A 2004-es év novemberében orkánerejű vihar söpört végig a Magas-Tátra déli lejtőjén, amely letarolta a Tátrai Nemzeti Parkhoz tartozó 50 ezer hektárnyi erdő mintegy egynegyedét. A 170 km/h-s sebességű szél kb. 2,5 millió köbméter fát csavart ki tövestül a talajból. Az óriási pusztításban a felelőtlen erdőgazdálkodás is szerepet játszott: a 20. század elejétől ugyanis az őshonos jegenyefenyők helyett gyors növekedésű, ámde gyenge gyökérzetű lucfenyveseket telepítettek a Tátra déli oldalában.
A 2004-es vihar után
A természeti csapás sajnos nem ért véget az orkán pusztításával: a kidőlt fákat következő tavasszal ellepte a szú, s a kártevők a megmaradt fákra is gyorsan átterjedtek. A szúrajok gyorsan szaporodnak, már a legvédettebb területek fáit is megtámadták, s ezek a részek gyakran még a nemzeti park munkatársai számára is megközelíthetetlenek. Tavaly már kétezer hektárnyi területről tüntette el a fenyőket a szú.
A természetvédők szerint a nemzeti park vezetősége felelős a kialakult helyzetért, amely a kidöntött fák kitermelése mellett döntött. A zöldek álláspontja szerint a letarolt területet érintetlenül kellett volna hagyni, hogy az állomány természetes úton, a maga erejéből újulhasson meg. A Csehország–Németország határán elterülő Šumava Nemzeti Park példája már bizonyította, hogy sokkal sikeresebb volt az erdőfelújítás ott (a német oldalon), ahol a természetre bízták a regenerációt, mint ahol kitermelték és újraültették a szú károsítása miatt tönkrement erdőt.
Magas-Tátra 2006. Újjászületés?
A fapusztulás nem csak a természetvédelem és az erdészet tragédiája, hanem rendkívül komoly érvágást jelent az egész szlovák nemzetgazdaság számára is, hiszen a Tátrába irányuló turizmus révén az ország jelentős bevételt könyvel el. Ezért a kormány 2013-ig 12 milliárd forintnak megfelelő összeget fordít a szúinvázió elleni küzdelemre. A Magas-Tátra megmentésére kidolgozott program keretében lombos fákat kívánnak telepíteni az érintett területekre. A lombos fák alkotta vegyes erdők ellenállóbbak mind a kártevőkkel, mind a természeti erőkkel szemben, emellett az őshonos fafajok (bükk, tölgy, juhar) telepítése a biológiai sokféleséget is szolgálná.