Öt év alatt eltűnhetnek a székelyföldi erdők (honline.ro /hun-info.hu)

2010. május 11. - A vállalkozók nem szép szavakat várnak, hanem szeretnék beazonosítani lehetőségeiket – hangzott el a Hargita Népe napilap és a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara faipari vállalkozói kerekasztal-beszélgetésén. Az iparág kitermelési, nyersanyag-beszerzési, értékesítési és képzési, szakember-utánpótlási gondjait ez alkalommal a megye tíz legnevesebb faipari vállalkozója vitatta meg. Mint a rendezvényen kiderült, a gondok jelentős része két cég „személyében” Ausztriából érkezett.
Hargita megye – tavalyi üzleti forgalma alapján – tíz legnagyobb faipari vállalkozójának meghívásával immár második állomásához érkezett pénteken a Hargita Népe napilap és a Hargita Megyei Kereskedelmi és Iparkamara közös rendezésű vállalkozói kerekasztal-beszélgetése. Az építőipar után ez alkalommal a faipar problémáit és kihívásait nyílt, őszinte módon kibeszélő rendezvény ugyanakkor a szervezők bevallása szerint a kormányzati szakpolitikusok távolmaradása miatt csak részben tudta elérni célját. Az iparág helyzetét vitaindítójában – Balási Csaba iparkamara-elnök és Isán István Csongor kiadóigazgató köszöntője után – Benkő Sándor vállalkozó, a Hargita megyei iparkamara alelnöke ismertette. Mint rámutatott, a faipar mára kritikus állapotba került, s ebben a válság jelenlegi hatásai mellett komoly szerepet játszik a fa, mint alapanyag hanyatlása és szerepének átértékelődése is.

„Bizton merem állítani, hogy a krízis után a faipar nem abban a formában fog tovább működni, mint ahogy azt megszoktuk. A vevők elsősorban ár alapján vásárolnak, s ha azt nem vagyunk képesek követni, a piac kiszór minket. Márpedig a piac az olcsóság, a minőség, illetve a mind kisebb mennyiségből mind nagyobb értékteremtés felé halad” – mondta el bevezetőjében Benkő.
 
Az egyszavas gond: Schweihoffer

A kerekasztal-beszélgetésen részt vevő vállalkozók ugyanakkor a faiparra nézve közös katasztrófaként jellemezték az osztrák Schweihoffer cég ténykedését térségünkben. A brikettgyártó cég ugyanis két feldolgozóegységén keresztül megközelítőleg évi 2 millió köbméter faanyagot hasznosít, aminek – a vállalkozók információi szerint – 60-70 százalékát a Romsilvával kötött tízéves szerződés keretében szerezte be, míg a fennmaradó rönkfahányadot eddig a szabadpiacról vásárolta fel. György Deák József, a gyergyóditrói Detroit City Import-Export tulajdonosa úgy véli, ezáltal az osztrák cég nemcsak hogy jelentősen csökkentette a helyi cégek nyersanyag-beszerzési lehetőségeit, de a szabadkészletek felvásárlásával jelentősen felverte annak árát is. „A rámpán levő rönkfa ára adott pillanatban 110–120 lejről a Schweihoffer miatt 190–200-ra ment fel. Ezt tovább súlyosbította 2006 után a lej euróval szembeni 25 százalékos erősödése nyomán elvesző exportelőnyünk is, amikor ráadásul az európai piacot egyre erőteljesebben hódította meg a jelentősen olcsóbb kínai, brazil, majd pedig lengyel bútor. Tehát miközben itthon a nyersanyag ára a duplájára ugrott, exportpiacaink a minimálisra szűkültek” – magyarázta meglátása szerint a Hargita megyei faipar elsorvadásának valódi okait György Deák. Az osztrák cég iparágsorvasztó szerepéről hasonlóan vélekedett Bajkó Tibor, a gyergyószentmiklósi Arbor vállalkozói szövetség elnöke is. „Amikor a Schweihoffer bejött, 2007-ben 970 alkalmazottal évi 1,1 millió köbméteres fafeldolgozó-kapacitásról beszéltek. Ez tavaly a cég kereskedelmi igazgatójának elmondása szerint 2 millió köbméter felett volt, ami már az Ukrajnából beszerzett mennyiséget is tartalmazta. Ha viszont azt vesszük alapul, hogy az 1,1 millió Romániából felvásárolt mennyiségnek a 60 százaléka jó fa, amiből köbméterenként 0,28 és 0,33 köbméter között jön ki a feldolgozott nettó anyagmennyiség, akkor mi, faházgyártók, bútorgyártók a 600 ezer köbméterből 117 millió eurós eredményt tudtunk volna kihozni, egy olyan időszakban, amikor a Schweihoffer az 1,1 millió feldogozott fa után 130 millió eurós megvalósításról számolt be. Ha ehhez mi hozzátennénk azt a 400 ezer köbméteres mennyiséget, amit másodosztályú faáruként (például csak raklapként) adnánk el, már mi is közelítenénk a 130 millió eurós eredményt. Igen, de nem 970, hanem több mint 7 ezer alkalmazottal. És az sem egy utolsó dolog, hogy míg mi az alkalmazottjainkkal közösen évente 6,7 millió eurónyi adót fizetünk, addig az osztrák cég csak 1,4-et” – hangsúlyozta Bajkó. Az egy személyben mintegy 40 faipari vállalkozót képviselő Arbor-elnök szerint míg ügyfeleik folyamatos termékbővítést és árcsökkentést kérnek, addig nyersfa terén olcsóbb árakat – az osztrák cég kiszorító, árfelhajtó magatartása miatt – már több mint két éve nem sikerült kiharcolniuk. „A Schweihoffer mellett számolni kell a szintén osztrák Kronospannal is, amely csak a brassói feldolgozóegységében napi 2 ezer köbméter fát darál le, főként Hargita, Kovászna és Brassó megyei erdőkből. Ha ez így megy tovább, akkor ez a két cég, négy telepével öt év alatt legelővé változtatja a teljes székelyföldi erdőterületeket” – hívta fel a találkozón részt vevő Korodi Attila képviselő és Gyerkó László szenátor figyelmét a közbelépés szükségességére hozzászólásában Benkő.

