2011. szeptember 26. - Brazíliában egyes farmerek kezdenek felhagyni az
állattenyésztés tradicionális módszereivel, melytől a termelés
növekedésén kívül az esőerdők pusztulásának lassulását is várják – írja a
Reuters. A hagyományos tenyésztés során ugyanis az állatok pusztán a lelegelt fűfélékkel táplálkoznak, így az állomány szaporításához csak a rendelkezésre álló legelők területének növelésével van lehetőség, melyet többnyire az Amazonas-menti őserdők irtásával érnek el.
Az újonnan alkalmazott eljárás során, szakítva a brazil hagyományokkal, az állatok táplálását takarmánnyal egészítik ki. Ezáltal egyrészt hektáronként a jelenlegi egy helyett két vagy három szarvasmarha is eltartható a legelőn, így a csorda méretét többszörösére lehet növelni anélkül, hogy egyetlen fát is kivágnának. Másrészt pedig a nagyobb táplálékbevitelnek köszönhetően az állatok hamarabb kerülhetnek a vágóhídra, ezért tartásuk még gazdaságosabbá válik. A gazdasági haszon mellett azonban nem hagyható figyelmen kívül a pusztulástól megkímélt esőerdő sem. A cikkben megszólaló brazil birtokos, Cassio Carvalho do Val konkrét példával támasztja alá a fentieket: több mint 47.000 hektáros birtokán annak ellenére képes volt másfélszeresére növelni csordáját, hogy a földterülete felét kitevő legelő mérete 10 százalékkal csökkent a gabonatermesztés miatt, viszont a terület másik felén lévő esőerdő érintetlen maradt.
A jelenlegi brazil törvények azonban jelentősen hátráltatják az ehhez hasonló kezdeményezéseket – mutatott rá Katia Abreu, a brazil Nemzeti Mezőgazdasági Szövetség vezetője. Becslése szerint 70-90 százalék közötti azon gazdálkodók aránya, akiket kizártak a kormányzati támogatásokból, mivel részt vettek a korábban államilag erőltetett erdőirtásban. A helyzetet súlyosbítja, hogy a 777 hektárnál nagyobb földterülettel rendelkező tulajdonosoknak birtokukról műholdas térképet kellett benyújtaniuk a mezőgazdasági reformokért felelős kormányzati ügynökséghez, az adatok feldolgozása azonban évekig is elhúzódhat, sokan így önhibájukon kívül nem juthatnak állami forrásokhoz, amelyek nélkülözhetetlenek a fejlesztésekhez.
Összességében tehát kijelenthető, hogy az új módszer terjedését gátló akadályok felszámolásával a brazil kormány jelentősen lassíthatja az esőerdők pusztulását. Mivel azonban a kezdeményezés többnyire csak a nagybirtokokat érinti, nem jelent alternatívát az erdőirtásban leginkább érintett szegény lakosság számára.
Csató Gábor
