Felszólalás helyett: ismét a szombathelyi biomassza-erőműről (Nyugat.hu)

2013.02.18. - Mivel Dely Ferenc környezetvédelmi szakjogász nem jutott szóhoz a legutóbbi közgyűlésen, így nekünk juttatta el tervezett felszólalása szövegét.  Íme.
Felszólalás helyett
(Biomassza erőmű, avagy csak „kazánház”?)
Szombathely Megyei Jogú Város 2013.január 31-én megtartott ülése előtt tíz nappal a Polgármesteri Hivatal titkárságán – az egyik alpolgármester jelenlétében – személyesen adtam át egy, a polgármester Úrnak címzett beadványt, amelyben az Alaptörvényben és a környezet védelméről szóló törvényben az egyébként minden állampolgárt megillető jogosultságokra hivatkozva, a pontos törvényhelyek megjelölésével- mint "érintett"-, felszólalási lehetőséget kértem a képviselő testületi ülésen a szombathelyi Vízöntő utcába tervezett biomassza erőművel kapcsolatban.
2013. január 31-én a testületi ülés megkezdése előtt öt perccel egy hölgy kezembe nyomott és átvetetett velem egy pár soros átiratot, amelyben dr. Puskás Tivadar polgármester Úr az önkormányzat SZMSZ. 37.§-ára hivatkozva a következőkről tájékoztatott: „....a felszólalásának témája jelen ülésen napirendi ponthoz nem köthető, továbbá a napirendi pontok nagy számára tekintettel jelen ülésen nem, de a későbbiek folyamán biztosítok hozzászólást”.
Hogy a „későbbiek folyamán” pontosan mit jelent, nem tudom, de remélem, hogy hozzászólásomra nem majd valamikor decemberben, vagy jövő év tavaszán fog sor kerülni.
Bízom abban, hogy polgármester Úr kegyes lesz hozzám, és felismerve a kérdés fontosságát, a következő, februári képviselő testületi ülésen esetleg már fel is szólalhatok. Hozzászólási lehetőségem megtagadásáról polgármester Úr az ülésteremben –kérdésre - röviden mindössze annyit közölt, hogy maga döntött így.
Megjegyzem, hogy a 8-10 percre tervezett mondandómat lényegében majdnem be is fejezhettem volna, mire 9 óra 6-7 perc körül végre összegyűlt annyi képviselő, hogy polgármester Úr a közgyűlés megtartását bátran megkezdhette. Számomra úgy tűnt: a „napirendek nagy száma” nem különösebben érdekelte a késve érkezőket.
Felszólalási kérelmem polgármesteri megtagadása folytán így most ebben a formában, kicsit szélesebb körben nyílik lehetőségem a megszólalásra, ezért bizonyos demográfiai, világgazdasági kitekintést is megengedhetek magamnak.
Tervezett felszólalásom – némileg kibővítve
I.
A biomassza erőmű várható kibocsátásaiként a Vas Népe, 2013. január 10-i számában ötféle szennyezőanyag, így elégetlen szerves szénvegyület, szilárd anyag, szén-monoxid, nitrogén-oxidok és kén-dioxid kibocsátását tünteti fel mg/köbméterenként, azzal a további megnyugtatónak szánt megjegyzéssel, hogy minden kibocsátott anyag „messze alatta marad a határértékeknek”.
Látszólag tehát nem történhet semmi rossz, szeretnék azonban kitérni arra, hogy a kibocsátások éjjel-nappal folyamatosan történnek, a legnagyobb mértékű kibocsátások pedig a késő őszi, téli és kora tavaszi időszakban fognak bekövetkezni, tehát a legcsapadékosabb, esős, ködös időszakban.
Mivel folyamatos környezetterhelésről van szó, az egyes kibocsátások összeadódnak, kumulálódnak, éppen ezért felléphet az orvosi gyakorlatban sztochasztikus hatásnak nevezett folyamat, mely káros hatás jellemzője, hogy csak évekkel vagy évtizedekkel később jelentkezik, továbbá, hogy nincs „küszöb-dózisa”, az emberi szervezetre gyakorolt hatás valószínűsége pedig az egyes dózisokkal tovább nő. A sztochasztikus hatással a sugárbiológia területén találkoztam először, azonban kémikusok szerint – mint kumulálódó hatások sokasága, összeadódása – ugyanúgy jelentkezik az emberi egészséget károsítani képes más szennyező anyagoknál is.
