A canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatói azt tanulmányozták, hogy milyen hatással járt a farkasoknak az 1990-es években történt visszatelepítése az amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban. A programnak az elsődleges célon túlmenően nem várt kedvező hatása is volt: a jávorszarvasok száma nem csak megcsappant, hanem kialakultak olyan területek, amelyeket a fokozott farkasveszély miatt egyre inkább elkerülték a szarvasok. Ezeken a helyeket regenerálódtak a nyárfák, a füzek és a bogyós bokrok. Ez pedig hozzájárult a hód- és madárállományok újjászületéséhez.
"Skóciában arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a farkas nem csupán önmagában értékes, hanem ökológiai hatása is van" - hangsúlyozzák a kutatók. A gímszarvasok rendre megdézsmálják a skót fenyők rügyeit, így a mostani fenyőpopulációban akad jó néhány háromszáz éves egyed is, de fiatal fa alig. A szarvasok ezen felül károsítják a nyírállományt is.
Yellowstone-t kutató csapat javasolja, hogy kezdetként meg kellene vizsgálni, a skót felföld képes-e egyáltalán eltartani egy farkasállományt - tudósít a Science magazin internetes oldala. Azt biztos, hogy a skóciai gímszarvas ugyanazt az ökológiai szerepet tölti be, mint az amerikai jávorszarvas, a farkas pedig ugyanaz a faj, a Canis lupus.
2009. július 27. - A skót felföldön már kétszázötven éve nem járt farkas: ez idő alatt a gímszarvasok olyannyira elszaporodtak, hogy kopárra legelték a domboldalakat. Voltak, akik felvetették, hogy a további pusztítás megakadályozása érdekében vissza kellene telepíteni a farkasokat. Most egy amerikai-ausztrál kutatás alátámasztotta ennek helytállóságát.