Klímakatasztrófa – néha kell egy kis tatárjárás? (erdély.ma)

2011. január 30. - Bármily szörnyen hangzik, a tatárjárásnak is voltak jótékony hatásai: az elnéptelenedés és az emberi tevékenység visszaszorulása miatt magához térhetett a természet. Tévedés volna azt gondolni, hogy a környezetszennyezés az ipari forradalommal kezdődött, s az óriási mennyiségű szén és olaj elégetése volt az első olyan tett, amellyel az ember befolyásolta a Föld klímáját. Valójában a középkor kétféleképpen is erős hatást gyakorolt a teremtett világra. A termőterületek növelése, az erdőirtás, égetés és korhadás ugrásszerűen növelte a széndioxid-kibocsátást. A járványok és nagy távolságokon áthúzódó kegyetlen hadjáratok az elnéptelenedés által lélegzethez juttatták a természetet.

Egy nemzetközi kutatócsoport az ember okozta klímaváltozásokat vizsgálta Kr. u. 800-tól napjainkig. A vizsgálat különösen azt elemezte, hogy a földterületek kihasználása milyen hatással volt a globális klímaváltozásra – számolt be a Science Daily. A történelem során az emberiség és a Föld jóléte nem járt mindig kéz a kézben, sőt, gyakran éppen ellentétesen, egymást váltó szakaszokban létezett. Amikor hosszú évtizedekig tartó háborúk és járványok pusztították az emberiséget, nagy termőterületek maradtak parlagon, így visszatelepülhettek az erdők, amelyek elnyelték a légköri széndioxidot.

A kutatók különös figyelmet fordítottak négy olyan jelentős történelmi eseményre, amelyek során nagy területek néptelenedtek el – ilyen volt a mongol invázió Ázsiában (1200–1380), a nagy pestisjárvány Európában (1347–1400), Amerika meghódítása (1519–1700) és a Ming-dinasztia bukása Kínában (1600–1650). A vizsgálatot végzők azt találták, hogy a két rövidebb ideig tartó esemény, a fekete halál pusztítása és a Ming-dinasztia összeomlása alatt nem tudott elég erdő visszanőni ahhoz, hogy felfogja a talajban rothadó növények széndioxid-kibocsátását. A hosszabb eseményeknél, vagyis Dzsingisz Kán hadjáratai és Amerika meghódítása s leigázása alatt azonban visszanőttek az erdők, és jelentős mennyiségű széndioxidot nyeltek el.

A következő évszázadokban folytatódó erdőirtás a Föld más területein ezt a hatást folyamatosan csökkentette. A mongol támadások idején az elnéptelenedett területeken újraéledő erdők viszont majdnem 700 millió tonna széndioxidot szívtak fel, ez a mennyiség megegyezik ma a világ éves benzinszükségletével.

A múltban jelentős mértékben befolyásoltuk a széndioxid-kibocsátást. Ma a szárazföldi területek egynegyede van használatban, többségük mezőgazdasági terület. A kutatók szerint most, az ismeretek birtokában már tudatosan át kellene gondolni a földhasználati döntéseket, ezzel is kedvezőbb hatást gyakorolni a klímaváltozásra. Szabó Edit