Ezek után vegyük sorra az erőmű feltűntetett kibocsátásait, és azoknak a környezetre, mindenek előtt az emberre és más környezeti elemekre kifejtett hatásait:
1. Elégetlen szerves szénvegyületek: jellemzőjük, hogy az égés során nem bomlanak le vízre és szén-dioxidra, ellenben apró részecskékként kikerülhetnek a szabadba. Mivel pontos összetételük nem ismert, kizárni sem lehet, hogy esetleg olyan részecskék is kikerülhetnek, amelyek mégis csak kockázatot jelenthetnek az ember egészségére.
2. Szilárd anyagok: számos komponensük lehet, szilárd anyagként azonban valamennyi por és korom is a szabadba kerül. Mindkettő elsősorban az ember egészségére hat, a por a hörgőkbe és a tüdőbe jutva okozhat problémákat, a korom pedig hatványozottan veszélyes az egészségre, a tüdőrák egyik okozója.
3. Szén-monoxid: a tökéletlen égés folytán keletkezik, idővel azonban a légkörbe kikerülve szén-dioxiddá alakul, amely az üvegházhatás (és következményeként az éghajlatváltozás) legalapvetőbb, legnagyobb tömegben jelenlévő komponense.
4. A nitrogén-oxidok esetében sincs felsorolva, hogy a nitrogén oxidjainak (mint amilyen pl. a dinitrogén-oxid, a nitrogén-monoxid, a nitrogén-dioxid és a dinitrogén-pentoxid, stb.) mely komponensei, és milyen mennyiségben kerülnek a környezetbe. Közülük a dinitrogén-oxid (amely egyébként jellemzően fosszilis tüzelőanyagok és biomassza égetése során keletkezik), egységnyi tömegének üvegházhatása 314-szer nagyobb, mint a szén-dioxid egységnyi tömegéé. A nitrogén-monoxid és a nitrogén-dioxid savasodást okoznak, a földfelszínre jutva csökkentik a talaj pH.-ját és káros hatásaikra nem csak az Arborétumban megtalálható több száz fenyőfaj, de a Kámonban és Herényben tömegesen meglévő, szinte minden ház előtt, udvarán vagy kertjében megtalálható különböző fenyőfélék a legérzékenyebbek.
5. A kén-dioxid: (különösen, ha annak kibocsátása évtizedeken keresztül folyamatosan történik), a „legsokoldalúbb” és legnagyobb veszélyforrás, amely: az embernél légzőszervi megbetegedéseket és szívműködési rendellenességeket okozhat; a talajvíz savasításával és a talaj pH-jának csökkentésével a tűlevelű növényállományt, a fenyőféléket károsítja. A fenyőféléknél a leggyakrabban levélelhalást, súlyosabb esetben pedig a fa szövetállományát is tönkretevő un. „nekrózis” betegséget okozhat, amelynek hatására a fenyőfa ipari felhasználásra alkalmatlanná válik; csökkenti a holt vizek öntisztuló képességét; az épített környezet elemei közül különösen a műemlékeket károsítja; amennyiben hosszabb távon, folyamatosan éri a talajt, termőföldet, kimossa belőlük a növények számára fontos tápanyagokat, a kalciumot és magnéziumot, illetve felszabadítja az ásványi rétegekből az alumíniumot, amely most már, mint szabad alumínium mérgező hatású mind a növényekre, mind a vízi életközösségekre. A felszíni vizek elsavanyításával a fajgazdagság csökkentését és az ökoszisztémák leromlását is előidézheti. Ezen kívül – a talaj és a talajvíz pH-jának megváltozása következtében – pl. korábban oldhatatlan toxikus nehézfémek kerülhetnek be az ivóvízbe és a táplék- növényekbe.
