni a levegőbe került szén-dioxidot. Ez azt jelenti, hogy az ember által elégetett kőolaj- és földgázszármazékok szén-dioxidjának is a 20-30 százaléka a jelenleg még létező trópusi erdők fáiban és más növényeiben "tárolódik". E tekintetben a mérsékelt övi erdők szén-dioxid-elnyelő képessége sokkal kisebb, és ez igaz a kiirtott őserdők területén kialakuló szavannaszerű legelőkre is.
A kutatók különösen azóta bíznak a globális felmelegedésre vonatkozó jóslásaik helyességében, mióta környezeti modelljeikben sikerült összekapcsolni a Földre vonatkozó éghajlati elemeket és a szén-dioxid körforgását leíró ökológiai ismereteket. A legtöbb ilyen kutatás egyértelműen igazolta, hogy az Amazonas erdeinek pusztulása lényeges mértékben növeli a légköri szén-dioxid-tartalmat, és hozzájárul a felmelegedés erősödéséhez is. Dél-Amerikára vonatkoztatva a modellek 4-6 Celsius fokos emelkedést és a csapadék jelentős visszaszorulását valószínűsítik.
A helyzet súlyosságára hívja fel a figyelmet Carlos Nobre, a Brazil Nemzeti Űrkutatási Hivatal vezető meteorológusa is. Kutatócsoportjának eredményei azt mutatják, hogy az Amazonas negyven százalékának elpusztítása végzetes, visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. A modellszámítások szerint e szintet meghaladva már nincs visszaút, és minden esetleges jó szándék ellenére a trópusi erdő megmaradt hatvan százalékát sem lehet majd megmenteni a közben beinduló felmelegedés káros hatásaitól. Az utóbbi néhány évben visszaesett az erdőirtás mértéke, ez azonban önmagában még nem elég. Bárhogy is alakul a jövő, a mai kor emberének fel kell ismernie, hogy a túlélésének kulcsa épp annak az élővilágnak a fennmaradásában van, amelyet olyan kíméletlenül pusztít mindennap. Miklósi Ádám