"A kormány megöli a rock and rollt!" A Gibson-gitárok fája és a politika (quart.hu)

2011. október 15.  - "A szövetségi kormány megöli a rock and rollt" Augusztus 24-én szövetségi ügynökök razziát tartottak a Gibson nashville-i és memphisi gyáraiban, lefoglaltak félmillió dollár értékű faanyagot, gitárokat és számítógépeket. 2009-ben már volt egy ilyen razzia a világ egyik leghíresebb hangszergyártó cégénél. Akkor az volt a vád, hogy Madagaszkárból illegálisan behozott fát használnak a gitárok készítésénél; most egy indiai import származásával kapcsolatban merültek fel kifogások. Egy 2008 óta létező szabály szerint ugyanis a faipari cégek felelősek azért, ha illegális fakitermelésből származó alapanyaggal dolgoznak; nem mondhatják, hogy "hát én nem tudtam", hanem kötelességük ellenőrizni, hogy a fát származási helyén az ottani törvényeknek is megfelelően vágták ki.
Mindez önmagában nem lépte volna át a közvélemény ingerküszöbét, azonban a Gibson vezetője és résztulajdonosa, Henry Juszkiewicz elhatározta, hogy küzdeni fog, hogy bebizonyítsa ártatlanságát. A cégvezető mérgét valószínűleg az is fokozta, hogy még a 2009-es razzia után lefoglalt, állítása szerint egymillió dollár értékű faanyagot sem kapta vissza, pedig még vádat sem emeltek a cég ellen. Ezért kampányt indított a közösségi oldalakon és a nyilvánosság egyéb fórumain. A cég oldalán itt találunk egy hosszú összefoglalót az általa feldobott - és aztán mások által is átvett - témákból.
Nem maradhat ki az amerikai közvéleményt talán leginkább foglalkoztató téma: amerikai munkahelyek kerülnek veszélybe a szövetségi kormány lépései miatt, pedig a Gibson azon kevés cégek egyike, amelyek nem elbocsátottak, hanem éppenséggel felvettek új alkalmazottakat, "csak az elmúlt két évben 580 embert". Előkerült az is, hogy a razziában részt vettek felfegyverzett ügynökök is, "mintha csak egy rossz filmben lennénk", vagy mintha kábítószerkereskedőkre csaptak volna le. Továbbá: vajon tényleg nincs más dolga a kormánynak, mint hogy a neves hangszergyártó céget vegzálja? "Tényleg arra akarunk költeni 20 millió dollárt, hogy a Gibsont üldözzük? Nem volna-e ennek a pénznek jobb helye?" Henry Juszkiewicz azt is állítja, hogy a razziák mögötti szemlélet - nevezetesen az, hogy ha a fa illegális forrásból származik, akkor ezért az ezt feldolgozó cég is felelős - kiterjeszthető a hangszerboltosokra, sőt, vásárlókra is: eszerint tehát bűnös volna mindenki, aki "akár csak hozzáér egy Gibson-gitárhoz"? (Ezt egyébként kifejezetten cáfolta az amerikai igazságügy.) Továbbá természetesen megszólaltatnak számos Gibson-gitárt használó zenészt: Brian Wilsont, a Twisted Sister, The Rascals, a Godsmack és más zenekarok tagjait; valamint a Gibson alkalmazottait - egyikük még sírva is fakad a videón. Októberben pedig megszületett az első dal is a témáról, Steve Bryant country-száma.
Igazi nagy ügy úgy lett mindebből, hogy lecsapott rá a republikánus párt több prominens személyisége és a jobboldali média. Mint a Politico írja: a "túlbürokratizált" központi szabályozások ellen küzdő republikánusok eddig nem találták meg azt az ügyet, amivel meg lehetett volna ragadni a közvélemény figyelmét, lévén ezek a témák bonyolultak és tele vannak unalmas részletekkel. A Gibson viszont tálcán kínálta a jól megfogható üzenetet: "A szövetségi kormány túlkapásai megölik a rock and rollt!"  Henry Juszkiewicz körbeturnézta az amerikai jobboldali műsorokat; Barack Obama munkahelyteremtésről szóló beszédét John Boehner, a képviselőház republikánus elnöke vendégeként hallgatta meg; október 8-án pedig a republikánusok jobbszárnya, a Tea Party is tartott egy Gibston védelmező gyűlést, ahol felszólalt Henry Juszkiewicz is.
Pedig a Gibson vezetője nem tagja a Tea Party-nak, sőt, a BBC azt írja, visszafogott stílusával eléggé ki is lógott a gyűlésről. Mint mondja, csak ebben a konkrét ügyben működik együtt a mozgalommal: ő egy "kormányzati túlkapás áldozata", a republikánusok pedig pont ezek ellen harcolnak. A Los Angeles Timesnak ezt nyilatkozta: "Persze, a Tea Party felhasznál engem. Én pedig felhasználom őket - ez kölcsönös. Ha ez az ára annak, hogy nagyobb átláthatóságot érjünk el [a szövetségi szabályozásokban], ám legyen."
