Bajban a darázscsípés-allergiások: túl drága az életmentő szer (hvg)

Egyikük fáért ment az erdőbe, amikor megtámadták a megzavart rovarok. A másik esetben az összeszurkált áldozat tudta, hogy allergiás a csípésre, de hiába vett be kalciumtablettákat, nem ért időben a kórházba. Csak hajszálon múlt annak a fiúnak az élete is, akit a Mosoni-Dunán evezve támadt meg egy méhraj, s akit mentőhelikopterrel mentettek meg.
Több mint ezer páciens került orvoshoz az elmúlt két és fél évben rovarcsípés miatt: közülük öten haltak meg kórházban. Az allergiás reakciók többfélék lehetnek, a bőrviszketéstől egészen az ödéma kialakulásáig, amikor akár percek alatt úgy megduzzadhat a garat, hogy az áldozat képtelen levegőt venni. Anafilaxiás sokk esetén a kritikus szint alá esik a vérnyomás, s ez okozza a halált.
"Évente több tucat alkalommal vonulunk ki olyan hívásokhoz, amikor közvetlen életveszélybe kerül valaki allergiás tünetek miatt" – mondja Csollák István, a Miskolci Mentőállomás vezetője, hozzátéve, ha időben érkezik a szakértő segítség, a baj tökéletesen orvosolható. A legfontosabb, hogy a beteg időt nyerjen, ezért érdemes a recept nélkül beszerezhető kalcium és antihisztamin tartalmú készítményeket tartalékolni a házipatikában – tanácsolja a mentőorvos. Anafilaxia esetén mindenképpen adrenalinra van szükség.
Évek óta létezik olyan egyszer használatos, előre elkészített speciális fecskendő, amely tartalmazza a megfelelő ellenanyagot, ráadásul a szervezetbe juttatáshoz nincs szükség különösebb szakértelemre sem, mert a szúrás automatikus, egy rugó nyomja a tűt és az adrenalint az izomba. Csakhogy sokan nem ismerik az úgynevezett autoinjektoros fecskendőt, amelynek az ára sem segíti az elterjedését. Közel 16 ezer forintba kerül, és bár 2 évig is eltartható, mire a vásárlóhoz kerül, gyakran már fél év eltelt ebből.
Olcsóbb is lehetne a biztonságot jelentő eszköz, ha tb-támogatással is meg lehetne vásárolni. Néhány éve, egyedi elbírálás után, még hozzá is lehetett jutni kedvezményes áron, de ez a lehetőség mára megszűnt. Pereczes János, az egyik autoinjektoros adrenalinkészítmény magyarországi forgalmazója, a Medinspect Kft. szakmai vezetője szerint Európa  legtöbb országában támogatott áron juthatnak a rászorultak a magas fokú védelemet garantáló eszközhöz. A cég ugyan nálunk is kezdeményezhetné az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) támogatásának megszerzését, de a mostani jogszabályok alapján ezt eleve reménytelennek tartják. Az általuk használt hatóanyag, az adrenalin ugyanis nincs a támogatott készítmények körében.
Az OEP-nél elismerik az autoinjektoros fecskendő előnyeit, de hozzáteszik, vannak más megoldások is. A HVG-hez eljutatott elektronikus levelük szerint mindenki, aki allergiás beteg és kapcsolatba kerül az állami egészségüggyel, elegendő információt kap arról, hogyan kell a hagyományos ampullából felszívni, és önmagának beadni az életmentő szert, és a patikában kapható olyan egyszerűbb berendezés is, amely segít az öninjekciózásban. Az OEP által példaként említett eszköz forgalmazója viszont azt nyilatkozta a HVG-nek, az általuk kínált eszköz az  inzulin „belövésén” kívül másra nem igazán alkalmas.
„Adrenalin injekció az orvosi rendelőbe való, és csak legvégső esetben adnám laikus kezébe” – vélekedik Pereczes, aki egy elképzelt jelenettel illusztrálta, mennyire életszerűtlennek tartja az OEP javaslatát. „Az anafilaxiás tünetek jelentkezésekor a beteg megfelelő sík felületet keres az erdőben, kiteszi rá az ampullát, letöri a tetejét – remélhetőleg eltörik, és nem kell reszelgetni – felszív legalább 0,3 mililiter oldatot, légteleníti és a megfelelő jelre állítva a fecskendőt, fogait összeszorítva beadja magának izomba.” 
„Az autoinjektoros készülék drágasága eltörpül amellett, hogy valóban életmentő lehet: a súlyos beteg túlélését segíti elő addig, amíg szakszerű orvosi ellátásba kerül” – véli Nékám Kristóf, a Klinikai Immunológiai és Allergológiai Szakmai Kollégium titkára. Szerinte az igazi különbség a kétféle alkalmazásmód között az, hogy az autoinjektort másodpercek alatt lehet alkalmazni, akár a ruhát is átszúrva, míg az adrenalininjekció technikai előkészítése bonyolult. A professzor is azt gondolja, egy érthetően pánikba kerülő embertől – sem a környezetétől – nem várható el, hogy precízen végrehajtsa azt az eljárást, ami ilyen esetekre a nagykönyvben meg van írva.  Ha például a kelleténél nagyobb adagot adnak be az injekcióból, újabb, nem kívánatos mellékhatások jelentkezhetnek. Az allergológusok legalább azt szeretnék elérni, hogy a veszélyeztetettek jól behatárolható körébe tartozók – vadászok, erdőmunkások, méhészek, gátőrök – megkapják a darázscsípés elleni védőszert, illetve az immunterápiás kezelést, de az OEP-hez évekkel ezelőtt eljuttatott javaslatukra nem kaptak választ. Pusztai László