2011. június 15. – Névtelen röpirat kering az interneten "Minden egyes ország természetvédelmi etikájának ereje lemérhető azon, milyen bölcsességgel és hatékonysággal működteti a biológiai sokszínűség megőrzéséhez szükséges jogi intézményeit." E. O. Wilson.
Aggasztó helyzetbe került a magyar természetvédelem, ami nem csak a gazdasági megszorítások következménye, hanem a természetvédelem következetes degradációja. A megszorítások fontossága és prioritása nem kétséges, de nem indokolja a rombolást. Nem indokolja hatékonyan működő természetvédelemmel foglalkozó intézmények megszüntetését vagy működésképtelenné tételét. A magyarországi természeti értékek megvédése mindannyiunk érdeke és igyekeznünk kell még nehéz gazdasági helyzetben is, hogy a pótolhatatlan és elemi fontosságú természeti javainkat a lehető legjobban megőrizzük. Ehhez képest számomra meglepően keveset foglalkozik a média a természetvédelem ügyével és amikor szóba kerül, mintha homályos lenne, miért is fontos az élővilág és a természetes környezet védelme. Ugyancsak meglepő, hogy a civil mozgalmak nem emelik fel jobban a szavukat Európa egyik természetvédelmi bázisának védelmében.
Egy olyan kormánytól, mely magát nemzetinek tartja, elvárható, hogy a nemzeti parkok ügyét komolyabban vegye, tekintve, hogy a 2011. április 20-án kihirdetett Magyarország Alaptörvényében leírtak alapján
„Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit.”
„A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.”
Jelenlegi helyzetben az Alaptörvényben megfogalmazottakból a természeti értékek és a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozóakat nem lehet betartani. Állami szinten a természetvédelmet független vagy legfeljebb a környezetvédelemmel összevont minisztériumként tudnám az ország érdekeit hatékonyan képviselő szervezetnek elképzelni és semmiképpen nem gazdasági intézményeknek és szervezeteknek alárendelve, mint ahogyan most a Vidékfejlesztési Minisztérium része, ahol a természetvédelem a minisztérium fontos gazdasági programja mellett szinte mellékes feladatnak tűnik.
Amennyiben nem javul a természetvédelem politikai megítélése jelentősen a közeljövőben, szükségesnek látom nemzetközi fórumokhoz fordulni, hogy vizsgálják ki, hogy a magyar természetvédelem a jelenlegi helyzetben képes-e a nemzetközi/európai jelentőségű természeti kincsek megőrzésére, illetve az ezekkel kapcsolatos vállalások teljesítésére.
Az élővilág sokfélesége a élet lényegi része. A sokféleség hátterében álló genetikai változatosság a különféle élőlények alkalmazkodásának és túlélésének kulcsa. Ez igaz minden élőlényre a földön. Amikor egy állati vagy növényi populáció egyedeinek a száma bármilyen hatásra hirtelen lecsökken, akkor ez az adott populáció változatosságát is csökkenti, ami után hiába is gyarapszik vissza mégis az egyedszám, a genetikai változatosság elvesztésével csökken a túlélési esély bármilyen káros hatással szemben (pl. fertőzések, környezeti változások). Az élőlények változatossága összefügg egymással egy-egy élőhelyen és ezen keresztül az egész élővilágban. Csak emberi szempontokat figyelembe véve is létfontosságú a természeti értékek megőrzése, mivel nem áll az emberiség módjában a természetes folyamatok teljes kontrollálása és a természeti javak nélküli élet. Vannak ugyan emberi közreműködéssel tenyésztett állatok és növények, de ezek is közvetlenül vagy közvetetten emberi tevékenységtől független forrásokra támaszkodnak. Jó példa erre a kultúrnövények beporzása. Az egyébként sokszor idegesítően döngicsélő rovarok nélkül ez reménytelen feladat volna a rovar beporzású növények esetén. Az emberek által tenyésztett méhek hasznos segítség ebben, de mostanában a méhek tömeges pusztulása kapcsán jól látszik, hogy ez is érzékeny rendszer. A természeti értékek (természetes változatosság) megőrzése sokszor szembe kerül a pillanatnyi gazdasági érdekekkel, például nagy hasznot hozhat egy erdő kivágása, vagy egy rét felszántása/beépítése, de hosszú távon az okozott károk összeadódnak és sokkal nagyobb bajokat okoznak, olyanokat, amelyeket nem áll az emberiség módjában helyreállítani. A természeti értékek megőrzése nem köthető országhatárokhoz, csak közös összefogással lehetséges. Ezt felismerve 1992-ben 150 ország aláírta a biológiai sokféleség megőrzéséről szóló egyezményt (Rio de Janeiro) és nem ez az egyetlen természeti értékek megőrzését célzó olyan összefogás amihez több mint 100 ország csatlakozott szerte a világon (Magyarország is).
Egy-egy országnak a nemzetközi egyezmények betartásán túl a saját felelőssége, hogy a természeti javait megőrizze. A természeti értékek elherdálása az egyik legjelentősebb felelőtlenség, amit egy ország tanúsíthat és az egész emberiség ellen elkövetett bűn mellett az ország lakóinak súlyos megkárosítása is. A politikai vezetőknek kötelességük olyan törvényeket alkotni, amelyek az országban található természeti értékek megőrzését szolgálják és kötelességük olyan intézményeket létrehozni, amelyek ezen törvények betartását segítik. A természeti értékek megőrzését felügyelni nem könnyű feladat. Egyrészt tudni kell mi az amit meg akarunk őrizni, másrészt tudni kell egyeztetni a természeti értékek megőrzésének érdekét a különböző gazdasági érdekekkel is. A törvényeknek olyan körülményeket kell biztosítani, amelyek ezt a kettős feladatot lehetővé teszik a természetvédelmi intézmények számára. A gazdasági érdekek képviseletét ellátó szervek épp úgy nem láthatják el korrekt módon ezt a feladatot, mint ahogy a rendőrség és a bíróság sem lehet egy szervezet. Az ország politikai és gazdasági hatalommal bíró vezetőinek saját érdekeit a természeti kincsek megőrzése elé helyezni a hatalommal való olyan nagyfokú visszaélés és felelőtlenség, amely hosszútávon és visszafordíthatatlanul károsítja az ország lakóit is és ezért gyakorlatilag hazaárulás.
Az egész világon mindenkinek szüksége van a természeti értékekre és mindenkinek egyéni felelőssége is, hogy amit tud, megtegyen a megőrzésük érdekében. Magyarország minden állampolgárának is érdeke, hogy ami természeti kincsünk van, azt a lehető legnagyobb mértékben megőrizzük.
Egész Európában érezhető negatív hatásai vannak a klímaváltozásnak és a több évtizedes felelőtlen gazdálkodási magatartásnak, amit sok szigorítással és fejlesztéssel próbál az Európai Unió is kezelni. Magyarország az Unión belül természeti javak tekintetében jelenleg még az egyik legjobban álló ország. Védjük meg a természeti kincseinket, amíg lehet! Ne hagyjuk felelőtlenül elherdálni! Szükségünk van jól működő és felelős természetvédelemre Magyarországon!
Segítségre és összefogásra van szükség a természetvédelem érdekében, hogy megállítsunk egy évek óta tartó negatív folyamatot, amelynek eredményeként pl. a nemzeti parkok jelenleg már a legelemibb feladataikat is alig tudják ellátni. Ha most hagyjuk csendben tönkremenni a magyarországi természetvédelmi intézményeket, akkor rövidesen valóban okafogyottá fog válni ezen intézmények léte.