A kén-dioxid, miként egyes nitrogén-oxidok, száraz vagy nedves ülepedéssel (fotokémiai reakciók, savas eső, savas köd) formájában érnek talajfelszínt, növényzetet, vagy vizeket. A kén-dioxid és a nitrogén említett oxidjainak együttes kibocsátása a növények tekintetében ún. ”szinergikus” hatást idéz elő, azaz a két szennyező anyag egymás hatását kölcsönösen felerősíti. Ködös, szélcsendes időben, amelyben az elmúlt években a téli időszakban hónapokon keresztül bőven volt részünk, a kén-dioxid és egyes nitrogén oxidok a köd szemcséivel vegyülve földközelben, a talajszinttől néhány száz méter magasságig mintegy "burát" képeznek, szétterülnek, amelyeknek a kiterjedése akár több négyzetkilométer is lehet, így a kibocsátott szennyező anyagok, különösen ha a kibocsátás több hasonló forrásból történik, a talajra, vízre, növényekre, az emberre stb. lehullva nem csak az egész város területén hatnak, hanem azon kívül is.
A tervezett biomassza erőmű alapanyaga különféle fafélék, (pl. fenyő, nyár, bükk, cser és fűzfélék) összedarált, összezúzott keveréke, aprítéka. (Itt a különböző más, primer mezőgazdasági, másodlagos hasznosítású anyagokról azért nem beszélek, mert azok égetése más technológiájú erőművekben történhet).
Amennyiben a betápláláshoz szükséges alapanyag energiaerdőkben megtermelt fafélékkel történik (amelyeknek jelenleg még a telepítéséről sincs tudomásunk), felhasználhatóságuk, a vágásérettség elérésével, kb. 10-13 év múlva kezdődhet meg, a fűztelepek 2-3 év alatt érik el a vágásérettséget, aztán további 10-13 évet (fűzféléknél 1-2 évet) kell várni ahhoz, hogy újra vághassák (telepíthessék) az ültetvényt.
A faaprítékra tervezett biomassza betáplálás jelentős gazdasági kockázatokat rejt magában. Köztudott, hogy a gáz emelkedő költségei miatt nem csak faluhelyeken, de már a városokban is tömegesen térnek át a gáztüzelés helyett a fatüzelésre. A hirtelen megugró kereslet miatt igen nagy mértékben megnőhet a biomassza ára, és ha nem lesz elegendő alapanyag a lakossági igények és faaprítékra tervezett biomassza erőművek ellátására, félő, hogy veszélybe kerül a fenntartható erdőgazdálkodás, és előbb-utóbb hozzányúlnak majd az értékes faállományhoz is, amelynek azért talán mégis inkább az lenne a rendeltetése, hogy bútor vagy épületfa formájában hasznosítsák. Fenyvesek, bükkösök, vagy még ennél is értékesebb fák, pl. tölgyek kivágása és eltüzelésre felhasználása nem csak gazdaságilag lenne bűn, de merénylet lenne hazai erdőállományunk ellen is, amelynek sajnos több mint 50%-a károsodott, éppen a különböző, légkörben terjedő, elsősorban kén és nitrát szennyezések miatt.
A biomassza üzemek működtetéséhez rendelkezésre álló famennyiség kitermelését nehezítik még a magán erdőgazdaságok rendezetlen viszonyai, az energetikai ültetvények támogatási rendszerében meglévő bizonytalanság, az export jelentős részaránya, valamint a bizonyosan jelentkező ellátási feszültségek.
II.
Aztán még egy érv a fa aprítékkal üzemelő biomassza erőművek ellen, kicsit távolabbról, a népesség növekedése és a világgazdaság oldaláról közelítve, az értékes, jelenleg feleslegesnek látszó mezőgazdasági földterületek „haszontalan” célra történő felhasználása ellen.
Köztudott, hogy a világ népessége az utóbbi néhány évtizedben (kb. 1960-tól) több mint megduplázódott, robbanásszerűen nő továbbra is, évente 70-80 milliós további népesség-növekedéssel kell számolni. A Föld népessége a jelenlegi mintegy 6,5-7 milliárdról 25-30 éven belül 9-10 milliárdra nő.
