2010-07-09 - Milliárdokat szán a kormány az "árvíz elleni harcra", oszt
ki árvízkárosultaknak, és illetékes vízügyi intézményeknek. De egyes hírek szerint a hagyományos és véget nem érő "harc" mellett az új kormány nyitott egy másfajta vízgazdálkodásra is. Egy ilyen vízgazdálkodást ajánlott a Védegylet nemrég a kormány figyelmébe egy sajtóközleményében, és Karakai Tamás munkatársunk a Lánchíd Rádió egyik műsorában.
Valamennyi vízfolyásunk eredeti állapotában megfelelő, természet által kijelölt árterekkel rendelkezett. Ezt annak idején azért szűkítették le mert a gabonatermesztés volt a legfontosabb szempont. Ez akkoriban jó megoldásnak tűnt, de ez most már 150 éve volt. Ma már tudjuk azt, hogy ezeknek az ártereknek sokkal fontosabb szerepük lenne.
Ám a földtulajdonosoktól csak akkor várhatunk egy tájhasználat-váltást ezeken a helyeken, ha az állami támogatások rendszerét is úgy alakítjuk, hogy megérje természetesebb felületborítást fenntartani. Olyan kultúrákat, mint az erdő, ökológiai gyümölcsös, legelő, amelyek hasznosítják a vizeket és nem kárként élik meg. Ha tudnánk ilyen helyeket újra adni a víznek, akkor nem fenyegetnék ilyen mértékben a településeket.
Őseink tudták ezt, egészen Mária Teréziáig (1740-1780) a magyar kultúrának szerves része volt az ártéri gazdálkodás. Később ezt, az említett gazdasági okokból megváltoztatták, de a mai napig fennállnak azok a problémák amik a folyók és vízfolyások beszorításából, és a vízgyűjtők erdeinek csökkenéséből fakadnak.
2000 körül elindult egy olyan program a Tisza mentén ami nagyon ígéretesnek tűnt a tájhasználat fenntarthatóvá tétele irányába. (Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése, aminek a megrekedése miatt a Védegylet panasza alapján eljárást indított Fülöp Sándor zöld ombudsman - a szerk.) Nagyon sajnálatos, hogy az elmúlt 6-7 évben ez teljesen megrekedt és egy technokrata irányba ment el. 10 évvel ezelőtt is felismerte az akkori vezetés, hogy helyet kell adni a víznek, és hasznot lehet belőle kár helyet kinyerni. Abban bízunk, hogy esély van arra, hogy az új kormány fenntarthatóbb tájhasználat és vízgazdálkodás irányába mozdulhat el.
Évről évre több milliárdos, sőt, több tízmilliárdos kárral kell, hogy szembenézzen az ország. Nem beszélve arról a kárról, amit az emberek személy szerint a saját tragédiájukként élnek meg. Nem beszélve arról a kárról ami néhány hónappal az árvizek levonulása után keletkezik, amikor hiányzik a víz. Dupla haszonnal járna az újfajta vízgazdálkodás, amit már az EU is amúgy előír számunkra: csökkennének az árvízi károk, a mezőgazdaság vízellátása, és a térség klímája javulna. Nyugat-Európa is átment ezen, és ma már számos helyen visszaállították a hullámteret, sőt az árteret, de ezt azért is tudták megtenni, mert megfelelő állami támogatásokra számíthattak.
