A Tisza hullámterén, azaz a két gát közti terület nagy részén erdőgazdálkodás folyik, egy része azonban semmire nem hasznosítható. Itt a főleg gyalogakácból álló, tájidegen növényzet rég kiszorította a hagyományos gyümölcsösöket, legelőket, hobbikerteket.
Olyan agresszíven terjeszkedik, hogy ha a gazdálkodó akár egyetlen évben elmulasztotta a terület művelését, a következő évben már fel kell hagynia a gazdálkodással, és át kel adnia a terepet a bozótnak – mondta el lapunknak Fazekas József, az állami tulajdonú DALERD Zrt. vezérigazgató-helyettese, termelési igazgató.
Többszörös nyereség
Az invanzív – nem őshonos – növényzet kivágása kézi erővel gyakorlatilag lehetetlen, óriási összegeket emésztene fel, ezért nagy léptékben ez szóba sem jöhet. Az erdészet ezért három éves fejlesztés után előállt egy traktorra szerelhető gépezettel, amely egyenletes ütemben előre haladva egyszerre vágja ki, és aprítja fel a bozótot, amit végül erőművi felhasználásra alkalmas forgácsként tölt az utána haladó pótkocsira. A gyalogakácot ugyanis egyetlen célra, zöldenergia termelésére lehet felhasználni – hangsúlyozza Fazekas József.Az ebből adódó nyereség pedig sokrétű, messze túlmutat a faanyag egyszeri eltüzelésén. Első körben megszűnnek a hullámtérben az árvíz levonulását gátló akadályok. Korábban a FigyelőNet írt arról, hogy a part menti, és nagyvízi lefolyósávban álló bozótos kiirtása 6-800 méter szélességben, akár 40 centiméterrel is csökkentheti az árvíz maximális szintjét.
Jól jár a természet is
Másodszor felszabadul több ezer hektár termőföld, amelyen újraindítható a hagyományos, ártéri gazdálkodás: a hullámteret ugyanis valamikor gyümölcsösök, kiskertek népesítették be, legelőnek használták, néhol kukoricát, búzát termesztettek. Visszatérhet a területre az őshonos növényzet is a maga változatos élővilágával, és megjelenhet a turizmus is.
A DALERD mintaterületeket hoz létre a Mártéji Tájvédelmi Körzetben, és Makó-Maroslele környékén, ahol még megvannak a mozaikos elrendezésű gyümölcsösök, kiskertek. Együttműködést kezdeményez a természetvédelmi kezelő nemzeti parkokkal, és a helyi földtulajdonosokkal. Tarol és takarít
Az erdészet pedig nullszaldósra jön ki a faapríték eladásával, és hosszú távon profitot remél a hagyományos gazdálkodási módok fenntartásából, a turizmus fejlődéséből, és a gép eladásából is. A Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztésének ugyanis komoly fejezete az ártéri bozótos kiirtása, főleg a Tisza alsó szakaszain, ahová tározót nem terveznek.
Az újonnan kifejlesztett gépet a XIX. századig a Tisza mentén is élő rágcsálóról nevezték el. A „hódot” egy közepes traktorra szerelik, amely maga előtt tolva az aprítógépet kivágja a bozótot, a kész anyagot pedig – egy-két köbcentiméteres fadarabkákat – felrakja a gyűjtő pótkocsira. A fejlesztés újdonsága a hasonló gépekkel szemben abban áll, hogy bár a bozótot letarolni azok is képesek voltak, de a faanyag összeszedését, aprítását – így bármiféle hasznosítását - már nem tudták megoldani.
A talajon maradó faanyag akadályozta a munkákat, árvíz esetén pedig uszadékhegyeket hozott létre a folyón. Az „aratás” idén ősszel kezdődik az erdészet területén, a munkát ugyanis októbertől áprilisig, az úgynevezett lombmentes időszakban kell végezni. B.D.