2009. 02. 28. 2006-ban a HuMuSz március 1-jére meghirdette az újrapapír jelentőségére fókuszáló tematikus világnapot. A figyelemfelhívás arra irányul, hogy hiába a digitális adattárolás és -küldés lehetősége, évről-évre több papírt használunk. Ahhoz, hogy mindennek ne a faültetvények és erdők lássák a kárát, érdemes lenne újrapapírban gondolkodni, s elterjedését, megfizethetőségét, elfogadottságát szorgalmazni. A szakemberek a digitális technika elterjedésével a papíralapú adatkezelés és -tárolás megszűnését, vagy legalábbis jelentős csökkenését jósolták. Ehhez képest hiába áll rendelkezésünkre a gép és az internet, az adatok szerint évről-évre több papírt használunk; sőt, a felhasznált papír mennyiségén kifejezetten sokat dob, hogy email-jeinket nyomtatott formában is szeretjük olvasni.
Magyarországon évente 600 ezer tonna papírhulladék keletkezik. A szelektív hulladékgyűjtés segítségével ennek közel felét csomagolópapír gyártásához újra felhasználják, ami jelentős eredmény.
A becslések szerint egy tonna papírhulladék újrafeldolgozása 12 öreg fát ment meg a kivágástól, továbbá 31,8 köbméter vizet, 3 köbméter lerakóhelyet, 4,1 MW áramot és 280 liter kőolajat takarít meg. Óriási mennyiségű irodai papírt, újságot, könyvet és iskolai füzetet készítenek fákból kinyert cellulózból, pedig a körfolyamatba visszavitt papírhulladékból 5-10 alkalommal is készülhetne újrapapír, ha az eljárásban rejlő lehetőségeket megfelelően kihasználnánk.
Az újrapapír előállítása abban az esetben szintén járhat környezetterheléssel, ha a vásárló ragaszkodik a hófehér színhez, hiszen ekkor jelentős mennyiségű hozzáadott klór szükséges a használt papírhulladék kifehérítéséhez.
A mai újrapapírok a közhiedelemmel ellentétben sima felületűek és megfelelő minőségűek, bármilyen nyomtatóba berakhatók, fénymásolhatók és esztétikailag sem maradnak el jelentős mértékben az élőfából, első körös eljárással készült papíroktól.
Terjedésüket azonban a kisebb keresletből fakadó drágább előállítási költség, a fogyasztókat terhelő magasabb ár, az információhiány, a protokoll elvárásai és a vásárlói megszokás gátolja. Ha ezeket a tényezőket sikerülne szabályozni vagy feloldani, magán- és intézményi felhasználás szintjén is versenyképessé és megszokottá tehető az újrapapír használata.
(Az önmagában üdvözlendő kezdeményezés egy nagyon fontos szempontot hagy figyelmen kívül, mégpedig egy lélektani aspektust. A csak látott olvasnivaló sohasem nyújtja azt a megértés élményt, mint amikor meg is foghatjuk az olvasnivalót, s ez a tanulás és mozgás kapcsolatával függ össze. Ezért nyomtatják ki a fontos olvasnivalót az emberek. – Z. Z. szerk)
