2010. május 11. - A nagybirtokossági erdők szálkája Annak ellenére, hogy a hivatalos álláspont szerint Romániában konszolidálódott a piacgazdaságon alapuló demokratikus rendszer, a mindennapi gyakorlat azt igazolja, messze állunk még ettől a kozmetikázott imázstól, ha húsz évvel az 1989-es rendszerváltást követően Marius Paşcan, a kormánypárt fiatal prefektusa kijelentheti azt, hogy az állam érdekeit védve nem szolgáltatja vissza azok tulajdonát, akikét egyik napról a másikra a kegyetlen diktatórikus rendszer követői elvettek. Végleges, megfellebbezhetetlen törvényszéki határozat született, mégis az erdészeti igazgatóság, a visszaigényelt erdőterületekkel rendelkező polgármesteri hivatalok akadályozzák a végrehajtást.
Történelmi nagybirtokok
Maros megyében, nagyrészt a Kelemen- és a Görgényi-havasokban levő nagybirtokossági erdő több évszázadig a Bánffy, a Kemény, az Éltető, a Farkas és a Bethlen családok birtokában volt. 1918. december 28-án több nemesi család létrehozta a Gödemesterházi uradalmat (Domeniul Gudeamesterhaza), amelyet részvénytársaságként jegyeztek be. Az erdőkkel és a kaszálókkal együtt a terület elérte a 24.000 hektárt. Gyakorlatilag Déda, Füleháza, Ratosnya, Palotailva, Gödemesterháza és Maroshévíz jelenlegi területén is voltak erdők, kaszálók, amelyekkel a részvénytársaság a múlt század elejétől a kommunista rendszer hatalomra jutásáig gazdálkodott. Az 1945-ös földreform csak 50 hektár területet hagyott meg a nagybirtokosoknak. 1949. március 2-4. között a kastélyok, udvarházak lakóit megfosztották birtokaiktól, ezt követően a földterületeiket, erdőiket is folyamatosan államosították. A Gödemesterházi uradalom telekkönyveiből kiderült, hogy a parcellákat 1945-től a ’60-as évekig írták át az állam tulajdonába. A volt tulajdonosok közül sokan elhagyták az országot. 1989-ig beszélni sem volt szabad a történelmi magyar családokról. A rendszerváltásig az erdők, a legelők nagy részét az erdészeti hivatal használta, voltak olyan területek, amelyek a Maros völgyi község birtokába is kerültek.
Az 1990-ben megjelent 18-as számú földtulajdon-visszaszolgáltató törvény nem tette lehetővé a nagybirtokossági ingatlanok visszaszolgáltatását. Erre 2001-ig kellett várni, amikor a megjelent 10-es számú törvény meghirdette a „restitutio in integrumot”, azaz a teljes vagyon-visszaszolgáltatást. 2005-ben jogi személyiségként újraalakult a Gödemesterházi uradalom, majd a korábbi okiratok és telekkönyvi kivonatok birtokában, az említett törvény alapján a társaság jogutódja visszaigényelte tulajdonát. Azóta 2010-ig valóságos jogi kálváriát jártak be, míg végül az év elején megfellebbezhetetlen határozat született arról, hogy a birtokot vissza kell szolgáltatni.
Az állam vagyonát védik
Az újjáalakult Gödemesterházi uradalom ügyvivője, gróf Bethlen Anikó a Népújságnak elmondta, nem érti, miért nem hajtják végre a végleges törvényszéki határozatot, amikor a régi okiratokból minden világosan kiderül. 17.300 hektárt igényeltek egyelőre, de egy szakértői vélemény szerint kb. 24.000 hektár erdő tartozott az uradalomhoz, így ez is megilleti őket. Ennél szomorúbban tapasztalta viszont azt, hogy amióta a visszaigénylésnek híre ment, egyes sajtóban valóságos lejárató kampány indult meg ellenük. Olyanokat állítottak, hogy a „grófok kivágják majd az összes erdőt”, meg hogy kizárólag etnikai alapon fogják majd alkalmazni az erdészeket”. Ezek hamis vádak – mondta Bethlen Anikó –, hiszen az érvényben levő törvényeknek megfelelően kell gazdálkodni a magántulajdonban levő erdővel, mi több, közismert környezet- és állatvédőként inkább arra törekszik majd, hogy visszaállítsák az önkényes erdőirtás miatt helyenként felborult ökológiai egyensúlyt, életteret.
Mindezek ellenére a hangulatot fokozta nemrég Marius Paşcan prefektus is. Miután megszületett a megfellebbezhetetlen határozat, egyik kereskedelmi tévében kijelentette: „mindent megtesz annak érdekében, hogy az állami vagyont megvédje.”
