Az „átkosban” újságíróként néhány hónap híján közel fél évtizedig nem írhattam kultúráról és művészetről, s emiatt lapunkban, a Háromszékben Környezetünk cím alatt száznál is több riportot írtam, majd a ’89-es romániai fordulat után sem mellőztem a témát, hisz státus szerinti újságírói pályámat megelőzően is a természettel - mint sokan mások - napi kapcsolatban éltem.
Nos, a témához kötődő riportokat keresve köszönt rám egy régebbi írásom Bedő Albertről, aki Benedek Elek jellemzése szerint „erdeink fő-fő pásztora” volt, mások szerint a kárpát-medencei és horvátországi erdők királya, s aki városomtól – Sepsiszentgyörgy – néhány kilométerre Sepsikőröspatakon született, és a községhez tartozó szomszédos falucskában, Sepsikálnokon, lelkész apja újabb állomáshelyén ismerkedett kisiskolásként a betűk világával, s ebből az apró falucskából indult az erdőmérnöki szakma felől nézvést a Kárpát-medence egészének tudományos birtokba vételére.
A 19. század második felében vagyunk és a 20. század elején.
Dr. Bedő Albert akadémikus, egykori erdészeti főosztályvezető, országos főerdőmester, államtitkár, országgyűlési képviselő, az Erdészeti Egyesület főembere és az Erdészeti Lapok, az egyetlen, több mint másfél száz éven át s ma is folyamatosan megjelenő magyar szakfolyóirat szerkesztő munkatársa, számos kitüntetés tulajdonosa háromszéki szülőföldjén másfél évtizeddel ezelőtt még az erdész- és erdőmérnöki szakmában, néhány kivételtől eltekintve teljesen ismeretlen volt.
Halálának évszáma – 1918 – mindent elárul: az I. világháborús összeomlást Trianon követte, s a Romániába szakadt szülőföldjének birtokba vevői nem kívánták a Bedő Alberthez hasonló magyar elődök nevét és cselekedeteit emlegetni.
Ennek következményeire magam is későn, a ’90-es évek derekán döbbentem rá, amikor a magyar erdészet és a szakmai oktatás prominensei Bedő Albert emléke előtt Kálnokon tisztelegtek, és az erdészeti szakma és hivatás háromszéki művelői, de a művelődéstörténet tudói is alig tudtak valamit, vagy egyáltalán semmit sem hallottak Bedő Albertről, akinek hamvai, végakarata szerint a kálnoki temetőben pihennek.
A kálnoki állapotok jellemzésére Bolla Sándor (Győr) internetes összeállításából idézek:
„1994-óta, amikor is a Pápai Gábor főszerkesztő úr szervezte Országos Erdészeti Egyesületi tanulmányúton Kálnokra is eljutottunk, ahol az embermagasságú kaszálatlan (főleg: francia-perje) fű-tengerben - emlékezetből az öreg tölgyfákhoz képest „beháromszögelve” Pápai Gábor találta meg a sírt, amelyet a minket kísérő, a sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai erdőgazdaságban dolgozó, többségükben székely-magyar erdész-kollégák népes csoportjának döbbenetére, majd segítségével az egész anyaországi csapat gaznyűvéssel igyekezett kiszabadítani legalább a körbeálláshoz, koszorúzáshoz, himnusz-énekléshez. Erdélyi kollégáink Brassóban ugyanis egyetlen szót sem tanultak a Mária Terézia utáni időkbeli magyarországi erdőgazdálkodásról és annak nagyjairól, így soha nem hallottak Bedő Albertről sem. 1991-ben - Halász Gábor vezetésével - az ÁESZ hasonmás kiadásban jelentette meg „A Magyar Állam összes erdőségeinek átnézeti térképe az egyes községek határában uralkodó főfanemek kitüntetésével” c. Bedő-féle átnézeti térképet. A kálnoki sírkert-rész gyomlálásánál jelen lévő erdélyi magyar erdész-kollégákat is meghívtuk anyaországi szakmai tanulmányútra; ( a sajnos: néhai ) Csontos István győri HCS-titkár kollégámmal ketten úgy intéztük, hogy ennek keretében a Bp.-Csillagvölgyi úti akkori OEE könyvtárban ( a sajnos: néhai ) Riedl Gyula bátyánk szakvezetésével ki-ki tanulmányozhassa a saját déd- és nagyapái erdővagyonának tételes leírását a Bedő-féle erdőleltár eredeti községhatáros példányaiból készült 4 kötetes erdészeti statisztikában, és kaptak 1-1 ÁESZ-féle hasonmás-térképet is. Akkor és ott fogadták meg a sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai székhelyű erdőgazdaságokban dolgozó kollégáink, hogy Bedő Albert sírját soha többé nem nőheti be a gaz. (...) Ők faragtatták és helyezték ki 1995-ben a kopjafát. A ’90-es évek eleje-közepe óta Orbán Fitori Dezső kálnoki unitárius lelkész - a neki átadott Bedő-életrajzot a lelkészi hivatal levéltári anyagaiból kiegészítve - készséggel ápolja dr. Bedő Albert emlékét. És azóta lett - méltán ! - az anyaországiak szakmai útjainak egyik célpontja a kálnoki műemlék-templomhoz, haranglábhoz és a sírhoz elzarándokolás.”
