Fotó: Greguss László Géza
Dr. Führer Ernő 15 évig volt az ERTI főigazgatója. A következő 5 éves ciklusra meghirdetett pályázaton már nem vesz részt; az Intézet dolgozóitól a hozzájuk intézett nyílt levélben búcsúzik.
Tisztelt Munkatársak!
Kedves Barátaim!
Bizonyára nagy várakozással és némi aggodalommal tekintetek a 2009-es év elé. Várakozással, mert az intézetvezetői megbízásom lassan letelik, és aggodalommal, mert a 2009-es év gazdasági előrejelzései országosan nem sok jóval kecsegtetnek.
A mai napon pontosan 15 év és 7 hónap óta vezetem az egykoron szebb időket is megélt kutatóintézetet. Ez az időszak az intézet korához képest rövid, ám az én életemben felölelte szinte egész középkoromat. És ez a középkor szép csendben el is múlt. Igyekeztem az intézetet úgy vezetni, úgy életben tartani és működtetni, hogy a dolgozóknak és a fenntartónknak is a lehető legkevesebb gondot okozzam. A nehéz körülményeink közepette is jelentős eredményeket értünk el. Kiemelt fejlesztésnek tekintem a sárvári kísérleti állomás bővítését, laboratóriumainak kiépítését, és kutatási eredményeink szakmai kiadványokban, könyvekben való megjelentetését. Kutatóink szakmai megítélése nemzetközi összehasonlításban is jó.
Intézetvezetői munkám során mindig az erdészet ügyének elősegítése, az erdőgazdálkodás fejlesztése vezérelt. Több generációs erdészcsaládból származva tudom, hogy a rövid távú érdekek túlhajszolása, sem az erdőgazdálkodásban sem az erdészeti kutatásban nem érvényesíthető. Ezért mondta a két világháború között Kaán Károly földművelésügyi államtitkár, hogy
„az erdészeti kutatás az állam soha el nem haló kezébe való.”
Sajnos, mára az elemi költségvetési támogatás nem elegendő az intézet dologi költségeinek kifizetésére, ill. a személyi jellegű kiadásaink biztosítására. A kilátások sem biztatóak, az egyre szűkülő források elérése esetleges, sokszor kapcsolatfüggő.
Az Erdészeti Tudományos Intézet mára az egyetlen olyan intézmény, amit a szakma még magáénak tudhat. Tudom, hogy velünk együtt, mind az állami erdőgazdaságok, mind a magán erdőtulajdonosok és gazdálkodók aggódva figyelik a 110 évvel ezelőtt, éppen az ő kérésükre és segítségükkel létrehívott intézet jövőbeni sorsát. Ezért építeni lehet és kell is rájuk.
Kedves Kollégák!
Szakmánk bizonyára sokáig emlékezni fog az általunk nagyszerűen megszervezett Konferencia Vándorgyűlésre, amely külső megítélés szerint - tartalmi értékei mellett -, a PR-tevékenység szép példája volt. Megmutatta, hogy az intézet kollektívája erre is képes, bár ez a munka mindnyájunktól sok-sok energiát igényelt.
Három eredményes vezetői ciklus után úgy döntöttem - családom legnagyobb megelégedettségére -, hogy a stafétabotot átadom egy új, fiatalabb kollégának. Én visszatérnék a kutatáshoz, és továbbra is szeretnék hasznos tagja maradni az intézeti kollektívának.
Nem kívánok jövőképet festeni sem a kutatási prioritások, témák, sem az intézet működtetésére vonatkozóan. A legfontosabb ezek után az lesz, hogy minden dolgozó egy hajóban evezve egyfelé húzzon. Az eddigiekhez hasonlóan
- törekedjetek a csapatmunkára,
- az új utak keresése közben támaszkodjatok az idősebb kutatók tapasztalataira,
- legyetek kezdeményezők, kreatívak és
- mindenekelőtt szolidárisak az intézettel.
Kérem, támogassátok utódomat elképzelései megvalósításában. Magánéletetekben és a munka világában törekedjetek kiegyensúlyozottságra.
Kedves Barátaim, szeretném Mindnyájatoknak megköszönni a sokéves együttműködést, jó volt Veletek együtt dolgozni. Elégedettséggel tekintek a múltra, és bizakodva várom a jövőt. További terveitekhez sok szakmai sikert, kitartást, jó egészséget, a magánéletetekben sok örömet kívánok.
Üdv az erdésznek!
Budapest, 2009.01.31.
Führer Ernő
főigazgató