Ioan Miculi erdészmérnök, a Maros Megyei Erdőgazdálkodási Igazgatóság vezérigazgatója kérdésünkre elmondta, tudja, hogy létezik végleges törvényszéki határozat, azonban az erdőket és a legelőket nem lehet kimérni, ugyanis az igénylők nem tudják igazolni a régi helyüket, mi több egyazon területet többen is visszaigényeltek. Szerinte ameddig nem tudják pontosan azonosítani a több mint 9000 hektárnyi területet, addig az igényelt erdőket nem vehetik birtokba a volt tulajdonosok. Miculi szerint a Felső-Maros mentén 47.000 ha erdőgazdálkodási alapot tartanak nyilván, ennek ellenére a volt tulajdonosok összesen mintegy 90.000 ha-t kértek vissza.
Mindezek mellett – tegyük hozzá – az ügyrendezést nem csupán ez akadályozza, hiszen nemcsak azok esnek el jelentős jövedelemforrástól, akik közvetlenül az erdőgazdálkodásból élnek, hanem a fűrészáru-kereskedelem üzleti kapcsolatrendszere is átrendeződhet. Az meg kifogásnak is rossz, hogy nem tudják pontosan azonosítani a területeket, mivel a Gödemesterházi uradalom pontos nyilvántartás alapján jött létre, ezért jöhetett újra létre a társulás, s telekkönyvek alapján kérték vissza a volt tulajdont is.
A törvényt azonnal alkalmazni kell!
Bárczi Győző alprefektus kérdésünkre elmondta: a megyei földosztó bizottság nem tehet semmit, ameddig a helyi bizottságok nem azonosítják és nem mérik ki a községek területén levő parcellákat. A helyszínen kell a telekkönyvek szerint tisztázni, azonosítani a parcellákat, nem a megyénél. Az alprefektus kifejtette, többször írásban és szóban is felszólította az érintett polgármestereket, hogy alkalmazzák a törvényt. Ennél többet nem tehet, mert a prefektúrának nincsen jogi eszköze megbüntetni a szabálysértőket(!). A jogász végzettségű szakember azt javasolta, hogy az igénylők ügyvédei tegyenek feljelentést az Országos Vagyon-visszaszolgáltató Hatóságnál (Autoritatea Naţională de Restituire a Proprietăţilor). Ha a beadvány nyomán egy bizottság a helyszínen megvizsgálja a helyzetet, és megállapítják, hogy szándékosan nem alkalmazzák a törvényt, akkor módjukban áll közigazgatási bírságot kiróni. Bárczi Győző azt is elismerte, hogy az ügyrendezést bizonyos körök akadályozzák, s ameddig a törvényben találnak ehhez kiskapukat, addig a szóban forgó erdőket nem is fogják visszaadni.
A kialakult helyzetről Borbély László környezetvédelmi- és erdőgazdálkodási minisztert sajtótájékoztatón kérdeztük. A miniszter határozottan kijelentette: az érvényben levő törvényeket alkalmazni kell! Elmondta, tárgyalni fog az erdőgazdálkodási igazgatóságok vezetőivel, hogy tisztázzák a visszaszolgáltatandó erdőterületek helyszínét, s ahol ezt nem teszik meg, ott az erdészeti hivatalok alkalmazottait akár pénzbírsággal is megbüntethetik.
Arra emlékeztetném azokat, akik így járnak el, hogy volt olyan megyei erdőgazdálkodási igazgatóság, ahol a megfellebbezhetetlen határozat végrehajtásának mulasztása miatt késedelmi kamatot kellett fizetni. Ezt nem az intézmény, hanem azok fogják törleszteni, akik nem alkalmazzák a törvényt. Húsz évvel a rendszerváltás után a visszaszolgáltatásokkal nem lehet játszani! – mondta a miniszter, aki hozzátette, tudomása szerint országosan több mint 100 esetben perelnek nagybirtokossági erdők visszaszolgáltatásáért.
Hogy valóban mikor kerül vissza azokhoz, akiktől önkényesen elvették a hajdani Gödemesterházi uradalmi erdőket – a kormány képviselőjének hozzáállása tükrében – nem lehet tudni. Az ügyvitel viszont tagadhatatlanul rávilágít arra, hogy nálunk a meghirdetett európai arcú demokratikus rendszer nem úgy működik, ahogy kellene. Amennyiben a volt tulajdonosoknak belátható időn belül nem sikerül rendezniük az ügyet, felmerült az is, hogy az Európai Emberjogi Bírósághoz fordulnak jogorvoslásért. Ezzel azonban újabb folt eshet az amúgy is igen megtépázott országbecsületen. Lehet-e mélyebbre süllyedni? Vajda György
Népújság