A hosszú idézetet azért is helyénvalónak tartom, hogy érzékeltessem: tollforgatóként magam is felelősséget érzek azért, hogy szülőföldjén dr. Bedő Albert és édesanyja sírját Kálnokon benőtte (volt) a gaz.
Mielőtt egykori méltatásomat beemelném a tervezett könyvbe szükségét érzem, hogy helyszíni szemlét tartsak a Bedő emlékeket illetően Sepsikálnokon. A vonatkozó papíralapú irodalmat is áttekintem. A legjelentősebb turisztikai kiadványokban Kálnok, nem lévén falu státusa sem, 516 lélekszámmal szerepel (2002). A községközpont, Sepsikőröspatak leírásában azt említik, hogy 2 km-re van ettől a településtől. Bedő Albertről, Kálnok Erdély-szerte híres haranglábairól egy szó sem esik.
Az internet áldásos voltát ebben a témakörben is érzékelhetem: az itteni információk alapján áttekinthetem a Bedő Albert utóéletéhez tartozó históriát.
Mindez, természetesen nem pótolhatja a helyszíni tapasztalatokat.
Mindjárt a falucska bejáratánál a településbe vezető útelágazások metszőpontjában találkozom dr. Bedő Albert portrészobrával. A büszt Stróbl Alajos portréjának másolata, az egyetlen Stróbl-alkotás Háromszéken. A szobor a Bedő Albert nevét viselő ásotthalmi szakközépiskola ajándéka.
Kálnokon a szobornak helyet adó kis térről nyílik a Bedő Albert utca. A sepsikőröspatakiak dicséretére legyen mondva a településcsoporton minden utcának neve van. Kálnokon a Bedő Albert utca mellett jellemző módon Árpád, Dobó István és Március 15 utcanevekkel találkozunk. (Bedő Albert felmenői az 1848-49-es forradalom és szabadságharc aktív harcosai voltak, édesapja részt vett a tömösi, majd a kökösi csatában és a szabadságharc leverése után börtönbüntetést is szenvedett. (Kálnokon a leggyakoribb családnév a Bedő.)
A Bedő Albert utca a bronz emléktáblával is ékesített Bedő Albert általános iskolához vezet. A felújított iskola és környezete példás rendben, a parkszerű előtér diófái is az erdők királyára emlékeztetnek.
Az iskolától néhány száz méterre található az unitárius templom és temető. Bedő Albert és édesanyja sírját keresem. Előbb egymagamban, majd Ramocsa Géza harangozó kíséretében.
A kálnoki temetőben az átlagosnál is jobban megilletődik az ember. A temető összképét elsősorban a faragott sírkövek sokasága és a fák határozzák meg. A kálnoki óriástölgy egyszerűen megbabonázza az embert. Ramocsa Gézától tudom, hogy a fa életkorát mintegy 576 évre teszik, átmérője 596 cm. A templom előterében található egy másik kocsányos tölgy is, ennek életkorát nem ismerik, törzse a templom ereszhéjáig érő és egyenes, a büszke tölgy teljesen egészséges.
