A magvak zsugorodásához vezet a brazil esőerdő irtása (BBC/hirado.hu)

2013. május 31. -  Egy új kutatás szerint a trópusi esőerdők pusztítása nagyobb mértékben hat a környezetre, mint korábban hitték. Kutatók kiderítették, hogy Brazíliában az erdőirtás miatt a fák kisebb és gyengébb magvakat termelnek, amelyek kisebb valószínűséggel regenerálódnak. Úgy hiszik, mindezt a nagy testű madarak eltűnése váltja ki, melyek elég nagy csőrt hordoznak a magvak elfogyasztásához és szétszórásához. A kutatásról a Science folyóirat számolt be.
Pedro Jordano spanyol kutató elmondta, a legnagyobb meglepetések egyike volt, amikor felismerték, hogy a gyors erdőirtás nemcsak a fauna eltűnését befolyásolja, hanem az is megfigyelhető, milyen gyorsan - alig néhány generáció alatt - megváltoztatja a növények evolúcióját.
Brazíliában az atlanti-parti esőerdő valamikor rengeteg növény- és állatfaj otthona volt. A 19. század elején azonban, a cukornád- és kávéültetvények térhódításával nagyon gyors pusztulásnak indult. Mára az eredeti erdőterület mindösszesen 12 százaléka maradt meg.
A hatás felméréséhez a kutatók több mint 9000 magot vizsgáltak meg, melyeket esőerdőszerte a pálmafákról gyűjtöttek be. A súlyos pusztítást elszenvedő területekről begyűjtött magok sokkal kisebbek voltak, mint az érintetlen foltokról származóak. Számos, a zsugorodáshoz vezető tényezőt vettek számba, úgymint a klímát, a talaj termékenységét és az erdőtakaró mértékét. „Azonban nem találtunk bizonyítékot eme hatásokra – mondja Jordano. – A kiváltó tényező a nagy testű gyümölcsevő fajok eltűnése.”
Az olyan fajok, mint a tukán és a kotinga, nagy csőrüket használják a gyümölcsök elfogyasztására, végül pedig szétszórják a magvakat az erdőben. Ahogy azonban az esőerdő zsugorodott, a madarak is eltűntek, és csak a rigókhoz hasonló kisebb fajok maradtak hátra. Az eme madarak apróbb csőréhez igazodó, kisebb gyümölcsök termelésével a fák nagyobb valószínűséggel tudják magvaikat szétszórni.
A kutatók kiderítették, hogy ezek a magvak satnyák. „Sajnálatos módon az apróbb méret azt is jelenti, hogy kisebb a valószínűsége az erdő sikeres megerősödésének. Ezek a magvak kevesebb valószínűséggel csíráznak ki, hajlamosak a kiszáradásra és hamarabb áldozatul esnek a gombáknak.” Hozzátette, az előre vetített klímaváltozás az esőerdőket szárazabb és melegebb élőhellyé teheti, így a magok túlélésének esélye tovább zsugorodik.
Eredményeik valószínűleg nem csak az atlanti-parti esőerdőre vonatkoznak. Jordano úgy véli, ugyanez a jelenség számos más fafajnál is megfigyelhető lehet. „Sajnos a világ egyéb trópusi területein is elterjedhet a jelenség, ahol a nagy testű tukánok, tapírok, majmok és más nagyobb emlősök, valamint madarak nagyon gyorsan tünedeznek el.”