A zöld szervezetek 2005. évi találkozójukon kiemelt helyen vitatták meg a NATURA 2000 hálózat lemaradásait, az agrár-környezetvédelem kérdéseit, valamint az erdészeti koncepciók kettősségét.
2005. március 31. és április 3. között Zalaegerszegen tartották a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XV. Országos Találkozóját.
A rendezvényen évek óta több száz civil vesz részt. Idén sem volt ez másképp: mintegy hatszázan nyilvánítottak véleményt a legégetőbb környezetvédelmi, szakmapolitikai kérdésekben. Több területen határozott állásfoglalások születtek.
Különösen nagy súlyú vitatéma volt az erdőgazdálkodás – erdőkezelés ellentétes érdeke a védett területeken. A civilek szerint ugyanis ellentétes érdekek terepe az erdő. Az állami tulajdont profitorientált állami tulajdonú gazdasági társaság – amilyen a hatósági jogkörétől megfosztott nemzeti park igazgatóságok is váltak – kezeli, amelynek hatósági felügyeletét a szintén államérdeket képviselő Állami Erdészeti Szolgálatok és az újonnan összevont Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek végzik. Az egyértelmű definíciókra épülő erdőgazdálkodást szabályozó erdőtörvény szerint minden erdőként nyilvántartott területen kötelező gazdálkodni. A képviselt jogi érdekek tehát kiválóan védhetőek.
A mindenhol kötelező érvényű gazdálkodással szemben hozott korlátozó, tiltó természetvédelmi intézkedések szükségességét, jogszerűségét azonban nem lehet előre bizonyítani.
A természetvédelem jelenlegi formájában nem jelent valódi korlátozást, hiszen nem védett erdőkben a természetvédelmi hatóság még fokozottan védett fajok esetében sem tudja megakadályozni az élőhely megsemmisítését. Szomorú tény, hogy a védett erdőkben a gazdálkodás természetvédelmi szempontból nem korlátozható. Mivel a támogatási rendszer nem harmonizál a természetvédelem érdekeivel, és az erdőtörvény szerint a kezelés gazdálkodásnak minősül, a nemzeti park igazgatóságok gazdaságilag érdekeltté válnak az erdő művelésében. A támogatási rendszer miatt az egyébként erdőnek alkalmatlan élőhelyeket tesznek tönkre energiaültetvény telepítésével. A védett természeti területen fekvő erdőben a minimális – mondhatni látszólagos – korlátozás miatt kifizetett kártalanítás összege pedig olyan csekély, hogy a nemzeti parkokat is az erdőgazdálkodás folytatására ösztönözheti.
Bohus Anita