A jelen írás más oldalról közelíti a témát, mert az igazságügyi szakértő akkor találkozik a falopással, a jogtalan fakivágással, amikor a cselekmény megtörtént és rendőrségi nyomozati szakaszba került, esetleg már bírósági (ügyészségi) eljárás alatt van az esemény.
Bármelyik szakaszban legyen is az ügy, az igazságügyi erdészeti szakértő számára szomorú história, mert már csak a levágott fák tuskóit szemlélheti, azok adatait mérheti fel, állapítja meg a tönkretételét az erdőnek, és határozhatja meg a levágott famennyiséget és annak értékét. Ezek a jogtalan fakitermelések sohasem szakszerűek. Vagy válogatás nélkül levágják - tarra vágják az erdőt - vagy „válogató" módszerrel a legértékesebb fákat döntik le és „barmolják össze" az erdőt, az elszáradt fákat mintegy mementóként érintetlenül hagyva.
Szörnyű látvány a szakértő számára. És az a legszomorúbb, ha ezt erdészeti szakember követi el, illetve az erdő tulajdonosa, aki csak addig tulajdonos, amíg „levágja" (nem kitermeli) az erdőt és utána otthagyja a területet, mert felújítani már nem akarja.
A példák, amelyeket a következőkben felsorolunk, természetesen nem nevesíthetők sem személyekre, sem helyszínre, sem ügyre vonatkozóan, de megtörténtüket esetenként több kilónyi irat igazolja.
Íme néhány eset.
Dunántúl déli részén 5,5 hektár nagyságú területből 2 hektár 88 éves m3 fa kivágása, háromszori tulajdonváltással, eladással, mintegy 4 millió forint értékben, engedély nélküli fakitermelés és környezetkárosítás történt.
Egy másik helyen, az ország északi részén, a „hős" megyében, engedély nélküli, „válogatós" módszerrel, értékes egyedek kivágásával 320 bruttó m3 levágásával, természetvédelmi területen, mintegy 3 millió forint értékben történt bűncselekmény.
Az Alföldön háromszori tulajdonosváltással (eladási ár 3 millióról 9 millióig emelkedett) 17 hektár nyáras kivágása; több száz köbméteres mennyiséggel történt az eset. A megismert körülményekre tekintettel a szakértő nem merte elvállalni a helyszínelést.
Megint Nógrád megye: „tévedésből" más erdejébe behatolva mintegy 80 bruttó m3 kivágását regisztrálhatták a szakemberek. Pest megyében három is taroltak az ismeretlen elkövetők. Az egyik helyen, a megye déli részén a teljes akácost levágták, 1650 bruttó m3-ben, amelyre az erdészeti hatóság a tulajdonosra - őrzési kötelezettség és rendőrségi bejelentés elmulasztása miatt - 18 millió forint (!) erdővédelmi bírságot szabott ki. A másik helyszínen az erdőgazdálkodó megszerezte az erdőterület (társas erdőgazdálkodás) 51 százalékos támogatottságát erdőgazdálkodói kijelölésre és vágta az erdőt. A tulajdonosoknak zsebből fizette a fa árát, de nem vállalta az erdőfelújítást.
Az ország keleti részén engedély nélküli fakitermelés történt, mintegy 150 bruttó m3 mennyiségben aminek az értékét még meg kellene állapítani.
Tényleg számtalan példát tudnánk még felsorolni, ám ez rizikós dolog, hiszen az esetek egy részében a jogtalan fakitermelést az erdőgazdálkodóként megbízott erdészeti szakember, szakirányító, máskor olyan személy végezte, akinek semmi köze az erdőhöz.
Néhány megállapítást, tanulságot, és tapasztalatot szeretnénk ezzel kapcsolatban megosztani.
A konkrét ügyeket tekintve a jogtalan fakitermelések (falopások) következtében 300-400 bruttó m3 faanyagot vágnak ki engedély nélkül, az üzemtervi előírások által meghatározott vágásérettségi korokat tekintve 10-15 évvel korábban. Mégpedig szakszerűtlenül, gyérítések helyett tarvágással, legtöbb esetben a fokozatos felújító vágás helyett, a természetes, magról történő felújítást megakadályozva. Erősen sérült, szakmailag elfogadhatatlan erdőterület marad utána vissza. Vagy pedig „válogatós" módszerrel, szintén szakszerűtlenül az értékes egyedek kivágását végzik el, ezzel is jelentős károsítást okozva az erdőállományban.
Az okozott veszteség mértéke átlagosan 4-6 millió forint közötti kár, ennyi a kivágott faanyag kivágáskori piaci értéke. Egyúttal jelentős az éves folyónövedék veszteség is, esetenként évi 40-50 bruttó m3 mértéket is elérve.
Ezek a veszteségek, értékcsökkenések, károk nem térülnek meg, legfeljebb akkor van mérhető bevétel, és csak annak, aki a fát kivágta (idegen, tulajdonos, erdőgazdálkodó, falopást végző stb.) és valahol, valamilyen formában értékesíti.
A cselekmény felderítése után (tulajdonos, erdészeti hatóság, erdész szakember, erdőgazdálkodó, rendőrhatóság stb.) elindul a különböző hatósági, jogi, ügyészségi, bírósági stb. eljárás, illetve eljárások.
