Magyarországon alig 20 hiúz él. A WWF élőhelyek létrehozásával segít
újra meghonosítani hazánkban a szép macskát. Az eurázsiai hiúz (Lynx lynx) Európa legnagyobb macskaféle ragadozója, amely a Kárpátok nehezen megközelíthető erdőségeiben ma is fontos szerepet tölt be az erdei életközösségek működésében, az erdei növényevő vadállomány elszaporodásának megakadályozásában. A kifejletten mintegy 1 méter hosszúságot és 25 kilogramm súlyt elérő hiúz a 19. századig kontinensünk nagy részén, még a síkságokon is előfordult. Az erdőterület csökkenése, átalakítása és a faj kíméletlen vadászata oda vezetett, hogy ez az emberre ártalmatlan, természetvédelmi szempontból kulcsfontosságú hiúz Európa számos országából kipusztult. Magyarországon 1915 és 1983 között nem láttak – és nem ejtettek el – egyetlen példányt sem, így az eltűnt fajok listájára került. Mára ismét előfordul néhány példány az Északi-középhegységben, de számuk nem éri el a 20-at sem.
A hiúz gyors és hatékony ragadozó, amely kordában tartja az erdei növényevők (őz, szarvas, muflon, zerge) elszaporodását. Akár 50 km2-nyi vadászterülettel is rendelkezik; évente 50–60 patás állatot is elejt. A vadászó hiúzok nélkül az erdei növényevők száma könnyen gyorsuló növekedésnek indul. Ennek eredménye a növényzet szinte teljes „tarra rágása", ami nem csak az erdők felújulását gátolja, de a lágyszárú növényzet és az azon élő állatok létfeltételeit is csökkenti. A hiúzok selejtezik is a vadállományt, ami annak jobb egészségi állapotát tartja fenn.
A hiúzt a vadászatban kiválóan segítik hosszú, gyors futásra és ugrásra egyaránt alkalmas végtagjai, amelyek (csakúgy, mint rövid farka és bojtos füle) jól felismerhetővé teszik. Széles talpaival a havon is kiválóan mozog. Jellegzetes „pofaszakálla" a hallásban segíti, mivel a legapróbb neszeket is felerősíti.
A hiúz újbóli felbukkanása a Kárpátok magyarországi területein, vagyis az Északi-középhegységben annak köszönhető, hogy a vadászat korlátozása miatt a szlovákiai állomány néhány egyede távolabb is elmerészkedett. Sajnos nálunk azonban nem találhatók a hiúz számára elengedhetetlen nagy kiterjedésű „vadonok", ahol a gazdálkodás és a turizmus zavarásaitól védett helyzetben lennének. A fokozottan védett macskaféle illegális vadászata ugyancsak hozzájárul, hogy a faj létszáma az elmúlt negyedszázad során sem lépte túl a 10–15 egyedet.
A WWF Magyarország korábbi, a nagyragadozók megismerését, megismertetését célzó programjai után elsősorban a megfelelő élőhelyek létrehozásán keresztül segít a hiúz visszahonosításában. Célja, hogy Magyarországon legyenek a hiúzok számára megfelelő, nagy kiterjedésű, háborítatlan erdőterületek. Szintén támogatja az olyan erdőgazdálkodás elterjedését, amely folyamatosan biztosítja az erdőborítást, és a táplálékban, búvóhelyekben gazdag élőhelyeket hoz létre. A hiúz visszatértével nem csak egy, hanem akár sok száz olyan erdei állat- és növényfaj helyzete javulhat, amelyek a természetes állapotú erdőkhöz kötődnek. Balogh Alexandra
