Pillepalack-beváltás, hulladékgazdálkodás, zajszennyezés, erdősítés, bicikliutak, Verespatak: nagyinterjú a környezetvédelmi miniszterrel.
A környezetvédelem egyesek szerint egy új vallás, mások szerint hatalmas biznisz, és van, aki szerint létszükséglet. Az ön meghatározásában mi a környezetvédelem?
– A környezetvédelem az én megközelítésemben egy lételem. Azt kellene jelentenie minden ember számára, ahogyan reggel felkel, ahogy napközben cselekszik, ahogy viselkedik a gyerekeivel, a környezetével szemben. Minden cselekedetünk ennek jegyében kellene történjen.
Ebben a két hónapban saját magam számára is nagyon sokszor feltettem a kérdést, hogy én miért nem viszonyultam eddig így ehhez? Miért voltak bizonyos helyzetek, amikor nem tudatosult bennem, hogy milyen fontos a környezetvédelem? Ez egy nagyon hosszú, nagyon sokrétű történet. Nyilvánvaló, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az emberek védjék a környezetüket.
Az utóbbi években a nemzetközi színtéren nagyon megnőtt a környezetvédelem szerepe, súlya. Mennyire igaz ez Romániára?
– Romániában is teljesen más a viszonyulás most, mint ezelőtt néhány évvel. Korábban kevesebb lehetőség volt információhoz jutni, most például már mindenki tudja, hogy a meteorológiai jelentésekben mit jelent a sárga, a narancssárga, a piros kód.
Minden információt meg lehet találni az interneten, és többen odafigyelnek erre. Változás érezhető a tekintetben, ahogyan viszonyulunk bizonyos kényes kérdésekhez: a szelektív hulladékgyűjtéshez, vagy ahhoz, hogy hogyan vásárolunk, milyen anyagokból készül a bútor, amit megveszünk. Lassan köztudott, hogy melyek a környezetbarát és melyek a környezetszennyező anyagok.
Egyébként idén, remélem szeptemberig benyújtjuk azt a törvénytervezetet, amely környezetbarát akvizíciókról, vásárlásról szól. Kötelezni fogjuk a közintézményeket, hogy amikor bútorvásárlást vagy más olyan beszerzést eszközölnek, ahol környezetkímélő és környezetszennyező anyag között lehet választani, ott a környezetbarát variánst válasszák.
A környezetvédelem súlynövekedésének tulajdonítható be az is, hogy a Környezetvédelmi Alap kerete 1,8 milliárd lejre nőtt a tavalyi 300 millióról?
– Románia kötelező módon kellett változtasson a törvénykezésén, és itt van még tennivaló. 2004-2005-től kezdtük azokat a törvényeket megszavazni, amelyek eurokonformmá tették a törvénykezést. Bizonyos termékek esetében, amelyek szennyezőek vagy nagyon nehezen újrahasznosíthatóak – lásd a műanyag zacskókat, a PET palackokat – bevezettük a környezetvédelmi illetéket. Illetve van olyan törvénykezés, amely arról szól, hogy ha az üdítőipar vagy az ásványvízgyártók nem kímélik a környezetet, akkor nagyon komoly büntetések róhatók ki.
A műanyag palackok terén Románia eleget tesz annak az EU-s követelménynek, amit vállaltunk, hogy 45%-ot újrahasznosítsunk. Az újrahasznosítási arány jelenleg 55% Romániában, de ez elsősorban azért van, mert a gyártó vállalatok komoly pénzeket költenek arra, hogy az újrafeldolgozást segítsék.
De nem működik minden úgy, ahogy kellene, hiszen nincsenek meg a feltételek ahhoz, hogy végigvigyük a rendszert: 139 szeméttelepet be kellett zárjon Románia, a következő öt évben még 101-et be kell zárni. Jövőre adjuk át azokat az európai uniós pénzekből épített szeméttelepeket, amelyek lehetőséget adnak, hogy ezt a rendszert jól működtessük. De úgy-ahogy most is működik, pont azért, mert a termelő cégek áldoznak erre: másképp büntetésként még többet kellene fizessenek.
