Van, akinek hasznot hoz, másoknak viszont csak bosszúságot okoz az a katonai objektum, amelyet a zempléni Kányahegyen építettek fel. Utóbbiak érveit erősíti, hogy a terület tulajdonviszonyai mindmáig rendezetlenek.
Ha a honvédelem és a nemzetbiztonság érdeke úgy kívánja, akár magántulajdonon, természetvédelmi terület határában is épülhet katonai bázis - legalábbis ezt a következtetést lehet levonni a borsodi Telkibánya határában lévő Kányahegyen létesült honvédelmi torony története kapcsán. Az országos területrendezési terv módosításával - amelyről most tárgyal az Országgyűlés - még tovább is bővülhet a honvédség különleges jogköre, amennyiben a parlament június 2-án megszavazza az önkormányzati tárca javaslatát a kiemelt fontosságú honvédelmi területek kijelöléséről. Kányahegy esete viszont éppen azt példázza, hogy évekig elnyúló helyi konfliktust gerjeszthet egy olyan katonai beruházás, amelynek a jogi feltételeit időben nem tisztázták.
Az ország 1999. márciusi NATO-csatlakozása idején született döntés arról, hogy a Zempléni-hegységben, Telkibánya külterületén épüljön katonai híradás-technikai központ, amelyet a helyi népnyelv lehallgatóállomásnak titulál, s amely Deák Péter katonai és biztonságpolitikai szakértő szerint egy hasonló létesítményekből álló lánc fontos része lehet „A NATO-tagságból eredő kötelezettségünk, az uniós tagság és az ország biztonsága érdekében nem lehetett késlekedni az építkezéssel"- közölte a HVG-vel Bocskai István, a Honvédelmi Minisztérium (HM) szóvivője. A beruházás valóban sürgős lehetett, ugyanis a tárca 2002 végén anélkül kezdte meg az építkezést, hogy a terület tulajdonviszonyait rendezte volna. Telkibánya külterületén több mint ezerhektárnyi erdőség jelenleg is 141 magánszemély osztatlan közös tulajdonában van, akik az erdőművelési munkák elvégzésére Kányahegyi Erdőbirtokossági Társulás néven gazdasági közösséget alakítottak. A HM Beruházási és Ingatlanfejlesztési Iroda által a kivitelezéssel megbízott, fővárosi székhelyű magáncég, a Hét-Ber Kft. 2000-ben tárgyalt a társulás vezetőjével arról, járuljanak hozzá, hogy területükön honvédségi híradás-technikai bázis épüljön. A társulás közgyűlése akkor úgy döntött, hogy az érintett 1,2 hektárt bérbe adja a tárcának, vagy ha ez nem lehetséges, csereterületet kér.
A Gönc város által 2002 tavaszán kiadott elvi építési engedély egyebek között csak akkor emelkedhetett volna jogerőre, ha az akkor még közel 180 tulajdonos mindegyike hozzájárult volna az építkezéshez, ám közöttük akadt kiskorú és külföldi is, így az építkezésről szóló értesítést nem sikerült mindenkinek kipostázni. A HM álláspontja szerint viszont a társulás beleegyezésével érvényes volt az építési engedély. Az 1,06 milliárd forint értékűre tervezett beruházás - amely végül e kereten 257 millióval túlszaladt – az eredeti tervek szerint 2002
végén mégiscsak elkezdődött az erdőben, ám anélkül, hogy átminősítették volna építési területté.
A 65 méter magas torony az összes melléképülettel 2003 tavaszára elkészült, és a hozzá vezető, közel 5 kilométeres útszakasz nagy része is aszfaltburkolatot kapott. A titokzatos katonai létesítményt, ahogy kell, dupla drótkerítéssel vették körül. Erre az egyik tulajdonos birtokháborítási pert indított, azzal a panasszal, hogy a HM korlátozza tulajdonhoz fűződő használati jogát. Metszőollóval is megpróbálta eltávolítani az akadályt, de támadását a honvédség néhány dolgozója visszaverte, és a bíróságon is pert vesztett.
Minden jel arra utal, hogy az építtető nem járta végig a környezetvédelmi hatósági engedélyezés másnak meglehetősen rögös útját. A HVG által megismert bírósági dokumentumok tanúsága szerint a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága - mint természetvédelmi szakhatóság - nem is kapott értesítést az építkezésről.