„2010-ben már a Romsilva sem kötött szerződést a Schweihofferrel” – mondta el a vállalkozóknak Ábrahám István, a Romsilva erdőgazdálkodási társaság Hargita megyei főmérnöke, cáfolva egyúttal az osztrák cégnek korábban eladott hatalmas mennyiségről szóló híreszteléseket. „A Romsilva teljes eladásának legtöbb 20 százalékát kínálta fel a Schweihoffernek, a többit szabad licit útján értékesítette. Az igaz, hogy erre a szabad mennyiségre – ugyanúgy, mint más – az osztrák cég is licitálhatott. Az ár azonban nem volt megszabva, hanem a piacihoz igazították. Idénre nem is kötöttük meg a szerződést a Schweihofferrel, éppen azért, mert az általuk ajánlott ár számunkra nem volt elfogadható” – mondta el a főmérnök. Hargita megyéből egyébként Ábrahám tudomása szerint az osztrák cég legtöbb évi 12 ezer köbméter fát vásárolt fel, a fennmaradó mennyiséget az ország többi megyéjéből szerezte be.

Pályázási problémák, szakképzési hiányosságok

A vállalkozók ugyanakkor szintén közös gondként számoltak be Korodi Attilának és Gyerkó Lászlónak a minimis-, illetve az európai uniós pályázatok kapcsán tapasztalt visszásságokról is. Erre vonatkozóan a legtöbb panasz a pályázatok indokolatlanul hosszú elbírálási idejére irányult, konkrét példaként hozva fel több olyan nyertes pályázatot is, amelyben a 2004-ben elkészített és beadott üzleti terv és megvalósíthatósági hatástanulmány a 2008-ban kapott kedvező elbírálási válasz után már egyszerűen időszerűtlenné vált. Mivel a piacváltozás miatt a fejlesztés célját képező beruházás értelmetlenné vált, volt olyan vállalkozó, aki vissza is mondta nyertes pályázatát. Ezért a faipari vállalkozók szerint a kívánatos az lenne, ha a pályázatok beadása, elbírálása és a tényleges beruházási munkálatok elkezdése közötti időszak nem haladná meg a 12 hónapot. Dobay Tibor, a székelyudvarhelyi Famos Rt. vezérigazgatója és Csillag Péter, a gyimesközéploki Csillag Kft. vezetője a szakember-utánpótlás nehézségeire is kitért, amit a tőkehiány mellett az alacsony termelékenység legfőbb okának tartottak. „Alacsony a termelékenységünk, mert nincsen technológiánk. Technológiánk azért nincs, mert nincsenek olyan szakembereink, akik a know-howt be tudnák hozni. Főként azért nincs, mert nincsenek kedvező kamatú finanszírozási vonalak. Ha nincs termelékenységünk, akkor az embert sem tudjuk megfizetni. Ha nem fizetjük meg rendesen, akkor pedig miért lenne a faipar attraktív a szakmaválasztás előtt álló nyolcadikos diák számára?” – tette fel fejtegetése után a kérdést Dobay. A faipari szakember szerint mindezt tetézi, hogy az oktatási rendszerből kikerülő egyetemi diplomások is meddő, használhatatlan tudást kapnak, hogy aztán – mint fogalmazott – „Európa országaiban boldogulni próbálva Európa szolgasorú munkásai legyenek.”
Balási Csaba szerint óriási szükség van az ilyen beszélgetésekre, helyzetfeltárásokra, már csak azért is, mert 2010 első négy hónapja alatt a Hargita megyei faiparban közel 90 cég, ezzel együtt 1200 munkahely szűnt meg. „A megye gazdasági életének valamikor a fa volt a tartópillére, ma pedig mind a közbirtokosságoktól, mind a vállalkozóktól azt halljuk, hogy óriási gondok vannak a nyersanyagbeszerzés, az értékesítés, illetve a munkaerő-felvétel, szakképzés terén” – mondta el Balási. Domján Levente