Az első környezeti hatások Dorogon érik, ahol a papa a tanács végrehajtó bizottsági elnöke. A gimnáziumot viszont már a "nyugodt, csendes, kicsit mesterségesen visszafejlesztett, kispolgári" Esztergomban járja ki, ahol a liberális légkörű iskolában "kinyithattuk a szánkat, filmklubot szervezhettünk". Előbb a Dorog melletti Sárisápon lesz képesítés nélküli pedagógus, majd elvégzi az esztergomi tanítóképzőt, amit 1980-ban testnevelő tanári és labdarúgó-edzői oklevéllel fejel meg. 1977-től MSZMP-tag, országos szinten azonban csak a nyolcvanas években kapcsolódik a mozgalomba: 1983-tól az úttörőszövetség országos központjában a sport, a táborozás és a természetvédelem felelőse. Közben úgy érzi, máshol is tud segíteni: 1987-ben a Magyar Természetbarát Szövetség főtitkára lesz. "Amikor odakerültem, a szövetség az állami sportirányítás fiókszervezete volt, mi alakítottuk át valódi civil szervezetté." Miután a szövetség főtitkári posztjára újra és újra megválasztják, tavaly a hierarchia csúcsát is meghódítja: a szervezet elnöke lesz. Pártvonalon is újabb és újabb magasságokba tör: bár csak a sokadik körben, 1992-ben lép be az MSZP-be, 1995-ben már Pest megyei elnök, pártlistáról 1998 óta a parlamentbe is mindig bejut. Előbb frakcióvezető-helyettes, sportbizottsági elnök, aztán májusban elfoglalja a környezetvédelmi miniszteri bársonyszékből távozó SZDSZ-es Fodor Gábor helyét.
A három házasságából hat gyermeket felmutató miniszter új családi fészke egy leányfalui Duna-parti ház, amelynek környezetét ősfák, az épület működtetését pedig geotermikus energiát hasznosító hőcserélő "zöldíti". Szabad idejében túrázik, evez vagy kerékpározik, mert a motorozástól "nagyfőnököm, a feleségem eltiltott".
HVG: Gyerekként a szénporos Dorog levegőjét szívta. Tán csak nem a városi tanács elnökeként regnáló édesapja elleni lázadás sodorta a környezetvédők közé?
Szabó Imre: Dorogon csak kisgyermekéveimet éltem. A városról az a kellemetlen emlékem van, hogy a buszon gyakran méregettük egymást, amíg rá nem jöttünk: a bűz a Kőbányai Gyógyszergyár lerakatából jön, ahol - mi úgy tudtuk - májrohasztással készítették az egyik alapanyagot.
- Ha már kellemetlen szagok: tornatanárként, labdarúgóedzőként annak idején nagyon megizzasztotta a gyerekeket? Nem kísértette meg néha a gondolat - mint annyi politikustársát -, hogy gatyába rázza a magyar focit?
- Hívjanak inkább bukfencmesternek, mint tornatanárnak, mert az jobban jellemzi azt a játékosságot és kedélyt, amit képviseltem. Egyébként úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt felvázoltam egy elképzelést a magyar futball átalakítására, de javaslataim olyan radikálisnak bizonyultak, hogy a sportvezetők számára vállalhatatlanok voltak.
- Beleborzongunk: még a végén kiderül, ezen múlt, hogy nem mi játszottuk az Eb-döntőt a spanyolokkal. De ha már szakértővel van dolgunk, hogyan értékeli Orbán Viktor mezőnyjátékát, Gyurcsány Ferenc mozgását?
- Játszottam a parlamenti válogatottban az akkor miniszterelnök Orbán Viktorral az angolok ellen. Keveset passzolt, be is szóltunk, hogy szabaduljon már meg a labdától. Egyébként nagyon hajtós, de csapatjátékosnak nem választanám. A kormányfőnek pedig azt javasolnám: maradjon a hosszútávfutásnál.
- Utóbbiban ön is profi: több évtizedes úttörő-, KISZ-, majd pártkarriert tudhat a háta mögött. Csak azt nem értjük, ha 1977-ben belépett az MSZMP-be, miért csak 1992-ben igazolt az MSZP-be? Elaludt? Vagy ilyen hűséges típus?