Ezzel szemben a honvédelmi tárca állítja, hogy egyetlen engedély sem hiányzott a munkálatokhoz. „Kányahegyen tájseb keletkezett, az élővilág nagy része megsemmisült" - írta 2005 júniusában kelt jelentésében a harcos tulajdonos feljelentése nyomán a rendőrség által kirendelt igazságügyi természeti és tájvédelmi szakértő. Csereterületet a HM végül nem tudott felajánlani, mivel a Magyar Államkincstár nem járult hozzá a kijelölt állami tulajdonú természetvédelmi terület magánkézbe adásához. Utolsó lehetőségképpen 2004 végén kisajátítási eljárást kezdett a honvédelmi tárca, ám sikertelenül. A katonai bázis 2005 tavaszán úgy kapott használatbavételi engedélyt, hogy magántulajdonosok földterületén áll, máig nincs önálló helyrajzi száma. Az építési engedély is csak 2005 szeptemberében emelkedett jogerőre - miután nem más, mint a HM saját irodája ütötte rá a pecsétet. Megszületett viszont a bérleti szerződés, amelynek értelmében évi 2,1 millió forintot fizet a minisztérium károkozás és igénybevétel címén az erdőtársulásnak. Az idén januárban életbe lépett kisajátítási törvény segítségével pedig - mint a HVG megtudta - hamarosan újabb kisajátítási eljárást kezdeményez a szaktárca.
Közben a torony felbolygatta a környék lakóinak életét. Füzér és Hollóháza polgármestere többször is a köztársasági elnökhöz fordult, azt fejtegetve, hogy a szerintük „jogszerűtlenül, erőből épült" torony tájképromboló hatását - ami a füzéri várból jól észlelhető, Hollóháza dombtetejéről pedig szembeötlő - csupán bontással és tájrehabilitációval lehet jóvátenni. Mivel a környék lakosságát a honvédelmi tárca nem tájékoztatta megfelelően a katonai állomás építéséről, és mindössze egyetlenegyszer, Pálházán hívtak össze egy hevenyészett és szűk körű fórumot, a szomszédos települések lakói ellenségesen viszonyulnak a toronyhoz - mondta a HVG-nek Koleszár Sándor, Hollóháza polgármestere. „Mi is katonai célpontok lettünk" - vélekednek Hollóházán, ahol tartja magát az a nézet is, hogy a torony ellen tiltakozókat lehallgatják.
Telkibánya viszont örül a bázisnak, a létéért küzdő 670 fős település fő bevételét a falusi turizmus adja. Tucatnyi helybéli a katonai létesítménynek köszönheti munkahelyét, s azt is, hogy a toronyban szolgáló katonák és családtagjaik köréből húszharminc új lakosa lett a falunak. Fellendült a helyi bolt forgalma, és az iskola sem fog elnéptelenedni. Boda Zoltán, Telkibányán élő közgazdász, az erdőbirtokossági társulás elnöke panziótulajdonosként maga is érdekelt a vendéglátásban. „Nekünk itt aranybányáink vannak" - mondja, s ezt szó szerint kell érteni: a hegy mélyében 30 kilométer hosszú alagútrendszert vájtak egykor az aranybányászok, aztán a 18. század végén egy 360 ember halálát okozó omlásos baleset után végleg leállították a kitermelést. Ezt most az erdőbirtokosság pályázati pénzből szeretné a turisták számára látogathatóvá tenni.
„Látják a tornyot, de a hasznát nem" -ezzel magyarázza Füzér és Hollóháza tiltakozását Boda, aki a HVG kérdésére azt állította, túlzás, hogy az építkezés nyomán bármiféle kár esett volna a természetben. A társulás tagjainak többsége a HM által fizetett bérleti díjjal is elégedett, mivel az erdőgazdálkodásból származó, évi 10-12 milliós nyereség fontos részét ez adja. „Ezért a bevételért egyetlen fát sem kell kivágni" - ecseteli a torony hasznát az elnök. Ám azt ő sem tartja kívánatosnak, hogy az országos területrendezési terv most folyó felülvizsgálata során Telkibánya környékét kiemelt fontosságú honvédelmi területté nyilvánítsa az Országgyűlés.
Az erdőtulajdonosok ugyanis attól tartanak, hogy a honvédség majd korlátozza az erdő használatát, s félelmeik szerint a torony mellett egyszer csak egy „rakétasiló" is kinőhet a földből. Füzér és Hollóháza polgármesterei a köztársasági elnöknél tiltakoztak a terület státusának megváltoztatása ellen, 22 zöld szervezet pedig nemrég panaszt tett a környezetvédelmi tárcánál, mert tavaly nyáron törölték a Telkibánya környéki hegyeket a védelemre tervezett területek listájáról. Sejtésük szerint már ekkor a katonai célok számára „tisztították a terepet". Márpedig a törvénymódosító javaslat értelmében a sajátos rendeltetésű honvédelmi építmények létesítéséhez szükséges engedélyt akár két hét alatt is meg lehet majd szerezni.
SÁGHY ERNA