"A boldog újévkezdetet ismét beárnyékolta a most már egész Európát érintő gázvita. Három éve szorongással várom az új évet. Vajon milyen változásokat hoz? Folytatódnak-e az áremelkedések minden téren, amitől tovább nőnek a gondok, bajok? Azt hiszem, soha ilyen erősen nem éreztük ezt, mint az idén.
Hetek óta feszülten, és gondolom, így vannak ezzel mások is, várjuk a kedvező híreket a kialakult gázvitáról, a helyzet megnyugtató rendeződéséről. Nemcsak az ország nagyjai, de a hétköznapi kisember is csupán találgatja, mi lesz ebből?
Egyesek csak legyintenek, hogy megint a pénzről szól minden. Mások azt mondják: van elég gáz, nem kell félni! Spájzolt az ország magának eleget. Megint mások várnak és aggódnak. Sokan pedig csodálkoznak, honnan ez a nagy adósság, amikor mindenki igyekszik idejében befizetni a számláit. Persze tudom, vannak olyanok, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, nincs pénzük olajkályhára, sem ablakcserére, de még a megemelkedett gázszámla kifizetésére sem. Kár, hogy a cserépkályhákat száműzték a házakból. De hát fejlődtünk. Legalábbis egy ideig. Örültünk a meleg szobának, konyhának, most bezzeg jól jönne a kályha. Fa vagy szén talán még akadna...
Ősszel az erdőt jártam, nem a gombák miatt, hanem csak azért, hogy kint legyek a természetben, halljam a fák susogását, lábam besüppedjen a puha avarba és beszívjam a friss levegőt. Egy fát átölelni és szeretni a természetet, ezt a csodát! Nagyon ledöbbentem, amikor az egyik délelőttön egy benzinfűrész hangját hallottam a közelben és láttam, amint vágják egymás után a fákat. Gyönyörű szálfák, vörös festékkel megjelölve szomorúan várták a halálukat...
Igen, már évek óta viszik a rönköket a nyögve araszoló teherautók. Amikor betelefonáltam a városi erdőhivatalba, tudnak-e róla, hogy a radvánci erdőben irtják a fákat, azt felelték, az a rész már nem hozzájuk, hanem a faluhoz tartozik. Ezzel az ügyet lezártnak tekintették. Ők értették, a fák nem, csak álltak sorsukra várva, s mintha azt kérdezték volna: mit vétettünk?
A következményeket sokan látjuk, és ezután is fogjuk látni. De itt ez a merész gázkérdés. Merész, mert jól időzített. A tíz-tizenöt fokos hideg jó alkalom minden vitás kérdés elrendezésére. Európa országai féltik a jó kis kényelmüket, életszínvonalukat. Pedig a pazarlás már jó ideje tart. Ha egy bevásárlóközpontba bemegyünk például Magyarországon, öt perc sem kell, hogy beleizzadjunk a kabátunkba. És nem a cipekedéstől! Az elárusítók rövid ujjú ruhákban ülnek a pénztáraknál, pedig tél van. Miért ez a kánikula? A jólétet könnyű megszokni, pedig alább is lehetne adni.
A gázvita, azt hiszem, tanulságos lehet mindenki számára. Megmutatta, vigyázzunk, mert egyszer mindennek vége szakad. A természet ellen elkövetett bűnök nem maradnak következmények nélkül. A globális felmelegedés, a természeti kincsek féktelen kiszipolyozása, a levegőszennyeződés rányomja bélyegét az életünkre. Ezért meg kell fontolni, mit cselekszünk, mert minden rajtunk, embereken múlik. Rendet kellene tennünk önmagunkban, a fejünkben. Megérteni, hogy az autóból kidobott szeméttel teli szatyor holnap a saját orrunkat facsarja bűzével. Vagy a parkokba és a járdaszegélyekre ültetett virág nekünk virít, ne tépjük ki tövestül! A tiszta utcák, a hótól feltakarított járdák minket védenek a balesettől, a kéz- és lábtöréstől.
Ez a gázvita is jó alkalom arra, hogy elgondolkodjunk. Hiszen a Jóisten egy szép bolygót adott nekünk: "Vegyétek birtokba a Földet!" – írja a teremtés könyvében. Gondoskodással és szeretettel kéne bánni vele. Isten ezt a gyönyörű természetet ingyen, ajándékba adta, s nem kért érte semmit! Még szabad akaratunkat sem gátolja. Lehet tönkretenni és lehet óvni. Választhatunk!
A lelkiismeretünkre kellene hallgatnunk, mert belül, a lelkében mindenki jó. Testvérem, megfigyeltél-e már egy virágot vagy egy kismadarat? Azt a tökéletességet, ami Isten műve? Belenéztél-e a kisgyermek szemébe? Gondoltál-e arra, vajon felnőve örökölheti-e ezt a csodálatos világot? Drága testvéreim, bizony itt az ideje a lelkiismeretünkre figyelni! Most még nem késő! Talán még nem késő!".
Nincz Magdolna nyugdíjas,
lapjuk régi és hűséges olvasója, Ungvár
2009-01-20 - Hogy olvasóinkat sem hagyja hidegen az orosz–ukrán gázvita, arról egyik ungvári előfizetőnk szerkesztőségünkbe küldött levele is tanúskodik, ám sorai a kérdésen jóval túlmutatnak: