Hazudik az ENSZ Klíma Tanácsa, vagy a sajtó ferdít? (Piac és Profit)

2010. július 15. - A novemberi Climategate-botrány csak a jéghegy csúcsa volt. A tudósok munkájának hiányosságaira jogosan rámutató, leleplező írások és az őket támadva valótlanságokat állító, csúsztató cikkek egyaránt sorra jelennek meg a világsajtóban - mindnek a globális felmelegedést bizonygató klimatológusokat lejáratása a célja.
Két ilyen nagy visszhangot kiváltó cikket nemrég utólag vontak vissza az azokat publikáló lapok és bocsánatot kértek az érintettektől. Kinek mikor van és nincs igaza? Tekinstük végig a Climategate-botrányhoz hasonló sajtóügyeket.
Az ENSZ 2007-ben publikált, klímaváltozásról szóló, közel 3000 oldalas jelentésében az állt, hogy a Himalája gleccsereinek 80 százaléka 2035-re nagy valószínűséggel eltűnik. Ezt a feltevést többen cáfolták, illetve túlzónak tartották. Mára bebizonyosodott, hogy az állítás téves. Ám a jelentés többi fejezetei bővebben kifejtik a gleccser, a hó és a jég jövőbeli változásait, s ezek helytállóak. A hiba tehát csak részleges volt.  

"Gleccsergate": az IPCC tévedése
A világszervezet kénytelen volt elismerni a hibát. Januárban a jelentést kiadó szervezet, az ENSZ égisze alatt mindössze tíz alkalmazottal működő Kormányközi Klímaváltozási Tanács (IPCC) elnöke, az indiai Rajendra Pachauri kénytelen volt igazat adni kritikusainak, mert a gleccserek olvadásának prognózisát nem vetették alá kellő ellenőrzésnek. A malőr úgyszólván lovat adott a "klímaszkeptikusok" alá és aláásta az IPCC tekintélyét, valamint állításainak megbízhatóságát a közvélemény szemében. A tetemes méretű jelentés többi részében azonban eddig nem leltek túlzásokra - márpedig közel 3000 oldalról van szó!

Az ENSZ egyes klimatológiai kijelentéseit időközben többször esetben is korrigálták - de a hozzászólók már nemhogy bagatellizálták volna a klímaváltozást, hanem a veszélyeket és a negatív folyamatok további gyorsulását hangsúlyozták, jóval erősebben, mint az IPCC jelentése (különösen a tengerszint emelkedését és a tengeri jégmezők olvadását illetően). Legutóbb az amerikai National Academy of Sciences bocsátott ki ilyen módosításokat májusban.
Nemrég a The Guardian azt állította, hogy a Climategate botrány egyik fő alakja, Phil Jones professzor a kínai mérőállomások hőmérséklet-értékeiben rejlő hibákat is megpróbálta elkendőzni. Az eset azért kényes, mert az IPCC idézte anyagaiban ezeket az adatokat. "Az e mérésekre alapozott tanulmányt arra használták, hogy alátámasszák az IPCC állítását az elmúlt évtizedekben felgyorsult felmelegedésről", írta a tekintélyes londoni napilap. Jones állítólag nem volt hajlandó elárulni mely mérőállomások adatait használták.

"Szürke források"
Az IPCC 2007-es jelentése 18 000(!) forrásból idéz, ezek nagy része megfelel a tudományosság fogalmának, vagyis szakemberek lektorálták (ezt nevezik peer-review-nak).
Az elmaradott régiók szakértőinek kutatási eredményei aligha fordulnak elő a szakszerűen lektorált szaksajtóban. Az ilyen forrásból származó adatok a ”szürke irodalom” körébe tartoznak.
Itt találhatjuk meg azok a dolgozatokat is, melyeket kormányzati és nem kormányzati szervezetek (Világbank, IMF, WWF stb.) bocsátanak ki, és tele vannak statisztikai, gazdasági adatokkal. Ezeket főleg a klímaváltozás társadalmi hatásait taglaló fejezetben használja fel az IPCC.

