Már csak egy engedélyen múlik a gigantikus verespataki aranybánya megnyitása [origo]

2011. 08. 15. - Európa legnagyobb aranybányája nyílhat meg Verespatakon, ha a román kormány a határozott magyar ellenzés dacára is áldását adja a beruházásra. A kitermeléshez több mint tízszer annyi mérgező cianidvegyületet használnak majd, mint Európa összes aranybányájában együttvéve. A döntés kulcsszereplői a bukaresti kormány magyar tagjai.
Elmúltam negyven, elvált asszony vagyok, nincs munkám. Egyedül nevelem a két gyerekem. A nagyobbik, a lányom szeretne egyetemre menni, de egyszerűen nincs miből. Sokszor hónap végén nincs mit főznöm. Munkahelyek kellenek nekünk, az Érchegységben élőknek, és mi a bányászathoz értünk. Ezért van szükség a verespataki kitermelésre, segítsetek! - így foglalhatók össze azok vallomások, amelyek az utóbbi hónapokban megjelentek a romániai médiában.
A különbség annyi, hogy az ilyen szövegek az olvasói levelek rovatában szoktak megjelenni, ám az ehhez hasonló sorokat oldalas hirdetésként közölték a megszólaló fotójával együtt. A levéláradat a Verespatakon arany- és ezüstkitermelést tervező Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) legfrissebb hirdetési kampányának része, amellyel arról akarja meggyőzni a romániai közvéleményt, hogy a munkahelyteremtés érdekében érdemes vállalni a cianidos aranykitermelés és a külszíni fejtés összes környezeti kockázatát.
A tizenkét éve húzódó történetben új fejezet nyílt azzal, hogy a romániai kulturális tárca Kelemen Hunor miniszter vezetésével rábólintott az RMGC régészeti mentesítési kérelmére. Így a cégnek már csak a környezetvédelmi tárca engedélyét kell megszereznie ahhoz, hogy elinduljon a kitermelés (egyébként a zöld tárcát szintén egy magyar politikus, Borbély László vezeti). A vállalat vezetői legutóbb 2014-es indulásról nyilatkoztak.
Az RMGC 626 ezer uncia aranyat tervez kinyerni Európa legnagyobb lelőhelyéről a kitermelés indulásától számított öt éven belül (egy uncia 31,1 gramm). Az arany ára a mostani befektetői pánik miatt már 1800 dollár körül mozog, tehát a kanadai-román vegyesvállalat legalább egymilliárd dolláros bevétellel számol. A végső cél annak az összesen 300 tonna aranynak és 1600 tonna ezüstnek a kinyerése, amit a geológiai kutatások valószínűsítenek a környéken.
Teljes elutasítás
Magyarország teljesen elutasítja a cianidos aranykitermelést - így döntött a kormány augusztus 3-án. A határokon átnyúló szennyezési kockázatok miatt Romániának kötelessége kikérni a környező országok álláspontját is az úgynevezett Espoo-i egyezmény keretében, de ez igazából Bukarestet nem kötelezi semmire a tudomásulvételen kívül.
A magyar nem-et "elvi döntésként" értékeli Borbély László, a román kormány környezetvédelmi minisztere, pedig a magyar fél részére már 2006-2007-ben több ezer oldalnyi dokumentációt adtak át a projektről; és azzal magyarázza, hogy az országgyűlés 2009 decemberében betiltotta a cianidos bányászatot Magyarországon. "Mi ezt tudomásul vettük" - mondta az [origo]-nak. Korábban a miniszter azt nyilatkozta a román Mediafax hírügynökségnek, hogy a magyar fél azt közölte: a bányát további kérdések feltétele nélkül teljesen elvetendőnek tartják.
A bányanyitás a román féltől függ Illés Zoltán környezetügyért felelős államtitkár szerint. "A kormány döntése értelmében levelet írtam Borbély miniszter úrnak, amelyben az őáltaluk elkészített hatásvizsgálat kapcsán elmondom, hogy a cianidos technológia elfogadhatatlan, a zagytározó tér potenciális veszélye elfogadhatatlan, és azok a modellek is, amelyekkel azt próbálták elemezni, hogy milyen szennyezés érheti el Magyarországot" - mondta Illés az EchoTv Napi aktuális című műsorában.
Romániai és nemzetközi környezetvédő szervezetek szerint a külszíni fejtéssel járó aranybányászat és a korábbi meddőhányók cianidos hasznosítása két szempontból is kockázatos. A külszíni fejtéssel hegycsúcsok tűnnének el Verespatak környékéről (részben például a Kirnyik-csúcs), másrészt sérül a környék egyedi kulturális öröksége.