Mikor indul be a pillepalack-visszaváltási program, és melyek lesznek a lépései?
– Sokat tárgyaltam erről. A vélemények megoszlanak a tekintetben, hogy fizessünk-e egy bizonyos összeget a pillepalackokat visszaszolgáltató személyeknek. Ez állami segélynek számít, és például Németországnak problémái vannak emiatt az EU-val. Első lépésben azt akarom, hogy iskolákon keresztül működjön a program, illetve nézzük meg, hogyan lehet megoldani nagy üzletközpontokon keresztül. A környezetvédelmi alapból támogatnánk azoknak a felszerelésnek a beszerzését, amelyek vagy megolvasztják és összesűrítik a palackot, vagy mechanikusan préselik.
Az iskolákban biztosan beindítjuk ezt a programot, hogy ösztönözzük a gyerekeket. Vannak típuszsákok, amelyekbe tíz kiló összesűrített pillepalackot lehet csomagolni, és azt megoldjuk a postán keresztül, hogy azokhoz a cégekhez küldjék, amelyek hasznosítják. Nyilván ahol erre van kapacitás. Gondolkodunk a kollégáimmal, milyen megoldások lehetnek, hogy még több pillepalackot gyűjtsünk be.
Az előbb már szóba kerültek a szeméttározók. Az EU-konform szeméttározók létesítése milyen ütemben halad?
– Ezen a területen le vagyunk maradva. Lett volna lehetőség már ISPA alapokból is szeméttárolókat létesíteni, de ez nagyon kevés megyében sikerült. Ráadásul július 16-án is be kell zárni néhány szeméttelepet.
A folyamat már beindult, a strukturális alapokból sok pénzt szánunk erre. Két nagy tengely van, a víz-, illetve a szennyvíz- és szeméttározók. Valószínűleg 2012 végére épülnek meg a szeméttározók, jelenleg minden megyében folyik a munka.
A szelektív hulladékgyűjtés mennyire fog általánossá válni mondjuk 2012-re?
– E tekintetben nagyon elégedetlen vagyok. A polgármesteri hivatalokat már 2005-től a törvény kötelezi a szelektív hulladékgyűjtésre, de ennek a megvalósulása nagymértékben a polgármester hozzáállásától függ. Van lehetőség büntetésre, de eddig erre nem igazán volt példa. Most elrendeltem ellenőrzést a környezetvédelmi ügynökségen keresztül, hogy legyen tiszta képünk arról, hogyan állunk.
Vannak nagyvárosok, így például Marosvásárhely is, ahol semmit nem tettek, várják, hogy átadjuk a szeméttelepet. Ez azért furcsa, mert a kettőnek gyakorlatilag nincs köze egymáshoz: a város kötelessége, hogy biztosítsa az embereknek a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét. Nem kerül nagyon sok pénzbe, hogy olyan platformokat hozzanak létre, ahol átmenetileg raktározzák a szelektíven gyűjtött hulladékot, utána pedig elvigyék újrahasznosítani. Ez azonban még gyerekcipőben jár, és ennek érdekében fogunk különböző akciókat szervezni.
A kis települések a hulladékgazdálkodása még siralmasabb. Romániában még mindig léteznek olyan települések, ahonnan nem megoldott a szemétszállítás, illetve nem is léteznek szemeteskukák.
– Voltak kezdeményezések a helyzet megváltoztatására. Egy 50 millió eurós világbanki program sok kisebb településen megoldja a szeméttárolók helyzetét. Van lehetőség a Környezetvédelmi Alapból is támogatást kérni kisebb szeméttárolókra, vagy akár abban is kaphatnak segítséget az önkormányzatok, hogy kapcsolatba kerüljenek olyan cégekkel, amelyek vállalják a beruházást annak fejében, hogy majd ők adminisztrálják a szemét összegyűjtését.
Beindult egy zajszint-felmérési program, ami szintén a minisztérium hatáskörébe tartozik, ha jól tudom.
