2012. november 20. - Balogh Sándor a 3-as számú képviselői körzetben indul mandátumért.
1975. január 29-én születtem Tasnádon, szüleim elsőszülött gyermekeként.
Tasnád, nemcsak szüleim és nagyszüleim otthona, hanem az enyém is volt,
míg családot nem alapítottam. A „hepe-hupás vén Szilágy" dombjainak
lábánál töltöttem gyermekkoromat, mindig is szeretve a természetet és a
szabadságot. Szüleimtől megtanultam mit jelent a család értéke,
számunkra ma is elsőrendű a családi kapcsolatok ápolása. Édesanyám az
egészségügyben dolgozott, édesapám raktárnok volt több évtizeden át az
ákosi és tasnádi terményátvevő vállalatnál. Felhőtlen gyermekkoromat a
nálamnál két évvel kisebb húgommal osztottam meg.
Elemi és
általános iskoláimat Tasnádon végeztem, majd 14 évesen engedve a bennem
levő természetszeretet vágyának a Szatmári Erdészeti és Faipari
Középiskolába iratkoztam, és nyertem felvételt. Középiskolás éveim alatt
még inkább megerősödött bennem az érzés, hogy jól választottam és
erdészmérnök leszek! Hétvégenként, itthon nem feledkeztem el arról a
csapatról, amelynek gyermekkorom óta tagja voltam, ami meghatározta és
formálta gyermek- és ifjúkoromat, sőt felnőtt kapcsolataimat is, ez
pedig a tasnádi ifi csapat volt. Azért találtam ezt a közösséget jónak,
mert mindenkinek meg volt a helye és feladata, akár fociztunk,
műsorokat, ifjúsági táborokat szerveztünk, vagy épp kirándultunk. Egyek
voltunk, közösséggé formált.
1993-ban a Brassói Erdészeti és
Fakitermelési Egyetem diákja lettem, ahol az egyetemi magyar (BMDSZ) és
román diákszervezet aktív tagja voltam. Mindenhol jó, de legjobb
Szatmáron... kicsit lokálpatrióta érzéssel hazajöttem, eleinte
mérnökként kamatoztattam egyetemi tudásomat, és végeztem azt a munkát,
amire hivatva éreztem magam: erdővédelem, természetvédelem,
erdővisszaszolgáltatás, vadgazdálkodás stb.
Lassan, magyar
értelmiségiként, kitárult előttem a politika kapuja, 1999-ben a tasnádi
RMDSZ tagja lettem majd választmányi tag. Magyarként kissé csodabogárnak
éreztem magam az erdészet világában, de épp ez adott lehetőséget arra,
hogy ne megalkudjak, hanem közös hangot találjak abban a csapatban,
amelyben én magyar vagyok, úgy hiszem sikerült! Szakmailag az
erdészetnek nincs olyan ága, akár gazdasági közigazgatási téren, amit ne
ismernék, és ne felügyeltem volna.
A 90-es évek végétől nemcsak a
politika és a közért való munka határozta meg napjaimat, hanem a
magánéletemben is változás állt be, 2003-ban családot alapítottam, hat
év udvarlás után feleségül vettem, Enikőt. Ezután az életünk még inkább a
közösség előtt folyt, hisz már 9 éve tapasztalom, hogy a parókia falai
üvegből vannak. Ezek az évek hozzásegítettek ahhoz, hogy még inkább
megtanuljak emberekkel bánni, látni szükségeiket, harcaikat.
Kismajtényban 2006-ban újraszerveztük az RMDSZ-t, egyre több taggal
bővülve mindmáig, eljutva oda, hogy 2012-ben a magyarságnak
polgármesterjelöltje lett.
2006-ban apa lettem, ami nemcsak
boldogsággal és reménnyel tölt el, de felelősséggel is. Tartozunk
fiainknak, az utánunk következő nemzedéknek egy jobb Szatmárral, szebb
környezettel, erős identitástudattal, példamutatással.
2010
március 15-én a romániai erdőgazdálkodásban történelmet írtunk, hisz
kinevezést kaptam Bukarestbe az Országos Erdészeti Hivatal aligazgatói
tisztségébe. Azóta látom, hogy a szavak és az öltönyös megjelenés még
semmit sem ér, ott kell lennünk, ahol a törvényeket hozzák és döntenek a
mi, és gyermekeink jövője fölött. Bukaresti tartózkodásom alatt Szatmár
megye mindennemű rám bizott problémáján igyekeztem segíteni. Számomra,
bárhol legyek és bármilyen tisztségem legyen, a mérce az Isten igéje,
ami megtanított tisztán szólni, felelőtlenül nem ígérgetni és embernek
lenni a másik emberrel szemben, de küzdeni is és alázattal hordozni mind
a kudarcokat, mind a sikereket.