Az érc feldolgozása után összesen 275 millió tonna, mérgező cianidvegyületeket tartalmazó zagy gyűlne össze egy új és egy ismét megnyitott tározóban. A környezetvédő szervezetek szakértői attól tartanak, hogy baleset esetén a szennyezés a környező patakokból az Aranyos folyóba, onnan a Marosba, majd a Tiszába folyna. A két tározót a zöldek a tiszai szennyezés és az ajkai gátszakadás tapasztalatai alapján időzített bombának tekintik, ami a bánya majdani bezárása után is veszélyes lehet. A projektet egyaránt ellenzi a verespatakiak egy részét tömörítő Alburnus Maior Egyesület, a Román Tudományos Akadémia, a román állam Országos Műemlékvédelmi Bizottsága, a görögkeleti, a katolikus, a református és az unitárius egyház és számos további civil szervezet is.
Zárt rendszerű kitermelésben bízik a miniszter
"Azt kértem a Gold Corporationtől, hogy zárt rendszerű cianidos ércfeldolgozási technológiát alkalmazzanak. Ilyesmire négy helyszínen is láttam működő példát Svédországban, ahol a tározóba kerülő zagyból szinte már kimutathatatlanok a cianidvegyületek" - mondta Borbély László az [origo]-nak. "Ahogy a megvalósíthatósági tanulmányból láttam, a cég hajlandó így megoldani a kitermelést. További feltétel, hogy a profit egy részét tegyék félre a majdani rekultivációra, és persze az is, hogy ha netán valami baleset történne, a cég ne tűnjön el úgy, ahogy a tiszai ciánszennyezésért felelős ausztráliai vállalat" - mondta Borbély.
A miniszter nem kommentálta az RMGC-nek a 2014-es startról szóló nyilatkozatát. Az RMGC által benyújtott hatástanulmány kilenc fejezetéből eddig hetet tárgyalt meg Bukarestben az illetékes tárcaközi bizottság, Borbély kérdésünkre nem tudta megmondani, az elbírálás mikor zárul, tehát azt sem tudni, hogy a bizottság ajánlása mikor kerül az ő asztalára. Szerinte az a cél, hogy a környezetterhelési engedélyezés folyamata mindenben feleljen meg a romániai környezetvédelmi törvénykezésnek és az uniós előírásoknak.
"Ha valaki hasznosítani akarja ezt a több száz tonna aranyat, akkor a cianid használatát sajnos nem tudja kikerülni, mert jelenleg nincs jobb technológia. Egyébként nem hiszem, hogy lenne a világon olyan ország, amely ne gondolkodna el ilyen altalajkincs kitermelésén" - mondta. A külszíni fejtéssel kapcsolatban Borbélynak az a véleménye, hogy "mindenhol a világon megváltozik a táj" egy ilyen beruházás miatt, továbbá érdemes figyelembe venni, hogy az Érchegységben már kétezer éve folyik a bányászat.
Augusztus elején hetvenhét erdélyi civil szervezet tiltakozott a lendületet kapott verespataki kitermelés ellen. "Az üzemeltetés tizenöt éve alatt 215 millió tonna ércet dolgoznának fel, közel 200 ezer tonna cianid felhasználásával. Jelenleg évente 1000 tonna nátrium-cianidot használ fel egész Európa aranybányászati szektora. A verespataki bányaterv évi 13 ezer tonna nátrium-cianid-felhasználással számol" - áll a közös nyilatkozatban. "Volt találkozóm a környezetvédelmi szervezetekkel. Nekik az a dolguk, hogy mondják el az összes fenntartásukat, nekünk meg az, hogy a lehető legmagasabb szinten betartassuk az EU környezetvédelmi standardjait. Miniszteri kötelességem elérni, hogy a bánya ne legyen veszélyes" - mondta a román környezetvédelmi tárca vezetője.
Így történt a tiszai ciánkatasztrófa
Mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult 2000. január 30-án a nagybányai bányavállalat zagytározójából a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába folyt. A román-ausztrál tulajdonú Aurul a környék fémbányáiban felhalmozott meddőhányókból oldotta ki az aranyat és ezüstöt cianidok felhasználásával. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. Miután a Zazar község közelében lévő ülepítő földgátja 25 méteres szakaszon átszakadt, meg sem kísérelték a szennyezés lokalizálását, sem az enyhítését, mert a vállalatnak nem volt kárelhárítási terve. A minden élőlényre halálos méreg koncentrációja 180-szorosan haladta meg a megengedett határértéket a Tiszán, így egész halszőnyegek úsztak le a folyón. Magyarország mindezért 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be. Románia az Aurult tette felelőssé a katasztrófáért, az ottani vizsgálat szerint az eseményeket "előre nem látható körülmények" okozták.

