Az alig ötszáz lelket számláló faluközösség zömének elégedetlenségét az váltotta ki, hogy megtudták, a közbirtokosságnak ismét szándékában áll folytatni a falu fölötti, száztizenkét éves fenyőerdő kitermelését, melyet 2000-ben mértek ki a Silvo-For Közbirtokosságnak, holott közismert, ez az erdő soha nem volt a közbirtokosságé, 1948-ig a község birtokolta.
A kézdiszárazpataki közbirtokosság megszűnéséig közel félezer hektár erdővel rendelkezett, de az újraalakuláskor csak 254 hektárt kapott vissza, azt is több parcellában és gyenge minőségű fával. A 247-es törvény alapján ismét benyújtották kérésüket egykori erdőjussukra, de eddig sem szóban, sem írásban nem kaptak választ. A közbirtokosság elnöki tisztségét 2003 óta önkéntes alapon, fizetés nélkül Szántó Sándor látja el. Másodszor is rajta csattant az ostor, holott a kitermelési üzemtervet nem az ő elnöksége alatt hagyták jóvá. Az Ópra Benedek romokban álló szülőháza mögötti fenyőerdő felső feléből eddig hetven áron termelték ki a fát. Akik közvetlenül a fenyvessel borított domboldal alatt, a patak partján laknak, házaikat érzik veszélyben, hiszen az utóbbi tizennyolc évben országszerte számtalan példa volt arra, hogy az esztelen favágás természeti katasztrófákat, elsősorban hegycsuszamlást okozott. 2007 karácsonyán az árverést megnyerő gelencei cég megkezdte a fenyő kitermelését, de a lakosság tiltakozása miatt abba kellett hagynia. Éjszaka a faluban ismeretlen szerző által írt röpcédulák jelentek meg, melyekben az erdőkitermelésért a Sándorokat (Tamást és Szántót) marasztalták el. Kétszer vágtak ki a fenyőerdőből: egyszer nyolcvan, másodszor pedig hatvan árat. December 30-án a művelődési otthonban több mint hetven közbirtokossági tag jelenlétében viharos gyűlést tartottak az erdő védelmében. Valamenynyien arra kérték a közbirtokosság jelen levő vezetőit, hogy állítsák le az erdőkitermelést, ami meg is történt.
Ezt az erdőt nem szabad kivágni
— A fenyőerdőt őseink ültették, hogy védje a falut, azért, hogy a hegy oldala ne szakadjon be a falura — érveltek a szárazpatakiak. — Ezt az erdőt nem szabad kivágni! A fenyőerdő soha nem volt közbirtokossági tulajdon, ehhez a közbirtokosságnak semmi köze, és mégis nekik mérték ki csalfa úton. Csak nemrég mérték ki nekik törvénytelenül — mondották többen.
— Ne vágják ki az erdőt a fejünk fölött! Ez nem helyes dolog, hiszen ez nem is volt a közbirtokosságé soha, hanem a falué volt. Ha kivágják a fenyvest, akkor minket már nem véd semmi itt, a gödörben a szél ellen. Nagyon véd a széltől. Nem engedjük, hogy kivágják. Átjátszották a közbirtokosságnak.
— Nagyon szeretnénk megvédeni a kis fenyvesünket — fűzte hozzá az elhangzottakhoz Márton Erzsébet ny. óvónő.
A tarolás veszélyei
Bodó Imre ny. főesperes, a falu római katolikus plébánosa is határozottan tiltakozik a fenyő kivágása ellen. — Én úgy tudom, hogy a fenyőerdő soha nem volt a közbirtokosságé — mondotta —, oda mérték ki nekik, habár az nyílt titok, hogy a közbirtokosságnak ott soha nem volt erdeje. Úgy látom, hogy a közbirtokosság továbbra is ki akarja termelni arra hivatkozva, hogy százéves, és a román erdőtörvény szerint ki kell vágni. Ennek az erdőnek ökológiai szerepe is van kis falunk életében, én el sem tudom képzelni a falut a fenyőerdő nélkül még esztétikai szempontból sem, hogy az ózondús levegőről ne is beszéljek. Egy másik szempont a földcsuszamlás. Erre már van konkrét példa a patak mellett, éppen Ópra Benedek egykori telkén. Ha egy-egy fát ki is vágnak, ültessenek helyette csemetéket, és arra vigyázzanak is, mivel állítólag tavaly ültettek, de azok vagy meg sem fogantak, vagy lelegelték a juhok, a tehenek. Ha ezt letarolják, nekünk védőerdőnk már többé nem lesz. Én teljes mértékben a fenyőerdő kivágása ellen vagyok. Nagyon kérem azokat, akik oda tudnak hatni, mentsék meg ezt az erdőt, mindannyiunk természeti kincsét.
Millenniumi emlék
Márton Emil ny. tanító azt húzta alá, hogy a tarvágás millenniumi erdőt érint: — Magyarország fennállásának ezredik évfordulójára Kerezsi Ferenc ültette 1896-ban. Nem lehet teljesen kivágni, ha egyszerre vágják ki, akkor többet nem nő meg ekkorára. Már nincs meg a régi erdőfegyelem. Ha frissíteni akarnak, az nem baj, de tarvágást nem szabad végezni. Nem véletlenül ültették ide, mivel a terület agyagos, s ha nem lenne a fenyves, a hegyoldal becsúszna. Ahol annak idején a volt téesz levágatta az erdőt, be is csúszott az oldal...
Kitart a nép mellett
Szántó Sándor közbirtokossági elnök elmondta: „A 2013-ig érvényes üzemterv szerint a fenyőerdőből évente 50—60 árat termeltünk volna ki. Tízhektárosként szerepel a Silvo-For Közbirtokosság tulajdonában, de nincs meg a tíz hektár. A mi kicsi közbirtokosságunkat nem lehet párhuzamba vonni egy olyannal, amelyiknek több ezer hektáros erdeje van. Nekünk nincsenek járműveink, jövedelmünk sincs, és szinte azt is mondhatom, hogy még székhelyünk sincs. Arról sem kell megfeledkezni, hogy a fának is megvan a tenyészideje, az ember sem él kétszáz évig, az erdőt is kezelni, felújítani szükséges, ez az erdő már nem fejlődik, és a fa minősége is romlik. Én kitartok a nép mellett, őrizzük meg, ne vágjuk le, de felmerül a nagy kérdés: a kiadásokat milyen pénzből fogjuk fedezni? Hiszen az erdőőrzésért is fizetni kell. Tűzifánk, az van, de annyira kevés, hogy még a közbirtokossági tagoknak sem lesz elég. Én az idén még egy vasat sem kaptam."
Arra a kérdésünkre, hogy folytatják-e a fenyőerdő kitermelését, Szántó Sándor határozott nemmel válaszolt. „Az árverezze el az erdőt, aki akarja, én azon nem veszek részt, én a nép oldalán vagyok, nem akarom, hogy engem gyűlöljenek és szidjanak a szülőfalumban. A fenyővel többet nem foglalkozom" — tette hozzá az elnök.
Iochom István, Háromszék