2011. augusztus 15. - A társadalmi fejlődés folyamán a vadászat mindig
fontos része volt az ember életének, és jelentős szerepet játszott a
kultúra formálódásában is. Úgy is mondhatjuk, hogy a vadászat a kulturális örökség része. De valószínűleg jobbára csak azok vélekednek ilyen pozitívan a vadászatról, akiknek kellő rálátásuk van, azaz ismeretekkel rendelkeznek annak múltjáról vagy az igaz vadászok megfelelő hozzáállásáról. A Kárpátinfo 2011. július 14-i számában olvashattuk a Vadászati jog, vadgazdálkodás, vadkárenyhítés című cikket. Nagyon kellenének az ilyen és hasonló – a vadászokat tájékoztató – jellegű írások. Bár a cikk szerzője a Beregvidéki Vadásztársulat háza tájáról tájékoztatta az újság olvasóit, de azért érdeklődéssel olvasták bizonyára Kárpátalja más járásainak vadászai is. Az biztos, hogy az Ungvári járásban többen is olvastuk Pacjuk Miklós vadászelnök nyilatkozatát. A lényeget röviden és tömören összefoglalta. De talán túl röviden, mert – tudtommal – egyesek (vadászok és földtulajdonosok egyaránt) félreértettek dolgokat, holott helytálló az elnök úr azon kijelentése is, hogy „az ukrajnai vadásztörvény előírja: az adott helyen működő vadásztársaságoknak meg kell szerezni a helyi földtulajdonosok beleegyezését arra vonatkozóan, hogy az illető területen vadászhassanak.” Csak az a probléma, hogy nem mindenki előtt kellőképpen világos a vadásztörvény. Nincsenek kellőképpen tájékoztatva az érintettek. Vajon hogyan lenne egyértelmű és világos ez a fontos vadásztörvény minden kárpátaljai érintett vadász és földtulajdonos számára, ha még mi is – az Ungvári Járási Vadásztársulat elnökségének tagjai – úgy tudjuk, hogy csak később, azaz a jelenleg érvényben lévő 15 éves szerződés lejárta után lép az új érvénybe? Vagy mégsem?! És hogyan is kell értelmezni az 1997. 06.08-án született 294-es rendeletet? ... Célravezető lenne, ha az újságokban is (a magyar nyelvű lapokban is!) tájékoztatnák a vadászokat és az érintetteket a tudnivalókról, rendeletekről vagy azok módosításáról.
Már az sem érthető az öreg vadászok számára, hogy miért szűnt meg az a régi szokás, amely a ‘70-es években gyakorlat volt Kárpátalján, hogy az újságok időben közölték a vadászidények kezdetét és az azzal járó tudnivalókat. Az információ nem csak a vadászoknak volt jó, hanem így a lakosság is idejében értesült arról, hogy vasárnaponként vadászok járják a határt, és úgy kell viselkednünk, hogy a baleseteket elkerüljük. Meglehet, hogy az idén újra tájékozódhatnak a kárpátaljai vadászok az újságokból is a vadászidény kezdetéről. Vagy inkább arról, hogy a „nyitás” időpontja megváltozott. Ugyanis a vadászok már ráhangolódtak arra, hogy augusztus első szombatján „ünnepelhetnek”, mert úgy szólt a 128-as rendelet, hogy 2011. augusztus 6-án kezdetét veszi Ukrajnában a vadászszezon. Ám kedden, azaz augusztus másodikán váratlanul felröppent a sokakat meglepő hír, hogy tűzveszély miatt elnapolták a kacsavadászat megnyitását. Szóval az utolsó pillanatig nagy volt a bizonytalanság.
Azt is hangsúlyozni szeretném, hogy a vadászat nem csupán szenvedély. Ugyanis a rátermett, igazi vadász nemcsak elvesz a természettől, hanem óvja is a vadállományt. Betartja az ukrán vadásztörvényt. Idén is idejében befizette a tagdíjat, ami elég sok vadásznak okozott fejtörést a lapos pénztárcája miatt. A Kárpátaljai Megyei Vadásztársulat kötelékébe tartozó járási (UTMR) szervezetek vadászainak a 2011-es tagdíja 385 hrivnyától 570 hrivnyáig terjedt. Megyénk 3 járásának vadászai rendelkeznek azzal a joggal, hogy csak 385 hr. tagdijat fizessenek, 5 járás – köztük az Ungvári járás is – vadászai 570 hr-t, egy járás még ennél is többet, kettő pedig 400 hr. tagdíjat fizetett.
Azok a vadászok, akik ismerik az Erdészeti és vadászati folyóiratot, azok érdekes és tanulságos cikket olvashattak Volodimir Masura, a Megyei Erdészeti és Vadászati Hivatal helyettes vezetőjének tollából. A cikk szerzője betekintést nyújt az ukrán nyelv ismerőinek a Cseh valamint a Szlovák Köztársaság vadgazdálkodásának működésébe. Többek között megtudhatjuk az írásból azt is, hogy Csehország vadállománya milyen gazdag: 42 ezer szarvas, 22 ezer dámszarvas, 540 ezer őz, 23 ezer muflon, 610 ezer vaddisznó, 300 ezer nyúl és egymillió fácán. A törvénytelen vadászatot pedig 200-tól 5000 euróig büntetik! Összehasonlításként nézzük meg Szlovákia vadállományát, amely a következő képet nyújtja: 20 ezer szarvas, 6 ezer dámszarvas, 75 ezer őz, 10 ezer muflon, 65 ezer vaddisznó, 30 ezer nyúl, 170 ezer fácán. Persze, ne felejtsük el a két vadászterület nagyságát se figyelembe venni!
Kárpátalja erdészeti és vadászati vezető szakemberei bizonyára kellő tapasztalatokat szereztek Csehországban és Szlovákiában, amelyek pozitív kihatással lesznek szűkebb pátriánk vadgazdálkodására. Reméljük, hogy hasonló tapasztalatcsere-látogatásokról olvashatunk majd a magyarországi és a kárpátaljai vadászok vonatkozásában is. A szomszédainkkal kialakítandó tapasztalatcserék Kárpátalja vadásztársadalmának és vadgazdálkodásának érdekeit szolgálnák, ezért kellő figyelmet kellene fordítaniuk a vezető szakembereinknek ezek célszerű megvalósítására és gyakorlására. Ha minden vadászra egyformán kötelező érvényű lesz nálunk is a vadászati törvény betartása, akkor bizonyára jó gazdaként fogják folytatni vadgazdálkodási tevékenységüket a kárpátaljai vadásztársaságok is. És akkor több lesz nálunk is a vad, és kevesebb a vadorzó. Orosz Kálmán, az Ungvári járás TISZA Vadászkollektívájának elnöke
