„Nagyobb nyomást akarunk kifejteni a klímaváltozásról szóló vitában” – jelezte az EU soros elnökségét ellátó Svédország kormányfője, Fredrik Reinfeldt, az EU-Brazília-csúcsot követően, melyet kedden tartottak Stockholmban. A svéd miniszterelnök magyarázatként – igaz, különösebb konkrétumok említése nélkül – annyit fűzött hozzá, hogy több olyan terület is van szerintük, ahol nem történik elég előrelépés. (Az ENSZ keretében december elején kezdődik Koppenhágában az a klímakonferencia, amelynek új emisszió-csökkentési célszámokat kellene bevezetnie a lejáró kiotói egyezmény helyébe.)
A keddi tanácskozást követően a felek támogatták egymásnak a CO2-csökkentésre vonatkozó vállalásaikat; Luis Inacio Lula da Silva brazil államfő kiemelte azt is, hogy az európai kötelezettségvállalások sokkal ambiciózusabbak, mint az amerikaiaké. Kiemelte: minden országnak felelősséget kell vállalnia kibocsátásaiért – mellyel többek között Kínára utalt.
Az ENSZ Közgyűlés múlt havi ülésén a brazil elnök egyébként azt jelentette be, hogy országa 2020-ra 80 százalékkal csökkenti az erdőirtás mértékét. Bár környezetvédelmi csoportok ennél nagyobb csökkentésnek örülnének, ám a bejelentést mégis óriási lépésnek tekintik, mivel a brazil emisszió nagy része az erdőirtásra vezethető vissza. (A dél-amerikai ország egyébként Kína, az Egyesült Államok és Indonézia után a negyedik legnagyobb károsanyag-kibocsátó a világon.)
A fejlődő országok korábban meglehetősen indulatosan reagáltak arra az uniós javaslatra, melynek értelmében egyfajta vámot (border tax) vetnének ki azokra a termékekre, amelyek előállítása nagymértékű CO2-emisszióval jár. A kínai külügyi szóvivő az EUobservernek adott minapi interjújában úgy vélekedett, hogy egy efféle adó kivetése lényegében protekcionista lépésnek tekinthető.
Több olyan uniós tagállam van ugyanakkor, amely már most egyfajta belső karbon-adót vet ki (vagy éppenséggel ezt tervezi), ami megfigyelők szerint – főként ha ezt az intézkedést a jövőben esetleg uniós szintű intézkedéssé terjesztik ki – azzal a veszéllyel is járhat, hogy a környezetszennyező vállalkozások külföldre, kevésbé szigorú határértékekkel operáló országokba telepítik termelésüket (ez az úgynevezett carbon leakage vagy karbon-szivárgás), a termékeiket aztán pedig otthon dobják piacra.
Reinfeldt a keddi találkozót követően utalt arra, hogy az EU a karbon-szivárgásról és a karbon-adóról szóló viták helyett sokkal szívesebben látná, ha a koppenhágai ENSZ-tárgyalásokon a CO2-kibocsátásról egy átfogó megállapodást tudnának tető alá hozni, ám egyúttal világossá tette azt is: ha a koppenhágai vállalás nem lesz eléggé ambiciózus, akkor ezek a kérdések újra terítékre fognak kerülni.
2009. október 7. – Brüsszel - Új stratégiai szövetség alakulhat az EU és Brazília között, melynek egyik sarkalatos pontja a klímatárgyalások felgyorsítása lehet – derült ki az Unió és a dél-amerikai ország közötti keddi stockholmi csúcstalálkozót követően.