2013. május 9. - Székelyföld legnagyobb kincse, az erdő címmel tartott előadást Kádár Tibor Sándor nagybaconi erdőmérnök a baróti Erdővidék Múzeumában.
Mint mondotta, az egy főre jutó erdőmennyiség tekintetében Kovászna
megye és a Székelyföld is jól áll, meghaladjuk az országos átlagot, de
ha nem vigyázunk, s továbbra is mértéktelen mennyiségben termelünk ki,
akár tíz-tizenöt év múlva is jó minőségű fa nélkül maradhatunk.
Jelenleg
országos szinten 6,5 millió hektáron gazdálkodnak, s ennek valamivel
kevesebb, mint tizedére becsülhető a Kovászna, Hargita és Maros megyei
erdőállomány. Csak becsülhető – hangsúlyozta a fiatal szakember –, mert
az utolsó erdőleltárt 1984-ben végezték, azóta több helyen is a
rablógazdálkodás nyomai láthatóak, azaz a statisztikákban fellelhető
adatok és a valóság biztosan nem fedi egymást. Mint mondotta, az erdők
fosztogatása is jelentős szerepet játszik abban, hogy az erdőrészek
folyamatosan aprózódnak, ezáltal az ökológiai egyensúly is veszélyben.
Minél kisebb egy erdőrész, fáink annál inkább ki vannak téve az ártó
forróságnak és zajnak, így nő a kiszáradás veszélye, sőt, a vadállomány
is károsul. Ahhoz, hogy az egyre komolyabbra forduló gondot orvosolni
tudjuk, Magyarország Trianon utáni példáját kellene követnünk: hosszú
távra tervezve csemetéket kellene ültetni, illetve nem szabad gátat
vetni a természetes beerdősödésnek, még akkor sem, ha a mezőgazdasági
kifizetési ügynökség támogatást ad a legelők tisztán tartásáért. „Ha
sikerül célt érnünk, s megvalósul az autonómia, a régió legjelentősebb
ipara valószínűleg a faipar lesz. Ahhoz, hogy minőségi fánk legyen
hosszú távon, s ne csak tüzelőfával tudjunk kereskedni, vigyáznunk kell
erdeinkre. A gondoskodás hosszú távon minden bizonnyal nagyobb
nyereséget jelent, mint az azonnali haszon” – összegezett Kádár Tibor
Sándor.