70 millió dollárt ad műemlékvédelemre a Gold
A Verespatakért folyó kommunikációs hadjáratban a cianid kockázatai mellett a végleg elpusztuló kulturális örökség a másik legfontosabb érv. "A római kori leletek és bányajáratok elpusztítása, a templomok lerombolása, a halottak kiásása és a műemléképületek tönkretétele pénzben megfizethetetlen, erkölcstelen vétek" - mondják a környezetvédelmi szervezetek.
A valóban értékes régészeti emlékek, a római kori és a középkori tárnák megmaradnak "in situ", vagyis a helyszínen - mondta el az [origo]-nak Hegedűs Csilla, Kelemen Hunor kulturális miniszter műemlékvédelmi tanácsosa. A régészeti mentesítési bizonylat ezért a külszíni fejtésben érintett Kirnyik-hegynek csak egy részére vonatkozik, az ügyben illetékes Országos Régészeti Bizottság engedélye alapján.
"Több ízben voltam a helyszínen, az épített örökség napról-napra pusztul. Az RMGC 70 millió dolláros keretet ajánlott fel a verespataki kulturális örökség 80 százalékának megmentésére és hasznosítására. Ebből például turistautakat lehet kialakítani a műemlékhelyszínek bejárására. A másik választási lehetőség az volt, hogy továbbra sem történik semmi" - mondta Hegedűs. (A kulturális tárca évente tud összesen 17 millió dollárnyi lejt fordítani Románia mintegy 30 ezer műemlékének védelmére.) A bányanyitást ellenző hetvenhét szervezet szerint viszont "teljes képtelenség" látogatókat szervezni a környék műemlékeihez az 1200 hektáron elnyúló bányaterület közelében, ahol napi tíz tonna dinamittal robbantják a kőzettesteket és percenként járnak a százötven tonnás kaminonok.
Rossz menedzsment
"A bányanyitás az egész román kormány felelőssége. Egyszer már valakinek meg kell hoznia az elvi döntést: igen vagy nem" - mondta a műemlékvédelmi szakértő. Abban az összes érintett fél egyetért, hogy óriási hiba volt hagyni, hogy több mint egy évtizedig húzódjon a Verespatak-ügy. Borbély László kérdésünkre arról beszélt, hogy a román állam kiengedte a kezéből a döntést az 1990-es évek végén, a 2000-es évek elején.
A kitermelést kezdeményező kanadai-román vegyesvállalatban Bukarestnek mindössze 19 százaléka van egy állami tulajdonú bányacég, a Minvest révén, továbbá a koncessziós szerződést is jobb feltételek mellett kellett volna megkötni (a bányakoncessziót mindössze hárommillió dollárért adta el az akkori ipari és kereskedelmi minisztérium). Mindez a rossz menedzsment jele, és az is baj, hogy a román állam hagyta, hogy az RMGC felvásárolja a verespataki ingatlanokat, telkeket - mondta a miniszter. A zöld szervezetek egyébként az elmúlt években számos pert indítottak az engedélyezési eljárás anomáliái, a vesztegetés- és visszaélésgyanús esetek miatt.
"Nem vagyok a verespataki projekt rajongója" - nyilatkozta Emil Boc miniszterelnök, az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó PDL vezetője augusztus elején a román közszolgálati tévének. A kormányfőt aggasztják a környezeti kockázatok, másrészt ő is a koncessziós szerződés előnytelen voltát kifogásolja. A bányanyitáshoz mindenképp kormányhatározat szükséges, de a kormánypártokat éles belső vita osztja meg Verespatak-ügyben. A PDL-ben például Monica Macovei volt igazságügyi miniszter teljesen ellenzi a kitermelést, az RMDSZ-ben pedig többek között Eckstein-Kovács Péter, Traian Basescu államfő kisebbségügyi tanácsadója és Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter.
A történet korábbi fejezeteivel ellentétben 2011 nyarán az a valószínűbb, hogy az évtized közepére megnyílik Erdélyben a földrész legnagyobb aranybányája. Az viszont egyre bizonytalanabb, hogy mi történik a környékkel, hogyan kezelik a felhalmozódott meddőt-zagyot, és miből fognak megélni a bányászok 2020 után, amikor az RMGC végleg levonul az Érchegységből. Sipos Géza