A Gibsonon kívül mindenki támogatja a törvényt
A törvény, amely mindennek a kiindulópontja, az eredetileg 1900-ban hozott ún. Lacey Act, amelynek egy 2008-ban, a republikánusok és demokraták által egyhangúlag megszavazott kiegészítése szól arról, hogy a faipari cégek felelősek azért, hogy legális forrásból származó alapanyaggal dolgozzanak. Erre a fenntartható erdőgazdálkodást veszélyeztető - ráadásul, mint arra a Greenpeace figyelmeztet, sok helyütt a szervezett bűnözéssel összefonódó - illegális fakitermelés visszaszorítása érdekében volt szükség. Most a Gibson és a vele szövetkező republikánusok támadják ezt a törvényt; a hangszergyártó cég még egy lobbizással foglalkozó ügyvédi irodát is megbízott, hogy elérje a megváltoztatását. Többek között azt állítják, hogy a a rendelkezések túl homályosak. A faipari cégnek "meg kell győződnie" arról, hogy legális forrásból származó anyagot használ - ezt azonban a szövetségi kormány úgy értelmezheti, ahogy akarja, mondja Juszkiewicz. Bizonyos nyilatkozataiban azt sejteti, hogy valakik egyszerűen elhatározták, hogy a rendelkezések homályosságát kihasználva tönkreteszik a Gibsont (bár az nem derül ki, hogy kik és miért tennének ilyet).
A sajtóban azonban rengeteg ellenérv merült fel. Egy másik gitárgyártó cég, a Taylor Guitars alkalmazottja azt nyilatkozta, hogy "üzleti szempontból kifejezetten jó" a törvény, ami egy bürokratikus, központilag irányított folyamat helyett inkább a cégekre bízza a legális források biztosítását - ez "komplikált, de megoldható". Így lehetővé válik, hogy az igazságügyiek és természetvédők a teljes iparág ellenőrzése helyett inkább a valóban fontos ügyekkel foglalkozzanak. Mások arra figyelmeztetnek, hogy a 2008-as törvénymódosítást teljes kétpárti egyetértéssel, ráadásul az iparági szereplőkkel való hosszas egyeztetés után hozták meg. Tehát hamis képet fest a Gibson, amikor azt sejteti, hogy egy teljes iparág életét nehezíti meg a szabályozás - valójában kizárólag ez a cég elégedetlen vele.
Az ügy kirobbanása után több lap alaposabban utánanézett a Gibson ügyeinek. A Tennessean alapos cikke szerint például kétségeket ébreszt, hogy a Rainforest Alliance nevű szervezet, amely rendszeresen átvilágította a céget környezetvédelmi szempontból, és mindig mindent a lehető legjobbnak talált, jórészt pont a Gibson adományaiból működött. (Mióta 2009-ben megkezdődött az első nyomozás, azóta nem fogadtak el további pénzeket.) A madagaszkári ügylettel kapcsolatban is felmerültek kételyek. Henry Juszkiewicz azt állítja, hogy az ország kormányától származó papírok bizonyítják ártatlanságát a 2009-es ügyben. Ám a Tennessean nem is ezt vonja kétségbe, hanem azt írja, hogy a cég a 2009-es madagaszkári puccs óta továbbra is importál fát az országból, miközben más cégek inkább nem üzletelnek az új kormánnyal.
Az is felmerült ebben a cikkben, hogy a Tea Party nemcsak egy népszerű, céljainak megfelelő politikai üzenetet látott meg a Gibson-ügyben, hanem egyéb okai is vannak annak, hogy támogatja. A Lacey Act 2008-as kiegészítésének megváltoztatásáért egy ázsiai érdekcsoport is lobbizik, amely legalábbis kétes forrásból származó fát exportálna az Egyesült Államokba, ha ezt a törvények megengednék. A gyanú szerint a Tea Party egy prominens személyisége, Andrew Langer ettől az érdekcsoporttól nem egészen függetlenül kampányol a Lacey Act megváltoztatásáért.
"Minden a fával kezdődik"
Ezt írja a Gibson honlapján a Hummingbird akusztikus gitár ismertetője. Vagyis a gitárok hangzása nagyban függ a felhasznált faanyagtól; a legjobbak pedig éppenséggel nagyon drága fákból készülnek, így például (a 2009-es Gibson-ügyben is szereplő) rózsafa több mint kétszer annyiba kerül, mint a "drága fa" szimbólumaként ismert mahagóni. Ezeket a fákat pedig egyre nehezebb beszerezni. A korábban széles körben használt brazil rózsafa védettséget kapott és így elérhetetlenné vált; az ébenfa a Gibson által preferált fajtája kizárólag a kétes helyzetű Madagaszkárból szerezhető be; Indiából csak bizonyos korlátozásokkal lehet fát exportálni. (Az augusztusi Gibson-razzia ezek körül bonyolódik, pontosabban egy egy rossz besorolással behozott szállítmány körül; a szövevényes részleteket lásd itt.) A Tennesseannak Bob Taylor (a Taylor Guitars vezetője) így foglalta össze a problémákat: a legjobb fákat kizárólag a politikailag legbizonytalanabb helyzetben lévő országokból lehet beszerezni.
Eközben viszont a kereslet nem csökken; a BBC adatai szerint csak a Gibson napi 700 gitárt készít. A fogyasztók, vagyis a zenészek pedig ragaszkodnak a megszokott minőséghez, hangzáshoz, vagyis a gyártók szempontjából az egyre nehezebben beszerezhető alapanyaghoz. Bob Taylor szerint nincs más választásuk, mint ebben a helyzetben megkeresni a legjobb megoldást. "Nem vagyunk környezetvédők, törvényalkotók, politikusok, erdészeti szakemberek. Csak gitárgyárosok vagyunk, akiknek egyre nagyobb gondot kell fordítaniuk a források kiválasztására." Ez nemcsak a külső igények miatt van így: ha a hangszergyártók hosszú távon gondolkodnak, akkor elemi érdekük a fenntartható erdőgazdálkodás. Enélkül ugyanis a jövőben egész működésük veszélybe kerülhet. Rónai András