- Azzal az illúzióval éltem meg a rendszerváltást, hogy a civil társadalom jelentős erő lesz, és érdemi hatásunk lesz a folyamatokra. Akkor már több éve a természetbarát-szövetség főtitkára voltam. 1992 környékén azonban azt tapasztaltam, nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogyan szerettük volna. Megtanultam, a pályán kívülről csak drukkolni lehet, és közkatonaként bejelentkeztem a szentendrei helyi szervezetnél...
- Kutakodtunk az archívumokban, de nem igazán akadtunk olyan ügyekre, amelyekben ön lett volna a zászlóvivő. Alig szólalt fel a parlamentben; szeret inkább beállni mások mögé? Igaz, rossz nyelvek szerint annak köszönheti a bársonyszéket, hogy a szocik Pest megyei pártelnökeként akár még királycsináló is lehet...
- Utóbbi alaptalan feltételezés. Ha pedig az 1998-2002 közötti ellenzéki időszak aktivitását vizsgálja, mást fog találni. Én voltam az, aki elsőként szólította fel a kisgazda Pepó Pált a lemondásra. Abban, hogy ide kerültem, kizárólag az számított, hogy az elmúlt húsz évben mindig is erős civil háttér volt mögöttem. No meg a csendes, de következetes környezetpolitikai csapatmunka.
- Kihagy a memóriánk: segítene fölidézni, hogyan óvta a környezetet a nyolcvanas években, például a Dunát a vízi erőműtől?
- Ott voltam az 1988-as Kossuth téri tüntetésen, bár akkoriban még nem voltam teljesen tisztában valamennyi ökológiai adattal. Csak azt éreztük, hogy fontos megvédeni egy nagyon értékes tájat, és hallatni a hangunkat. Később környezetvédelmi tagozatvezetőként Nemcsók János kormánybiztossal is vitáztam: azt javasoltam, hogy az 1998-as kampány során ne a gát megépítése mellé tegye le a szocialista párt a voksát. A környezetvédelem ügye ettől fogva kezdett el sokkal több embert foglalkoztatni.
- Nem is értjük, miért nem lett már korábban zöld miniszter. Most mennyi időre tervez? Érzékel netán már valamilyen politikai klímaváltozást?
- Gyárilag optimista ember vagyok, ettől függetlenül, ha nem a ciklus végéig gondolkoztam volna, akkor el sem vállalom a miniszteri posztot.
- A gyermekeinek mit sikerült átadni ebből a lendületből? Őket is ilyen szellemben neveli: nyalánkságok letiltva, reggel, este torna, hét végén kirándulás?
- A lányokkal az ember nehezen tud szigorú lenni, de például otthon nem tartunk édességet. Amikor pedig sok esztendeje az akkor 8 éves nagyfiammal egy kerékpártúrán voltunk, sikerült átállítanom a kóláról az ásványvízre. Elmagyaráztam, hogy ő ugyan még azt tisztán issza, de a felnőttek tesznek hozzá egy kis bort. A következő helyen már futott is előre a kocsmába, hogy apukámék hosszúlépést kérnek, félszárazból. Hatalmas sikerünk volt.
- Még mondja valaki ezek után, hogy arc nélküli miniszter... De lesz-e vajon olyan karaktere a tárcának, amit egykor Szabó-korszakként fognak emlegetni?
- Azon dolgozunk, hogy a környezetvédelmi politika a szocialista kormányzás egyik meghatározó pillére legyen. Az elmúlt években az ország keveset foglalkozott a környezet-egészségüggyel. Például hogy elmondjuk a kismamáknak: a szmogos belvárosban inkább kenguruban és ne alacsony babakocsiban hordják a gyermeküket. IZSÁK NORBERT - DOBSZAY JÁNOS
2008. július 16. - "Kicsit bonyolult családszerkezet vagyunk: édesapám második feleségével nevelt hármunkat úgy, hogy az öcsém volt az ő közös gyermekük. Édesapám ugyancsak velünk élő féltestvérét és engem is úgy neveltek, hogy egy kerek család voltunk" - jelzi az 55 éves főkörnyezetvédő Szabó Imre, milyen mikroklímából indult.