Teljesen okszerű, hogy ilyen népességnövekedés további jelentős, mintegy l/3 többlet élelmiszer megtermelését tenné szükségessé, azaz a mezőgazdasági termelés további világméretű felfuttatását igényelné, azonban termőföldek, különösen jó minőségű termőföldek már nem állnak rendelkezésre. Ezért a folyamatosan növekvő népesség ellátásához további termőterületek létrehozása végett, vagy jelentős erdőségek kiirtására és gabonatermelésbe vonására lesz szükség (amelyet súlyosbít, ha az esőerdőkhöz is hozzányúlnak), vagy – ami ugyanilyen, vagy még nagyobb kockázatokat rejt magában -, ha a nagyobb termőképesség vagy a minél nagyobb húshozam elérése végett genetikai módosításokkal fognak előállítani még nagyobb terméshozamú gabonaféléket, szóját, kukoricát stb. vagy húshasznú állatfajtákat.
Ma már nincsenek a világnak sem gabonából, sem tejből, vajból, tojásból, sem egyéb élelmiszerekből olyan tartalékai, mint voltak mintegy 40-50 évvel ezelőtt, amikor is a nyugat-európai gazdák az eladhatatlan termékeket tiltakozásul a tengerbe öntötték, elégették, vagy más módon megsemmisítették, ellenkezőleg: a demográfiai robbanás következményeként előre prognosztizálható, hogy akár az évtized végéig is élelmiszerhiány jelentkezhet világszerte és az élelmiszer sokkal fontosabb, mitöbb, stratégiai cikk lesz, mint ma az energetikai termékek, az olaj és a földgáz, következésképpen a termőföld – különösen a jó minőségű termőföld –, stratégiai erőforrás lesz, és mindazok az országok, amelyeknél a lakosság ellátásához szükségesnél több áll rendelkezésre – azaz élelmiszert exportálhatnak -, „mezőgazdasági nagyhatalmak” lesznek és ilyen lehet az alig 10 milliós népességű Magyarország is.
Látnunk kell, hogy bár jelentős autóiparunk (Audi, Mercedes,Opel, Suzuki), és számos kis és közép vállalkozásunk is van, Magyarország ettől még nem ipari ország és megfelelő mennyiségű és választékú ásványkincs, alapanyag hiányában (legalábbis álláspontom szerint) akkor sem volt az, amikor még döntően a Szovjetunióból behozott nyersanyagokat feldolgozva (nem alkatrészek összeszerelésén alapuló), komoly nehéziparunk volt.
Természeti viszonyaink – különösen, ha az öntözéses mezőgazdálkodást is meg tudnánk oldani víz és záportározókkal (kiküszöbölve a nyári és kora őszi egyre gyakrabb aszályos időszakok kockázatait), alapvetően mezőgazdasági haszonnövények termelésére, hús-és tejhasznú állattenyésztésre, vagy pl. a geotermikus energiára is épülő kertészeti tevékenységre és tartamos erdőgazdálkodásra lennének alkalmasak.
Az egy lakos élelmiszerrel ellátásához szükséges termőföld tekintetében jelentős többletterületünk van. 1960-ban a világon minden emberre átlagosan 0,44 hektár művelhető termőföld jutott, ma viszont alig több mint 0,25 hektár. Magyarországon ezzel szemben, kb. 0,5 hektár földterület jut 1 lakosra, és népességünk fogyása miatt az l lakosra jutó földterület várhatóan ennél is több lesz. Mindez azonban, nem lehet ok a termőföld pazarlására, kellő és alapos gazdasági indok nélkül más célra történő felhasználására, hiszen jószerével ez az egyetlen jelentős természeti- gazdasági erőforrásunk, amely a miénk, és amelyen nem „összeszerelő szakmunkások” vagyunk, hanem tulajdonosok, hazai földön megtermelt terményekből, termékekből stb. magyar árut, exportcikket előállító magyarok, akik nagyon is belátható időn belül keresett és mindenütt jó áron eladható mezőgazdasági árukészletet bocsáthatunk a világ rendelkezésére. Magyarország tehát, amennyiben termőföldterületét és erdészeti erőforrásait okosan használja ki, és azokon nem füstté és káros szennyező anyagokká váló növényeket (tüzelőanyagot, vagy pl. a bioetanol előállításra alkalmas alapanyagokat) termel, hanem a világ minden zugában keresett, magas áron értékesíthető gabona és húsféléket, tejtermékeket, és primőr kertészeti termékeket, stb. „mezőgazdasági nagyhatalom” lehet népesség számától függetlenül akár egy évtizeden belül is.