– Ez egy olyan program, amelyet szintén a Környezetvédelmi Alapból támogatunk. A felmérés csak a probléma kisebbik része: utána következik a neheze, hiszen az eredmény függvényében meg kell állapítani, hogy mi a zaj oka, és különböző intézkedéseket kellene tenni annak érdekében, hogy csökkenjen a zajszint.
Jelenleg a program második része zajlik, amikor azonosítják a zajforrást, és a polgármesteri hivatalok ennek ismeretében kell döntsenek, hogy mit tesznek a zaj megszüntetése érdekében. Ebben már lehetőségük lesz támogatást is kapni.
Az idei roncsautó programmal kapcsolatban pozitívak az első visszajelzések, úgy tűnik, nagyon hamar el fog fogyni a keret, amelyet erre különítettek el. (Megj: az interjú március 5-én készült – a szerk.) Tervezik ennek a keretnek a kibővítését idén?
– Igen, és meg szeretnék nyugtatni mindenkit, hogy lesz pénz. Egyelőre 228 millió lejt különítettünk el erre a célra, de lesz pénz a folytatásra is. Első nekifutásból hatvanezer autóra van keret, de ha ennél többet adnak le – és úgy néz ki, ez fog történni –, akkor kibővítjük a keretet. Felhívnám a figyelmet, hogy nem most-most kell beadni az autót, hiszen elég nagy sorok vannak, naponta sokszor száz-százötvenen jönnek – persze a roncstelepek dolga, hogy megszervezzék saját működésüket. De lesz értékjegy is, és lesz pénz is, hogy kiadjuk mindenkinek, aki ezt igényli.
Korodi Attila miniszterként kezdeményezte a Zöld Ház programot, amit aztán a következő miniszter jegelt. Ön tegnap (március 4. - szerk.) jelentette be, hogy idén életbe fogják léptetni magánszemélyek részére is. Miért döntött a beindítás mellett?
– Azért, mert engem nem győztek meg a kollégáim arról, hogy ezt nem lehet beindítani. Ők azzal érveltek, nem lehet ellenőrizni, hogy megcsinálják vagy sem ezeket a beruházásokat. Nem szeretem, amikor az állampolgárokat vagy a cégeket potenciális bűnözőnek nézik. Van lehetőség az ellenőrzésre: bemutatják a számlát, és nekünk vannak intézményeink, amelyek tudják ellenőrizni. Úgyhogy másfél-két hónapon belül beindítjuk, és mindenki kérheti, hogy ellássa házát napelemmel működő hőközpontokkal. Ez érdeke a cégeknek is, hiszen lesz munkájuk.
Ha már szóba került a neve: Korodi Attilát a közvélemény jó környezetvédelmi miniszternek tartotta. Nem áll szándékomban az Ön képességeit megkérdőjelezni, de kíváncsi vagyok, mi volt az RMDSZ szempontja, amikor úgy döntöttek, nem Korodit bízzák meg ezzel a miniszterséggel.
– Én utolsó pillanatban döntöttem el, hogy elvállalom a tisztséget. Egyrészt én is azon a véleményen vagyok, hogy Korodi Attila jó miniszter volt. Kollégáim azzal érveltek, hogy egy erős csapat kell a kormányban, olyan emberek, akiknek nem csak kormányzási, de nagy politikai tapasztalatuk is van. Végül ezt elfogadtam, de nehezen.
Két hónap alatt kiderült, hogy itt nem csak környezetvédelmi problémákról tárgyalunk, hanem bele kell szólni a kormányzás minden kérdésébe. Fontos, hogy azoknak, akik ott vannak, nagy tekintélyük legyen, és át tudják vinni azokat az RMDSZ által felvállalt, kormányprogramban is megjelenő kérdésköröket, amelyek nagyon kényesek és kemények.
Még egyszer mondom, ez nem azt jelenti, hogy Korodi Attila nem volt jó miniszter, ezt tisztáztam vele is. Ő most helyettem a külügyi bizottság elnöke a parlamentben, és úgy vélem, továbbra is fontos szerepet játszik az RMDSZ-en belül.