Ekkor lép be az ügybe a kirendelt igazságügyi erdészeti szakértő(k). Feladata a kitermelt faanyag mennyiségének (fatérfogat) meghatározása az üzemtervi adatok, helyszínelés, tuskó-átmérők, magasságok stb. felmérésével. Majd a kiszámított, megállapított famennyiség forintértékének (piaci, forgalmi) meghatározása, a helyszín környezetében ismert egységárak (m3-árak, költségek stb.) felhasználásával.
Ezek után elindulnak az ügyészségi, bírósági bűncselekmény elkövetése miatti peres eljárások. Erről csak annyit, hogy valamennyi ügy évekig, átlagosan 3-6 évig eltart vagy akár még tovább is, míg jogerős ítélet nem születik az ügyben.
Akkor még szó sincs az okozott kár megtérítéséről - ha arra van jogi lehetőség -, mondjuk a cselekmény elkövetője ismeretében, a sértett részéről. Ez csak polgári peres eljárás keretében történhet meg. Ismételten hosszú pereskedés után.
Ezek a cselekmények, falopások mértéküknél, nagyságuknál és a kivágott fa mennyiségére, értékére nézve már nem minősíthetők megélhetési bűnözésnek.
Vizsgáljuk meg a további veszteségeket!
Szakmailag és a szakszerű üzemtervi gazdálkodást figyelembe véve pusztulnak az ilyen erdők, erdőterületek. A veszteség nem térül meg. Tarra vágott területen fellép az erdőfelújítási kötelezettség. A fatolvaj, a fakivágásra technikailag - teljes fakitermelő brigád motorfűrészekkel, szállítójárművekkel stb. - felkészült elkövető(k) eltűnnek a területről és ebek harmincadjára marad a felújítatlan, vágástakarítás nélkül otthagyott terület. Az erdőfelújítást a tulajdonosnak kell elvégezni, saját anyagi ráfordítással. Ma már nincs erdőfenntartási alap, amiből finanszírozható lenne az erdőfelújítás. Igaz, erdőfenntartási járulékot sem kell befizetni.
A falopásoknak számtalan változatával találkoztunk eddig a szakértői el járások során. Ezért nem is boncolgatjuk tovább ezt a témát, hiszen még az is előfordul, hogy a tulajdonos maga vágta ki az erdőt és gyorsan értékesítette a fát.
Ma már fel kell vetni az ilyen esetekben az okozott környezetkárosítást is, hivatkozással a környezet- és természetvédelmi jogszabályokra, ökológiai szakértők bevonásával. Ez még gyerekcipőben járó téma a rendőrségeknél, ügyészségeknél, és bíróságoknál- tisztelet a kivételnek. Mert akad egyre több ilyen eljárási megoldás is.
Az erdőtörvény oldaláról szemlélve az ilyen falopásos cselekményeket, azt kell mondanunk, hogy a jogszabály az összes módosításával egyetemben sem tudja az erdőket megóvni a falopástól. Ez elmondható az erdészeti hatóságokról is. Lehet ellenőrizni, területet bejárni, fát szállító járműveket megállítani, meg ami csak elképzelhető, de ezekkel már mindig csak megtörtént eseményeket lehet regisztrálni, szomorúan megállapítani, és az üzemterveket módosítani.
Adminisztratív munka.
Igaz, hogy az erdészeti hatóság mindent feltart, megismert esetben - az erdőtörvényben foglaltakra hivatkozással - viszonylag könnyű helyzetben van. Megállapítja a falopást, az engedély nélküli fakitermelést és megvizsgálja, hogy az erdőtulajdonos eleget tett-e az erdőőrzési kötelezettségnek, és az engedély nélküli fakivágás észlelésekor bejelentette-e azt az illetékes rendőrhatóságnak és erdészeti hatóságnak.
Ha bejelentette, mentesül az erdőgazdálkodási bírság megfizetése alól, ám ha nem, a bejelentés elmulasztása az erdőgazdálkodási bírság megfizetésének elrendelését vonja maga után. Amennyiben az erdészeti hatóság észleli a falopást, a törvény nem kötelezi, a rendőrhatósághoz történő bejelentésre és a tulajdonos értesítésére. Pedig mennyi felesleges és értelmetlen erdőgazdálkodási bírságot kirovó határozattól és hosszadalmas eljárástól mentesülnének az érintettek! Gyakorlatunkban 8-16 és 32 millió forintos bírságoló határozatokról és azoknak hosszan tartó államigazgatási és bírósági eljárásairól is tudunk. Természetesen nem azon esetekről teszünk említést, ahol az erdő tulajdonosa volt - bizonyíthatóan - az elkövető. Sajnos, akad ilyen ügy is szép számmal.
Számtalan rendezvény, bejárás, tanácskozás történt már a falopások ügyében és azok változatlanul előfordulnak. Nap mint nap tapasztaljuk, ahogy érkeznek a szakértőhöz a kirendelő végzések a hatóságoktól, bíróságoktól.
Hogyan lehet megállítani ezt a folyamatot? balázs