2013. január 13. - Rétes és ródli a Normafán - Choo-choo! - kiabál a
hátizsákos angol fiú a gyermekvasút után, majd odasétál társához, aki
egy zacskó barackkal a kezében várja, hogy végre folytassák túrájukat. Azóta, hogy megindult a fogaskerekű, a környék a város távolabbi pontjairól is elérhető, mitöbb, nemzetközi szintű lett az érdeklődés Budapest egyik kedvenc helye iránt. De ki is volt Norma, Schodelné, és miért ródliztak annyian a Sváb-hegyen?
A fővárosiak népszerű kirándulóhelye a Sváb-hegy - János-hegy vonulatában húzódik, és az itt elterülő tisztásról pazar kilátás nyílik a városra, illetve a belső budai hegyekre. A Normafát megközelíthetjük busszal, fogaskerekűvel, gyermekvasúttal, vagy autóval. Bármelyiket is választjuk, hangulatos utazásban lesz részünk. A Költő utca, Eötvös út vonalán haladva igazi sváb környezetbe csöppenünk. Az alpesi jelleget magán viselő környék buja kertekkel, takaros portákkal várja az erre járókat. A Költő utca tájékán ma is láthatók annak a sváb falunak az emlékei, mely a XVIII. század második felében kezdett kifejlődni. Az utca egyébként Jókai Mórról kapta a nevét 1886-ban, aki itt épített villát magának, hogy abban - távol a város zajától - nyugodtan tudjon írni. Bár a villa már nem áll, a jó levegő megmaradt, és a Jókai emlékszobába is bárki betekinthet.
A természetjárók - akik a XIX. század első felében kezdték felfedezni maguknak a Normafát - közül ma kevesen tudják elképzelni, hogy milyen lehetett egykoron, amikor a budai parkerdők a magyar királyok vadaskertjei voltak. Bár a középkori történelemnek nyoma sincs a területen, a hétezer hektárnyi rész mindig jelentős volt: eleinte a vagyonos réteg vette birtokba a helyet, leginkább egészségügyi célzattal. A korszak pusztító járványai elől ide menekültek, hogy jó levegőt szívjanak. A városrészben élő svábok előszeretettel piknikeztek itt, de közkedvelt pihenőhelynek számított művészeink körében is. Aztán a XIX. század végére már mindenkinek volt valami emléke a Normafáról. A hegyvidék sportélete meglehetősen aktív volt, a Svábhegyen nyáron teniszeztek, télen pedig a jégpálya örömeinek hódoltak a sport szerelmesei. Nem csupán autóversenyeket tartottak a hegyen de itt üzemelt a Széchenyi-hegyi golfpálya is. A budapesti vezetés ebben a korszakban erdőtelepítési programot szervezett, kiépítette az első sétautakat, 1910-ben és 1929-ben pedig felavatták az Erzsébet-, illetve az Árpád kilátót. A főváros környéki erdőket 1954-ben nyilvánították parkerdőkké, 1978-ban pedig kialakították a Budai Tájvédelmi Körzetet.
A Normafa elnevezést csupán a XIX. század közepétől használják, a fát azelőtt Viharbükk néven emlegették a környék régi sváb lakosai. A város leghíresebb lombosához históriák sora fűződik. Egyes legendák szerint az ősi bükkfa még akkor sarjadt, amikor Mátyás király született. Az azonban bizonyos, hogy a több száz éves, magányos bükk alatt pihentek meg játékszüneti napokon - "norma napokon" - a Nemzeti Színház tagjai. A terebélyes fa 1840-ben ihlette meg a társulat egyik színésznőjét, Schodelné Klein Rózát, aki szerint rendkívül hasonlított a bükk Bellini Norma című operájának a díszletére, és elénekelte a fa alatt a Norma-áriát. Ettől kezdve terjedt el az elnevezés a fa körüli rétre is. A bükk számos vihart túlélt, de 1927-ben egy végzetes villámcsapás miatt kidőlt, emlékét ma már csupán egy tábla őrzi. Az 1967-ben felállított táblára Devecseri Gábor költő sorait vésték:
"Normafa,
Hajdanidőn itt lengett lombod a szélben,
Ünnepi hegymászók vig dala szállt körüled,
Normafa,
Majdanidőn lombod közt éled az ének,
Győzve sivár közönyön, győzve dühös viharon."
A főváros konzerválás céljából kiemelte a csonkot, majd azt a margitszigeti artézi forrás vízesése alá tették, hogy a mésztartalmú termálvíz által képzett bevonat tartósítsa a csonkot. A torzóról azonban sajnos elfeledkeztek, és idővel az enyészeté lett.
Kirándulók paradicsoma
A hatalmas tölgyfák szegélyezte túrautak, az eldugott ösvények és a szétterülő tisztások számtalan lehetőséget kínálnak a természetjárók és a pihenni vágyók számára. A napimádók és a gyerekes családok elsőszámú kedvence az Anna-rét, ahol hatalmas, üde, zöld pázsit és folyamatosan megújuló játszóterek várják a kirándulókat. A bogárlesre indulók mellett a sárkányeregetők, a biciklisek és a nordic walking rajongók is megtalálják számításaikat a Normafánál.
A gyalogos sétákra indulók a szélrózsa minden irányában rácsodálkozhatnak a természet megejtő szépségére. Ha nyugati irányba indulunk, a budakeszi erdőn át Makkosmáriáig vezet az út, ahol megnézhetjük a kegytemplomot. A búcsújáróhely hiteles története szerint 1731-ben egy Traub János nevű legénynek egy útszéli tölgyfánál megjelent a szenvedő Jézus arca. Traub később megbetegedett, és csodás gyógyulása után a gyermekét tápláló Szűzanyát ábrázoló olajfestményt vásárolt egy budai festőtől. A képet az ominózus tölgyre függesztették, majd a tömeges látogatások eredményeként kis kápolna épült köréje. Nagy X. Viktória
