Két amerikai kutató, Kaare Jensen a Harvard Egyetemről és Maciej Zwieniecki a davisi Kaliforniai Egyetemről, 1925 fafajt hasonlított össze, amelyek levélmérete a pár milliméterestől a több mint 1 méteresig változott. Megállapították, hogy a levélméret a viszonylag alacsony fafajok között a legváltozatosabb.
Jensen úgy véli, hogy megfigyeléseik magyarázatát a növény keringési rendszerében kell keresni. A levelekben a fotoszintézis során termelődő cukrok csőszerű sejtek hálózatán (ez az úgynevezett floém) át áramlanak szét a növényben. A cukrok felgyorsítják az áramlást, így minél nagyobb a levelek összfelülete (minél több cukor képződik), annál gyorsabban jutnak el a növény többi részébe.
A szállítórendszer véges kapacitása (a csövek összkeresztmetszete és szállítás sebessége) miatt azonban van egy olyan pont, amikor már nem éri meg egy bizonyos méretűnél nagyobb leveleket növeszteni. A magas fák már akkor elérik ezt a határt, amikor még a leveleik kicsik. Ha nagyobb leveleik lennének - és nagyobb lenne a levélzetük összfelülete - akkor sem érne el gyorsabban bennük a tápanyag a legtávolabbi részekre, például a gyökérzethez.
Jensen számításai - amelyek a Physical Review Lettersben jelentek meg - azt mutatják, hogy a fák magasságának növekedésével a levélméretek változatossága a fajoknál egyre szűkül. Nagyjából 100 méteres magasságnál egyformák lesznek a különböző fajok levelei. Úgy tűnik, e magasság fölött a fák már képtelenek lennének életképes leveleket növeszteni.
A legmagasabb fáknak, a kaliforniai mamutfenyőknek már csak nagyon kicsi, szőrszerű leveleik vannak. Méretük nem haladja meg a 115,6 métert (ezzel a magassággal a Redwood Nemzeti Parkban növő Hyperion nevű fa büszkélkedhet). Pesthy Gábor