"Seagate": a holland kormány tévedése
Az IPCC tanulmánya azt állította, hogy Hollandia földterületének 55 százaléka a tengerszint alatt van. Ez nem igaz, mert valójában csak 26 százalék alacsonyabb, mint a tenger. Az adatot a holland kormány egyik szervezete bocsátotta az IPCC rendelkezésére. A holland kormány megdorgálta az IPCC-t és felszólította a korrekcióra - csakhogy a hibát ők vétették! A módosítást persze elvégezték, így a hivatalos álláspont szerint a szárazföld 26 százaléka helyezkedik el a tengerszint alatt, további 29 százalékot pedig veszélyeztetnek a folyók áradásai.

"Amazongate": a sajtó tévedése
A Sunday Times brit lapban Jonathan Leake tollából látott napvilágot az "Amazongate" ügy, mely szerint az IPCC téves megállapítást közölt az esőerdők pusztulásának mértékéről és gyorsaságáról. A cikk azt állította, nem igaz, hogy az amazonasi erdők 40 százaléka ki van téve a csapadék-változások veszélyeinek. Az IPCC a Word Wildlife Fund (WWF) egyik jelentésére alapozta kijelentését, melynek két szerzőjét "tudományban járatlan zöld aktivistáknak" titulálta a brit lap, továbbá azt állította, hogy kettőjük kutatómunkája egy olyan dolgozaton alapult, amely az emberi hatásra létrejövő erdőpusztulásról szólt, és nem annak klímaváltozás miatti csökkenéséről.
A lap aztán kénytelen volt elismerni, hogy a 40 százalékos értéket más tudóscsoportok vizsgálata is alátámasztotta, többek között a témában illetékes Amazon Environmental Research Institute is. Az sem volt igaz, hogy a dolgozat nem a klímaváltozás hatásairól szólt. Ennek tetejébe a két kutató ócsárolását is korrigálni kellett, hiszen szakterületük megbecsült alakjai. A cikk Dr. Simon Lewis, a University of Leeds kutatójának állításait is kifordította, félremagyarázta "az utolsó pillanatban történt szerkesztés miatt", végül ezeket is helyre kellett tenni. A lap bocsánatot kért az érintettektől.

"Africagate": a sajtó tévedése
A pontatlanságokat elkövető brit újságíró, Jonathan Leake februárban annak szentelt cikket, hogy megcáfolja az IPCC állítását, mely a csapadékhiány miatt az afrikai vetőmagállomány 50 százalékos csökkentését valószínűsítette 2000 és 2020 között, kijelentve, hogy "ezt erősítheti a klímaváltozás". A cikk kifogása az, hogy a becslés mindössze az International Institute for Sustainable Development és a Climate Change Knowledge Network tanulmányán alapult, amely egy marokkói klimatológus eredményeire alapozott, csakhogy adatait nem erősítették meg tudományos körökben más vizsgálatokkal. A Frankfurter Runschau is beszámolt a Leake által keltett Africagate-"botrányról", majd megalapozatlanság miatt utólag kénytelen volt visszavonni a cikket.
Az IPCC jelentései
Az IPCC tíz fős szervezet, jelentéseket 6-7 évente bocsát ki. Ezeket több ezer tudós kutatási eredményeiből rakják össze. Összeállításukat három munkacsoport végzi, mindegyik a jelentés három fejezetének egyikéért felel:
az egyik természettudósokból áll, akik a klíma-tudomány kérdéseivel foglalkoznak
a másikban szociológusokat és közgazdászokat találunk, akik a klímaváltozás társadalomra és emberi életre gyakorolt hatását elemzik
a harmadik energiaügyi szakértőket és közgazdászokat tömörít, akik a klímaváltozás megfékezését és káros hatásainak megelőzését vizsgálják
A több ponton kifogásolt 2007-es jelentés 3 fejezete egyenként több mint 1000 oldalas(!), 450 ”főszerző” és 800 ”további szerző” írta a szövegét. A kéziratot három lépcsőben 2500 szakember lektorálja, akik összesen 9000 megjegyzést fűztek hozzá a jelentéshez. Kriston László