Kezdjük az elején. Nagy csinnadrattával és némi késéssel, de azért mégiscsak miniszter nyitotta meg az idén a kiállítást és vásárt. Aztán érdekes módon elég hosszú időt tudott a miniszter úr arra szentelni, hogy megtekintse a látnivalókat, találkozzon vadászati és erdészeti vezetőkkel. Talán némileg mutatja az ágazat fontosságát, hogy bokros teendői közepette egy fél napot tudott a kiállításon eltölteni, ami mindenképpen üdvözlendő lenne, ha eljutnának hozzá az információk és tudna segíteni az ágazat problémáin.
Évek óta kísérem figyelemmel a FeHoV-át, sőt személyesen is igyekszem jelen lenni, hiszen ez az egyetlen olyan rendezvény az országban, amely ennyire koncentráltan képes megmozdítani a szakmát és lehetőséget teremt a szakembereknek személyes találkozásra.
Na ne gondolja senki, hogy a szakma az érdekfeszítő kiállításnak köszönhetően mozdul meg.
Nem! A lehetőség, hogy másokkal, barátokkal, ismerősökkel fussunk össze, - ez a mozgató rugó, és mégiscsak Budapesten van, ahova ma azért nem nagy gond eljutni az ország bármelyik pontjáról. Csak időben kell indulni, mert a város központjához közeli kiállítási terület megközelítése kizárólag idő és türelem kérdése.
Mert valljuk be a FeHoVa, mint kiállítás nem igazán sok, sőt, ha konkrétabban fogalmazunk semmi újdonságot nem kínált, mindezt a kiállítók számára igen csak megterhelő áron. A belépő díjak ára még elviselhető lenne, ha kapnánk érte valamit. Idén talán kaptunk, hiszen a kiemelkedő, köztük több egykori és jelenlegi világrekord trófea és képzőművészeti kiállítás bizony önmagában is megérte talán a belépő árát, mert így kiállítva nem valószínű, hogy láthatjuk majd őket. Na de itt is meg kell állnunk egy szóra, mert a trófeák világrekordok, vagy kapitálisak, de némelyik képzőművészeti alkotás méltatlan a trófeához. Lehet, hogy a művészek kiválasztása során a kevesebb több lett volna. Mindenesetre a kiállítás anyagából egy rendkívül nívós kiadvány is készült, köszönet a szervezőknek érte!
Igazából a tapasztalat az volt, hogy az egészen végig lehetett menni röpke kettő óra alatt és utána már nem is volt érdekes látnivaló, legfeljebb a beszélgetésekkel és találkozókkal együtt lehetett a napot kitölteni.
Több kiállítóval beszélve bizony megdöbbentő dolgokról értesülhettünk. Vadászboltosok portékájukat a területen kívülről hordták be, autóval nem hajthattak be a kiállító csarnok közelébe, irdatlan villanyszámla, és az évek óta hallható panasz, mely szerint ráfizetéses a kiállításon való részvétel. Talán ennek tudható be, hogy többen más, olcsóbb helyszínt is el tudnának képzelni ennek a rendezvénynek.
Egyébként, mint írtam, újdonságot nem sokat láthattunk, a kereskedők is meglevő készleteiket árulták, hiszen minőségi ruhát – néhány üdítő kivételtől eltekintve – külföldről hozza be mindenki, és a jelenlegi euró/forint árfolyam nem a kereskedőknek kedvez. Láthattunk azért hazai gyártónál is igényes kivitelű terepi és ünnepi ruhát, és bizony minőségét tekintve a gagyi kategóriába sorolható terméket is. Az utóbbi egyetlen előnye, hogy olcsó. De olyan is, amivel csak használat közben szembesül a vásárló.
Üdítő látvány volt a Késműves Céh standja, ahol minőségi és szép késeket láthattunk, igaz nem olcsón. Legutóbb Moszkvában láttam egy kiállításon szép késeket, melyek minőségben egyáltalán nem maradnak el a hazaiaktól, árban annál inkább. Talán a vadászatszervezők standjain láthattunk mozgolódást, hiszen hazánk fiának idestova olcsóbb lesz külföldre járni, mint itthon vadászni, arról nem is beszélve, hogy a környező országokban is, de a nem túl távoli országokban is egyre inkább kínálnak megfizethető és nem kevésbé érdekes vadászatokat, mint idehaza. Egyre inkább lesz jellemző, hogy a vadászatra elkölthető pénzét sem a saját hazájában költi el majd a magyar ember. Punk János
2009.03.29. - Immár egy hete, hogy véget ért a tizenhatodik FeHoVa, az eltelt idő elég volt arra, hogy némileg leülepedjenek a tapasztalatok. Mert abból volt bőven.