Az Országos Erdészeti Egyesület évente közel 4 millió Ft összeget kénytelen fizetni az Erdészeti Lapok postaköltségeként. Az Elnökséget is foglalkoztatja, hogyan lehet ebből a költségből megtakarítani. Dr. Sárvári János és Ormos Balázs kísérletképpen vállalták, hogy gépkocsival csomagokban kiszállítják a nagyobb tételeket. Ennek megtakarítása nem látványos ugyanakkor az egyesület tisztségviselőivel és tagjaival való rendszeres személyes találkozás mégis hozadékkal jár az egyesületi élet fejlesztése szempontjából.
Az ilyen látogatások során, több helyen is felvetődött, hogy a csomagok kézbesítése után a helyi csoport egyéni tagjainak is célszerű volna eljuttatni a lapokat.
Magam is ki akartam próbálni az ötletet és vállaltam a Soproni HCS egy-két tagjának a személyes kézbesítést. Ennek során jutottam el Mollayné Madas Gabi nénihez, aki a közelünkben lakik, és a Tanulmányi Erdőgazdaság Hegyvidéki Erdészetének vezetőjeként ment nyugdíjba. Régi hagyományt újítottunk fel, hiszen a korábbi években rendszeres látogatója és emberséges, szakmai tanácsainak érzékeny figyelője voltam.
Elvittem az Erdészeti Lapokat a lakására és több mint egy órát beszélgettünk a szakmánk és a mai nehéz gazdasági-társadalmi helyzet erdészeti vonatkozásairól.
Többször megemlítette, hogy mennyire örül látogatásomnak, hiszen magas kora miatt már csak a templomba és a közeli boltba szokott elmenni. Ugyan hozzátartozói rendszeresen látogatják, de a szakmai kérdésekben és az erdő látogatásában lemaradásai vannak, főleg, ha bátyjával, dr. Madas Lászlóval hasonlítja helyzetét össze, akit rendszeresen visznek ki volt erdészkollégái a Pilis erdeibe.
Mint elmondta, sokszor gondol arra, hogy ugyan idős, de nem öreg. Sok fiatal azt gondolja, hogy az idős ember gondolkodásában is öreg. Pedig ez nem így van. Sőt a mai válságos időszakban bizony a sok fiatalnak, akik nem tudnak már az új rend szerint nyugodtan és ütemesen a szakmai pálya minden fontos lépcsőjén végigjárni, sok az ugrándozás és fokozatok átugrása, pedig az idősebb kollégáktól sok tapasztalatot szerezhetnének, és jobban eligazodhatnának a felgyorsult világban. Ma túlzottan a rövid távú érdekek mentén zajlik az életünk.
Mint mondta, ha az erdőt megfigyeljük az is sokféle egyedből áll, csemetéből, idősebb fákból és öreg fákból. Az idős fák is élnek! Ezek a fák hordozzák azonban a legfontosabb genetikai tulajdonságokat, melyek tovább örökítendők. Jó volna, ha a fiatalok többet látogatnák meg idősebb kollégáikat, hiszen nem igaz, hogy őket nem érdeklik az erdő és erdészet napi kihívásai, csak nincs akiktől információkhoz jussanak. Ők már nehezen kezelnék az számítástechnikai eszközöket, inkább az olvasás és beszélgetés a műfajuk.
Talán éppen az Erdészeti Lapok személyes kézbesítése során alakulhat ki az az egyesületi hálózat, mely során rendszeres kapcsolat tartható a megbecsülésre érdemes elődeinkkel és idő jutna a személyes ügyeikkel való törődésre. Ahogy Riedl Gyula könyvtárunk néhai őre mondaná: Ez az Egyesület!
Beszélgettünk még az Erdésznők Országos Találkozójáról. Az első találkozónak egyik főszervezője volt Sopronban. Megmutattam az Alkotmány utcai Székházunkról készített kis kiadványt és beszéltünk az egyesület honlapjáról is, melyet ugyan nem tud figyelemmel kísérni, de jónak tartotta az új eszközök alkalmazását a tagságunk informálása érdekében.
Én legközelebb is viszem az Erdészeti Lapot és várom az újabb találkozás közös örömét. Ormos Balázs
2008.12.09. - Az idős fák is élnek!