A kormányalakításkor egy alku következtében az erdőgazdálkodás átkerült az Ön minisztériumának a hatáskörébe. Miért volt ez fontos az RMDSZ számára?
– Azért, mert szerintem természetszerűleg ott kellett volna legyen eddig is. Másképp tudjuk az erdőt, az erdősítést kezelni, a környezetvédelmi szempontokat sokkal hangsúlyosabban meg tudjuk jeleníteni, mint ahogy eddig azt a mezőgazdasági minisztériumnál tudták.
Ez egy nagy kihívás számomra, nagyon sok probléma van: erdősíteni kéne, le kellene állítani az illegális favágást, jobban meg kellene szervezni az erdőkkel foglalkozó cég, a Romsilva tevékenységét. Most sikerült ott új igazgatótanácsot kinevezni, megfogalmazni a célokat 2010-re, és remélem, hogy érzékelhető lesz majd az idei program eredménye.
Sokkal több pénzt adunk ebben az évben erdősítésre: tavaly összesen 28 millió lejt kaptak egész évben, ebben az évben a környezetvédelmi alapból 190 millió lejt fogunk erre költeni.
Szintén a kormányalakítás idején zajlott a koppenhágai klímacsúcs, amely a várakozásoknál kevesebb eredménnyel zárult. Elég kevés szó esett arról, hogy melyek Románia vállalásai, illetve mik lettek volna, ha megszületett volna az egyezség.
– Románia az EU tagországa, mi egy kiegyensúlyozott álláspontot képviselünk: azt mondjuk, fontos, hogy vállalja az Európai Unió a széndioxid-kibocsátás 20-30 százalékos csökkentését, de folytatni kell a tárgyalásokat addig, amíg nem történik konszenzusos döntés erről.
Nagyon fontos lesz a bonni és a mexikói csúcs az év végén. Mi dialóguspártiak vagyunk, figyelembe kell venni a dél-amerikai államokat, az Egyesült Államokat és Kínát, de a kisebb országokat is. A lényeg az lenne, hogy minél hamarabb beinduljon az a gyorssegély program, amely azokat az országokat támogatná, melyek elmaradottabbak a környezetvédelem terén.
Én nem vagyok szkeptikus, szerintem meg fog változni a mentalitás, és mindinkább rájönnek a nagy iparosított államok is, hogy másképp kell viszonyuljanak ezekhez a kérdésekhez.
Verespatak már régóta kényes ügynek számít, és a mai napig nem született politikai konszenzus ebben a kérdésben. Ön hogyan értelmezi Traian Băsescunak azt a kijelentését, hogy az ügyben a Legfelsőbb Védelmi Tanács dönt? Ez a minisztérium hatáskörének a megnyirbálása?
– Elmondtam már akkor: semmi gond, ezt megtárgyalhatja a Legfelsőbb Védelmi Tanács, de a döntést a kormány hozza meg, kormányhatározatban kell elfogadni a környezetvédelmi engedélyt. A kormány vállalja a felelősséget, a védelmi tanács pedig véleményt mondhat róla, de ennyi.
Tervezik a Natura 2000-es területek újrabehatárolását. Miért szükséges ez?
– Azért, mert nem fejeztük be, és emiatt problémáink vannak az Európai Unióban. Tavaly októberben, egyéves késéssel végre beindítottuk ezt a folyamatot. Év végéig kell véglegesítsék a tanulmányt, aminek alapján lehet bizonyos beruházásokat eszközölni akár a Natura 2000-es területeken is. Ugyancsak ennek alapján történik például a védett területek koncesszióba vagy adminisztrációba adása. Bizonyos feltételek teljesítése mellett önkormányzatok vagy cégek is használhatják a védett területeket. Ez pénzt is hozhat, ez egy új lehetőség.
Most 150 területre vonatkozó iratcsomó van nálunk. Miután minisztériumi szinten egy évig állt, bizonyos területeket, mintegy nyolcvanat, már koncesszióba adtunk.
Mi fog történni a természetvédelmi területeken lévő illegális építkezésekkel?
