2013. június 16. - Egyre több helyen látom ezt, közterületen és magánkertekben egyaránt: Az ilyen kipányvázott fák felnyurgultak, a magasságukhoz viszonyítva aránytalanul vékony a törzsük. Normális esetben a törzs átmérője a talaj felett a legnagyobb, és a csúcs felé haladva vékonyodik - a kitámasztott fák vékony törzse azonban egyenletes vastagságú, sőt olyat is láttam már, hogy a rögzítés feletti részen, a szabadon mozgó korona alatt a törzs vastagabb volt, mint a talajszintnél. Amikor a támasztékot eltávolítják, ezek a fák az első nagyobb viharban eltörnek, vagy kifordulnak a talajból, ez aztán ismét megerősíti azt a téves véleményt, hogy szükséges a fák kitámasztása. Valójában egy fának az egészséges növekedéshez és a nagy kiterjedésű, mély és erős gyökérzet kifejlesztéséhez szüksége van arra, hogy a szelek állandóan mozgassák, sőt időnként megtépázzák.
A leggyakoribb ellenérv, amit hallok: a "profik" is így csinálják. Azt azért látni kell, hogy például egy közterületen dolgozó kertépítő cég prioritásai kicsit mások, mint egy kiskert-tulajodonosé. Ha egy-két fa nem fogta meg, kifordult a helyéről, az a kivitelezőnek azonnali veszteség: vissza kell menni és újraültetni, különben nincs teljesítési igazolás és nem lehet a munkát kiszámlázni. Rosszabb esetben egyenesen kötbért érvényesít a megrendelő. Ráadásul viták forrása, hogy egy-egy elpusztult fa a rossz ültetés miatt veszett el, vagy azért, mert az autók, a fűkaszával közterületet gondozók, vagy a kutyák kárt tettek benne. A kitámasztó apparátus egyik fontos szerepe, hogy valamennyire távol tartsa a kockázati tényezőket a fa törzsétől. Az is jellemző eset, hogy a megrendelő ugyan tudja, hogy legkésőbb egy év után el kellene távolítani a támasztékokat, de nem rendel hozzá forrást, nem teszi követelménnyé a közbeszerzési pályázatban, így tehát az a szolgáltató nyer, aki az utógondozást nem kalkulálja bele az árajánlatba.
Olyan esetről is hallottam már, hogy a kertészet, faiskola adta azt a tanácsot a vásárlónak, hogy a facsemetét 3-4 évig támassza ki. Az útmutatást követő vásárló a következő évben még nagy valószínűséggel nem fog visszajönni reklamálni, az pedig már nem a faiskola gondja, ha a nagy gonddal nevelgetett fáról 5-10 év múlva kiderül, hogy nem ad árnyékot, vagy gyümölcsfa esetén a termés a normális mennyiség harmada, negyede. Tovább rontja a helyzetet az a gyakorlat, amikor az ültetőgödör aljára talajjavító anyagokat, trágyát helyeznek. Ezek miatt lassabb a begyökeresedés, hiszen a növény a bőségesen rendelkezésre álló tápanyag miatt nincs rákényszerítve, hogy mielőbb nagy gyökérzetet fejlesszen. Ráadásul az eltérő szerkezetű anyag a gödör alján vízzáró rétegként viselkedik, felette pang a víz, ami szintén nem tesz jót a gyökereknek.
Mikor indokolt a támaszték?
A legtöbb esetben tehát felesleges, sőt káros a fák efféle kipányvázása. De ha az alábbi feltételek közül legalább kettő igaz, akkor legfeljebb egy évre megfontolhatjuk a támasztást:
Ha ültetéskor a gyökérzet a koronához viszonyítva aránytalanul kicsi, és a korona visszametszése (a lombozat eltávolítása) nem megoldható.
Ha a talaj nagyon laza, homokos.
Szabadgyökeres facsemete ültetésekor.
Tavaszi ültetéskor.
Ha a fa szélcsatornában, vagy viharos szélnek kitett helyen áll.
Mindig adjunk támasztékot a kordonos nevelésre alkalmas, alacsony törzsre oltott gyümölcsfáknak, ezek eleve nem önálló életre valók.
Hogyan támasszuk ki a fát?
Ha a kitámasztás mellett döntünk, az alábbi szempontokra érdemes figyelni:
Lehetőleg ősszel ültessünk, a csendes, esős időjárás a legmegfelelőbb a fák begyökeresedéséhez.
A támaszték ne legyen magasabb, mint a törzs (nem a teljes fa) magasságának 2/3-a.
Először ássuk ki a gyökérzet méretének megfelelő ültetőgödröt, utána állítsuk fel a támasztékot a gödör mellett. Semmi esetre se verjük be a támasztékot utólag a gyökerek közé.
Ültetés előtt mindig távolítsuk el a gyökérlabdát védő anyagokat, még a ritkás szövésű textilt is.
A fa szeles időben képes legyen kis mértékben mozogni, le egészen a talajszintig.
8-as alakban feltett rugalmas anyaggal rögzítsük a fát a támasztékhoz. A legjobb a széles gumiszalag, ami megfelelően tapad, és a lehető legkisebb mértékben dörzsöli ki a kérget.
Legfeljebb egy év után távolítsuk el a támasztékot. Őszi ültetésnél általában már tavasszal meg lehet szabadítani a fát a kötelékektől.
A begyökeresedést egyszerűen úgy tudjuk ellenőrizni, hogy a törzset megfogjuk, és kicsit megmozgatjuk, mintha szél rázná a fát. Ha mozog a környező talaj, akkor a gyökerek még nem kapaszkodnak megfelelően a földbe.
Mit tegyünk a kipányvázott, felnyurgult fákkal?
Itt már csak kockázatos megoldások közt válogathatunk. Fiatal, 1-2 éves fák jó eséllyel túlélik a támaszték teljes eltávolítását, de erre nincs garancia. Idősebb és nagyobb méretű fáknál inkább a fokozatosság ajánlható: lazítsuk meg a kötelékeket annyira, hogy a fa kicsit mozogni tudjon, majd ahogy erősödik, engedjük egyre lazább "pórázra". Itt is érvényes, hogy rugalmas és jól tapadó rögzítést használjunk. A mozgó törzs miatt a kéreg állandóan dörzsölődik, sérül, ami rontja az amúgy is rossz állapotú fa tápanyagellátását, és még a szabad szemmel nem látható mikrosérülések is jó táptalajai a betegségeknek. A másik problémás zóna a talajszint, ahol a mozgó törzs egy fordított kúp alakú lyukat alakíthat ki, amiben megáll és pang a víz. Rendszeresen ellenőrizzük a fát, és töltsük fel földdel az esetleg kialakuló lyukakat.
A legjobb megoldás természetesen a megelőzés: a legtöbb házikertbe ültetett facsemetének nincs szüksége támasztékra, engedjük, hogy mielőbb önálló életet éljen. A felnyurgult fa díszítőértéke, termőképessége, és élettartama is csökken. Ez több éves, évtizedes viszonylatban sokkal nagyobb veszteség, mint az, hogy nagy ritkán egy-egy csemete nem ered meg, és jövőre újat kell venni helyette. Anemone Japonica