Újraéledhetne pl. az egykor nemzetközileg is jegyzett, magas színvonalon működő élelmiszer-feldolgozó, hús és még sok más, mezőgazdasági termékek feldolgozására szakosodott iparunk is, amelyek egykor, még a rendszerváltozást megelőzően több százezer embernek adtak munkát, kenyeret és biztos megélhetést.
Be kellene végül is látni, vagy ha nem látjuk be, az elkövetkező évek népességrobbanása, majd „beláttatja” mindenütt a világon – így Magyarországon is -, hogy Földünk termőföld készletét nem energia, hanem élelmiszertermelésre találta ki a „Teremtő”.
Hazánk energiaellátása jelenleg minden vonatkozásban biztosított, akár 40-50 évre is. Két gázfővonal is átvonul Magyarországon és dr. Orbán Viktor miniszterelnök Úr moszkvai tárgyalásai alapján földgáz-ellátottságunk teljes mértékben biztosítva lesz. Van (a faaprítékra alapozott biomasszán kívül) más, környezetre, emberi egészségre kockázatot nem jelentő megújuló erőforrásunk is bőven, amelyből az Európai Unió által előírt megújuló energia százalékos szintje teljesíthető, vagy akár túl is teljesíthető.
Mellesleg megjegyzem, hogy a magyar delegáció húsipari és élelmiszeripari termékek exportálásáról is tárgyalt az orosz féllel, jó fogadókészség mellett, ami több, mint biztató a jövőre nézve, egyértelműen „gazdasági nyitás”–nak tekinthető a két ország között.
III.
A Vízöntő utcában jelenleg működő gázerőmű az emberre kockázatot lényegében nem jelentő szén-dioxidot és vízgőzt bocsát ki, ezzel szemben a tervezett faaprítékkal működő biomassza erőmű legalább 2-3 olyan szennyező komponenst bocsát ki (így kén-dioxidot, nitrogén oxidokat és vélhetően port és kormot is), amelyek mind az egészségre, mind a természeti értékekre és az épített környezetre kockázatot jelenthetnek.
Ugyanígy: légszennyező kibocsátásaikkal és rezgés-terheléseikkel problémát okozhatnak az aprítékot előállító üzemrész és a nagy szállító járművek, a falvak jelenleg még egészséges levegőjét, valamint a lakóházak jövőbeni állagát illetően.
IV.
Végül még egy nagyon fontos szempont, a lakosság ingatlanaiban, lakásaiban, termőföldjében bekövetkező értékcsökkenés kérdése.
Minden szakkönyv, amely az ingatlanok ára és a környezet minőségével kapcsolatos kérdésköröket tárgyal, azonos megállapításokat tartalmaz arra vonatkozóan, hogy milyen szoros összefüggés van az ingatlanok árai és a jó vagy rossz környezeti minőség között, hiszen az emberek ingatlanvásárlásaikkal egyben „környezeti minőséget” is vesznek, mivel a két „jószág” csak együttesen értékesíthető. Dr. Kerekes Sándor és dr. Szlávik János egyetemi tanárok „A Környezeti menedzsment közgazdaság eszközei „című szakkönyvéből egyértelműen megállapítható, hogy a zaj, levegő, por stb. szennyezések, vagy más környezeti kockázatok, mint externális hatások mennyire beépülnek az ingatlanárakba, a környezeti minőség mennyire összetevője a lakás és ingatlan értékeknek.
