Szükség van-e Magyarországon faiparra, faipari felsőoktatásra? (Fatáj)

2013. január 12. - Be kell látnunk, hogy a magyarországi faipar jövője nehezen kérdőjelezhető meg és minden nehézség ellenére az ágazat túl fogja élni ezt az időszakot, mert a számok és a józan ész is azt diktálják. Ma Magyarország erdősültsége valamivel 20% fölött van, ez bruttó 362 millió (M) m3 nagyságú élőfa-készletet jelent, az évi fanövekmény 13M m3, melyből a kitermelt ipari fa mennyisége 3M m3. (Magyarország műanyag alapanyag termelése 1,377 M tonna volt 2010-ben - Buzási Lajosné, Műanyag-feldolgozás Magyarországon 2010-ben, Műanyag és gumi, 2011 július). Az élőfa-készlet 85%-a lombos fafajokból áll, az erdőterület 63%-a őshonos fafajokat tartalmaz.
 
A fenti számok tükrében kijelenthető, hogy a Magyarországon keletkező éves ipari fa mennyisége jelentős (összevethető a hazai műanyag alapanyag előállítással), ennek feldolgozása és a belőle előállított hozzáadott értékkel bíró termékek gyártása nemzetgazdasági tényező, még ha legalább egy nagyságrenddel kisebb is, mint a jármű és gépészeti ipar hozzájárulása az ország gazdaságához.
Ebből számomra egyenesen következik, hogy - ha csak feldolgozatlan formában nem exportáljuk mind a 3M m3 ipari fát - a magyar faipar léte indokolt és számokkal alátámasztható, különösen, ha a fának mind erőforrásnak az újratermelhető, környezetbarát jellegét tekintjük.
Ma ugyan minden faipari termék importja megoldható (bútor Bangladesból, Vietnamból, stb., lapanyagok K-Európából, szerkezeti faanyag a balti, skandináv országokból) de akkor mit kezdünk évente 3M m3 iparilag hasznosítható faanyaggal? A nemzeti parkok számát növeljük, eltüzeljük, eladjuk? És mi lesz azzal a 25-30.000 alkalmazottal, aki hivatalosan is az ágazatban dolgozik?
 
Be kell látnunk, hogy a magyarországi faipar jövője nehezen kérdőjelezhető meg és minden nehézség ellenére az ágazat túl fogja élni ezt az időszakot, mert a számok és a józan ész is azt diktálják.
Az emberiség a többi természetes anyaghoz hasonlóan és a mesterségesen előállított anyagokkal ellentétben túl sokat élt együtt a fával, ahhoz, hogy könnyedén, egyetlen vállrándítással lemondjon róla és körülvegye magát mindenféle kétes eredetű, akár a testi vagy lelki egészségére is káros anyagokkal, termékekkel. Csupán idő kérdése ennek tömeges felismerése és a reromlott/lerontott környezetünk visszaállítása egy sokkal kiegyensúlyozottabb, barátságosabb, kellemesebb állapotba, amelyben a fa is az őt megillető szerephez jut.
 
Ha pedig a Magyarországi faipar léte, szükségessége nem kérdéses, és az éves ipari fa növekmény feldolgozása az országhatárokon belül történik, akkor a faipari szakoktatás és felsőoktatás sem lehet kérdéses. Hiszen minden menedzser szemlélet ellenére ez a feldolgozás csak és kizárólag akkor lehet hatékony és eredményes, ha azt SZAKszerűen végzik. És itt hatékonyság és eredményesség alatt ne csak a profit nagyságát, az eladott darabszámokat, a gyors gyártást tessék érteni, hanem ennél sokkal többet: az értéket, amit megteremtünk, a lelket, amit beleteszünk a termékbe, a kisugárzást, amit évtizedek múltával is érzékelünk egy terméknél.
 
Ezt a többletet nem lehet kizárólag diagramokkal, precízen kidolgozott gyártási módszerekkel, tisztességtelen marketingeszközökkel biztosítani, ehhez ÉRTENI és ÉREZNI kell a fát. Pontosan ezt a többletet hivatott a faipari felsőoktatási képzés nyújtani mindazoknak az érdeklődőknek, akik kellően elkötelezettek a fa iránt és valóban a teljes értékű faalapú termék-előállítást tartják szem előtt.
 
Márpedig ha van faipar és van csillogó szemű hallgató, akkor a fenti kérdés többé már nem kérdés: faipar és faipari felsőoktatás nélkül a világ nem kerek, szükségszerűségének megkérdőjelezése nagyfokú tájékozatlanságot és a természettől való teljes elfordulást mutatja.  dr. Dénes Levente - intézetigazgató, NYME FMK Terméktervezési és Gyártástechnológiai Intézet