Ráérzéssel vagy ráképzeléssel mindkét fát Bedő Albert emlékfáknak is érzem, annak ellenére, hogy száz esztendőkkel őelőtte ültették. Talán az sem véletlen, hogy Bedő Albert ilyen természeti környezetből indult fő-fő erdőmesteri útjára.
A hatalmas tölgyek és Bedő Albert tudományos, közgazdasági és erdőmesteri útjának törzséhez és lombozatához hasonlatosak, ezek nélkül a fák nélkül a szakmai, magyarságmegtartói életmű talán nem teljesedethetett volna ki.
A kálnoki haranglábat is körbefotózom. Az ácsmesterség, a népi faragászat eme páratlan remeke – a toronymagas harangláb nagy formájának, gerendázatának esztétikai hatása vidékünkön is társtalan. Itt ismét Ramocsa Géza harangozó az eligazítóm, aki elmondja, hogy amikor a pénzügyi lehetőségek megengedik a harangláb kalapját kell felújítani. A harangláb szoknyája készen van, a dereka is, a kalapon kell még igazítani. Nagy beleérzéssel magyarázza, hogy a harangláb formája és a megnevezések a női test idomait és ruházatát követik: szoknya, derék, kalap.
A haranglábat, akárcsak a cserefákat Bedő Albert emlékéhez méltónak és illőnek vélem és fordítva: összefüggést látok nemcsak Bedő Albert pálya- és hivatásválasztása, hanem aközött is, hogy végső nyugovóhelyéül édesanyja sírjával azonos helyet választott. És összefüggésnek kell lennie aközött is, hogy Bedő Albert nyugdíjas korában országos szinten is a magyar unitárius egyház egyik fő támogatója, alapembere lehetett.
Bedő Albert kálnoki emlékezetének idézése nem történhet meg az unitárius tiszteletes asszony hozzájárulása nélkül. Finta Emese Erzsébet mindössze egy éve kálnoki lelkész. Nem idevalósi – Kolozsvár környéki -, de a hely szellemének érzője és tudója. Meglepően az.
Falufejlesztési programban gondolkodik és cselekszik, ennek, természetesen központi témája – egyházi és világi szempontok szerint is – Bedő Albert. Terveik szerint, magyar erdészeti intézmények és szakemberek, Ásotthalom és mások támogatásával jövőben Bedő Albert Emlékházat rendeznek be. Felújítják – természetes anyagok (kő, fa) felhasználásával méltó síremléket képeznek ki Bedő Albert és édesanyja számára. Folytatják harangláb rendbetételét, felújítják az egész temetőt, s a gazdátlan, kidőlt sírkövekből kőtárat – lapidáriumot - alakítanak ki.
A háromszéki erdőmérnökök, erdészek, az erdő poézisét érzők az egykor szégyenben fogant ígéretük szerint nem engedik meg, hogy – képletesen fogalmazva – dr. Bedő Albert emlékét és sírját benője a gaz.
Sepsikálnoki tapasztalataimnak van egy más dimenziója is. Ez a kárpát-medencei magyar intézmények és települések testvéri együttműködése és együttélése. Meglehet, hogy a magyar szakintézmények, települések közreműködése nélkül tovább nőne a közömbösség, az elfásultság gyomja a kálnoki sírkertben. Ez, különösen egy fészekaljnyi falu esetében rendkívül fontos, hiszen falvainkra, a Kárpát-medence egészében igencsak rájár a rúd. Erdélyben részben árnyalja ezt az állapotot az, hogy az „átkos” diktatúra falurombolásával szembefordulva ma is van – illetve lehet – erő és akarat, hogy ezk az apró falvak ne tűnjenek el az urbanizáció és a globalizáció árjában.
Sepsikálnok a maga cserefáival, templomaival, haranglábaival, utca- és intézményneveivel, népi faragványaival és festett bútoraival erre is jó példa, hisz egymagában annyi históriai értékkel, kortársi szépséggel és akarattal rendelkezik, amelyről a felfuttatott új települések, még ha lélekszámban túlszámosak is, nem állíthatnak ki bizonyítványt. Sylvester Lajos