Mivel a környezetterheléssel érintett területen számolatlanul vannak igen nagy értékű, akár 50-60 milliót érő családi házak, érdemes lenne az erőmű építtetőjének, de az engedélyezésben résztvevő hatóságoknak is elgondolkodni azon is, hogy képes(ek) lesz(nek)–e kifizetni esetleg igen nagy összegű, ingatlan-értékcsökkenéssel vagy a rezgésterhelés okozta rongálódásokkal összefüggő kártérítéseket, azon túl, hogy a tervezett beruházásnak jelenleg csak mintegy egytizede áll biztosan rendelkezésre (az is úgy, hogy a távhőszolgáltató társaság azt nem az állami költségvetésbe fizetné be, hanem egy, az eddigi kockázatmentes erőművet felváltó, jelentős többletterhelést produkáló erőműbe, 450 millió Ft-os hitellel eladósodva), további 250 milliós önrész beszámításával, amelynek „előteremtéséből” egyébként 2013. január 10-én még nem volt döntés, meg egy rövidesen megjelenő 300 milliós pályázat elnyerésével, amely még szintén kérdéses, hiszen arra, vélhetően többen is pályáznak.
V.
Jelenleg van elég gázenergiánk és a későbbiekben még több lesz, amely, ha Savaria városában később mégis szükségessé válna, kiegészíthető lenne, faaprítékra tervezett biomassza erőmű helyett más megújuló „szelíd” (szél-nap-geotermikus- stb.) energiával.
Minden tanulmány, amelyet eddig elolvastam a faaprítékkal működő biomassza erőműről, kivétel nélkül egyezik abban, hogy a biomassza erőmű és a földgázra épített erőmű kibocsátási értékeit (környezetterhelésit) összehasonlítva, a biomassza erőmű egyértelműen alatta marad a gáztüzelésűnek, továbbá, hogy a biomassza erőmű jelentős mennyiségű tűzifa igénnyel jár, és a lakossági többletfogyasztás miatt is megugró kereslet következtében jelentősen növekedni fog a tűzifa és biomassza ára, ami veszélyeztetheti a fenntartható erdőgazdálkodást is. Mivel a nagy mennyiségű faapríték beszállítása minimum 20-30 km-ről, vagy ki tudja milyen távolságból fog történni, a szállítás költsége ugyancsak árnövelő tényező lesz. Ha ehhez még hozzávesszük azokat a további externális hatásokat, amelyeket, a szállító nehéz tehergépjárművek kipufogógáz- és zajkibocsátásaikkal okoznak, valamint a hatásterületen az ingatlanok, földek értékcsökkenésével bekövetkezhető károkat, akkor összességében megállapítható, hogy a gáztüzeléshez képest az évek hosszú sora alatt nem csekély kén-nitrogén-por-korom kibocsátású biomassza erőmű gazdaságtalanabb és sokkal szennyezőbb lesz, mint a tisztán gáz alapon működő erőmű.
Végül szeretnék emlékeztetni két környezetjogi alapelvre, az elővigyázatosság és a megelőzés elvére, nehogy olyan eredmény szülessen, mint a két, Kőszeg előtti rekreációs tó esetében, amelyre nem keveset költöttek, minden engedély rendben volt, aztán egyszer csak megjelent és elburjánzott - a vízfelszínen is – a hínár, amelyet egyébként nem terveztek oda, és amely most már valóban érdekes „élményt” nyújt az oda látogatónak.
Az alapkérdésre visszatérve, az változatlan: milyen okból és kiknek éri meg mégis a biomassza erőmű Savaria városára (különösen Kámonra, Herényre,a Derkovits és az Oladi lakótelepekre) erőltetése, a legértékesebb városrész (természetvédelmi terület) közvetlen közelébe telepítése, akár a környezeti elemek (köztük az ember és egészsége, a védett természeti és műemléki értékek és az ingatlanok értékei) kockáztatása árán is?
Szombathely, 2013. február 8.
Dr. Dely Ferenc
környezetvédelmi szakjogász