– Ugyanaz kell történjen, mint bárhol az országban az illegális építkezéssel: kézbe kell venni az ügyet, és minden intézménynek végeznie kell a dolgát. Megvan a lehetőség, hogy le is bontsák ezeket.
Szintén szerepel a minisztérium programjában a bicikliutak létrehozása. Milyen konkrét terveik vannak?
– A Környezetvédelmi Alapban ez külön programként jelenik meg. Most dolgozunk az útmutatón, és az önkormányzatoknak lehetőségük lesz pályázni. Persze csak akkor, ha nem csak egy sávot festenek a járdára, hanem konkrét terveik is vannak: például szélesítik az utat, biztosítva a körülményeket a civilizált biciklizéshez. Ez a helyi stratégia része kell hogy legyen, és két hónapon belül beindítjuk ezt a programot.
Ez csak a településekre korlátozódik, vagy esetleg országutakon is tervezik biciklisáv létesítését?
– Akár országutakon is lehet, az útügy és más intézmények is pályázhatnak, attól függően, hogy kinek a tulajdonában vannak ezek az utak.
Milyen az együttműködés más minisztériumokkal?
– Nincs különösebb gond, a gazdasági minisztériummal is sikerült zöld ágra vergődni a zöld igazolványokkal (Green Certificates, széndioxid-kvóták – szerk. megj.), amelyek egy évig nem működtek. Ha Románia nem használja ki, hogy eladhatja ezeket az igazolványokat, akkor 2012-re elveszíthetjük ezt a lehetőséget. Nekünk szerencsénk van, hiszen a hivatkozási alap az 1990-es kibocsátás, ami után rengeteg gyárat zártak be. Mi jelenleg kevesebb szén-dioxidot termelünk, mint 1990-ben, a széndioxid-kvótáinkat eladhatjuk és zöld beruházásokra fordíthatjuk az így befolyó pénzt. Ez még nem indult be, de remélem, hogy másfél hónap múlva működni fog.
A környezetvédelmi minisztériumnak nagyon sok fajsúlyos kérdéssel kell foglalkoznia párhuzamosan. Amikor ennyi topik van, hogyan lehet egyáltalán meghatározni a prioritásokat?
– Vannak prioritások. Miután felmértük, mit tudunk csinálni, számomra most az prioritás, hogy a Környezetvédelmi Alap 1,8 milliárd lejét olyan hasznos programokra költsük, amelyekből az állampolgárok és az önkormányzatok is azt érzik, hogy lehet olyan, a közösség számára hasznos befektetéseket eszközölni, melyek egyben védik a környezetet.
Beszélgetésünk elején már említette, hogy valamennyire megváltozott a szemlélete és az életvitele is annak következtében, hogy környezetvédelmi miniszter lett. Konkrétan mire gondolt?
– Sokkal jobban odafigyelek a környezetemre. Sokkal jobban idegesít, szemet szúr, ha környezet elleni atrocitást észlelek. Persze az életvitelemben is kellene a változás, többet kellene bicikliznem, mozognom.
Nagyon fontos az állampolgárok magatartása, a konkrét, személyes példa, és ilyen értelemben sok akciónk lesz ebben az évben. A minisztérium március 15. és április 15. között tartja az Erdő hónapját, amelynek része lesz egy csomó önkéntes alapon működő erdősítési akció, ezeket fogjuk támogatni facsemetékkel, és remélem, hogy ez kicsit megmozgatja a társadalmat.
Mindenképpen nagyon fontosnak tartom a civil kezdeményezést. Volt egy beszélgetésem az iskolaigazgatókkal: elmondtam nekik, hogy nem kell feltétlenül jöjjön valaki a minisztériumból, hogy megmondja, milyen programokat csináljanak. Egyébként lesz egy Green Package (Zöld Csomag) nevű kezdeményezésünk, amely már négy országban működik az iskolákon belül, és melyet egy NGO ingyen átad nekünk. Ezt, remélem, jövő évtől alkalmazzák az iskolában. De ezen túl nagyon sok mindent lehetne az iskolák, különböző közösségek szintjén szervezni. B. P. E.