2009. február 04. - Eddig úgy volt, hogy lesz. Aztán most úgy van, hogy nem lesz, ráadásul soha a büdös életben nem lesz. Kéretik a kérdést mielőbb eldönteni, mert a székelyeknek nem erős oldaluk a türelem, tövig rágták már a körmüket, hogy akkor végre lesz-e autonómia vagy nem, mert ebben a bizonytalanságban nem lehet dolgozni.
Traian Băsescunak nem kell a szomszédnál zörgetnie egy kis cinizmusért. Sőt, annyi van neki, hogy a szomszédnál is osztogatta. Budapesten kijelenteni azt, hogy székelyföldi autonómia soha, de soha… ez azért barátok közt is ínyenc politikai elemzőknek való gumicsont.
Az kizárólag a véletlen műve lehet, hogy az államfő budapesti látogatásából ez volt a legnagyobb sajtónyilvánossággal díjazott mondat. És nem az, hogy tisztelt ungarische testvérek, egyformán csücsülünk a gazdasági pácban, alulról szagoljuk az euróárfolyamot, kölcsönösen kirúgjuk egymás vendégmunkásait, – de főleg a románokat, mert azokból több van –, aki pedig meg akarja őrizni a munkahelyét, és naponta bejárna dolgozni, az fizessen belépődíjat a munkaadónak, mert nemre, fajra és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül válság van.
Băsescu szerint soha a büdös életben nem lesz. Sólyom László szerint a kérdés alaposabb elemzést igényel, az RMDSZ szerint... Na, az RMDSZ még nem tudja, hogy lesz, vagy sem, mert olyan még nem fordult elő, hogy választási kampányon kívül is beszélni kelljen az autonómiáról. Pedig most, hogy ellenzékben van az RMDSZ, igazán kiadná a fogsorát egy jó kis autonómiakövetelés. Az erdélyi jobboldal szerint még akkor is lesz székelyföldi autonómia, ha nem lesz, az a 100 esztendő valahogy eltelik.
De álljunk meg egy szóra, végső soron mit akarnak a székelyek? Nem mintha számítana ebben a túlburjánzott autonómiás problémakörben, de mégis. Momentán úgy tűnik, senki sem fogja megtudni, hogy mit akarnak a székelyek, mert éppen most, csírájában torpedózzák meg a népszavazási kezdeményezéseket, a szóbeszéd pedig nem kellően legitim a politikai szándék kifejezéséhez. Pedig a szóbeszédből tudjuk, hogy Zsiga bácsi ezzel az autonómiával is pontosan úgy van, mint a rasszizmussal, hogy „nálunk a faluban a jelenség nem létezik, de igény az lenne rá”.
Szóval, autonómia-kérdésben nagy a bizonytalanság (vagy mégsem?), pedig tényleg el kéne dönteni, hogy lesz-e, vagy sem, mert teljesen tervezhetetlen a székely jövő, így nem lehet dolgozni. Nem lehet például rendes fejlesztési stratégiákat írni, mert a területi-politikai faktor bizonytalan. És ez még csak a kisebbik probléma, ott van például az erdők dolga is. Ha most tudnánk, hogy 15 év múlva lesz területi autonómiánk, akkor sürgősen tisztázni kellene az erdőirtás és erdősítés fogalmak közti különbségeket, mert nem mutatna jól, ha elsivatagosodott területek fölött önrendelkeznénk. Mégiscsak ezekben az apró részletekben rejlik az autonómia esszenciája. Orbán Ferenc
