Hasznos vagy káros lenne a Székelyföld számára a papírgyártás? (maszol.ro)

2013. október 28. - Vitafórumot szervezett Hargita Megye Tanácsa hétfőn Papírgyártás Székelyföldön címmel a csíkszeredai megyeházán, a meghívott közbirtokossági vezetők, erdőtulajdonosok, fafeldolgozó vállalatok, oktatási intézmények képviselői részvételével. Borboly Csaba megyeelnök köszöntőjében az ilyen és ehhez hasonló témák kibeszélésének fontosságára hívta fel a figyelmet, mert azáltal egy első hallásra jónak tűnő ötletről kiderülhet, hogy mégsem valósítható meg, vagy pedig a megvalósítása károkat okozna. A papírgyártásról egyelőre szakvéleményt kérnek a jelen lévő professzoroktól, akik előadásaikkal rámutathatnak egy ilyen beruházás előnyeire és hátrányaira egyaránt.
„Sok esetben a jó szándék megvan, de a megvalósítás nehézségeket okoz: például a megyei tanács a középületek fából való építését szorgalmazza, de ez nehézségekbe ütközik, mert a tervezők, bár sokan közülük tudnak fából tervezni, az egyetemi évek alatt csak kismértékben tanulták a fából való építkezést” – példálózott az elöljáró.
A résztvevőket köszöntötte Tánczos Barna szenátor is, aki gratulált a kezdeményezéshez, és méltatta a megyei tanács kezdeményező szerepvállalását a fafeldolgozással és erdőgazdálkodással kapcsolatban, amely célt többek között a Robinwood Plus nemzetközi projekt is szolgálja európai jó példák megismertetésével.
„Gyakran tévhitek dőlnek meg, amikor jól hangzó ötletek konkrét megvalósításába fognánk, ilyen tapasztalatunk már van. Még sokat kell tanulnunk, ebben segítenek ezek a beszélgetések, eldönthetjük, érdemes-e az adott irányba haladni. Ezekben a folyamatokban a megyei tanács katalizátorszerepet tölt be, és szövetkezeti rendszerek létrehozásán munkálkodik, a munkahelyteremtés érdekében” – mondta a szenátor.
Muzsnay Csaba nyugalmazott egyetemi tanár a székelyföldi papírgyártásról szóló elképzelését ismertette. Csak úgy teremthetünk biztos jövőt, ha a fa helyben hasznosítható, feldolgozható, hangsúlyozta. Székelyföld legnagyobb kincsének nevezte az erdőt, és a vele való gazdálkodásban szükség van minden olyan szervezetre vagy egyházi egyesületre, amely rendelkezik erdőállománnyal. A professzor ismertette a papírgyártás szakaszait, a melléktermékek környezeti hatásait. Szerinte a térségben minél hamarabb el kellene kezdeni a jövedelmező papírtermékek gyártását, amihez európai uniós támogatást, anyaországi segítséget is kérhetünk.
Ladó Zoltán vegyészmérnök, papíripari kutató a romániai cellulóz és papíripar jelenlegi állapotáról és perspektívájáról tartott előadást. Mint elmondta, az országban nem léteznek stratégiák a papírgyártás jövőjére vonatkozóan. A papír- és cellulózgyártás csak mamutvállalkozásként képzelhető el, de kisebb kapacitású – mintegy 50–100 ezer tonna/év – is versenyképes lehet. Ennek egyik alternatívája lehet a papírhulladék feldolgozása. A papírgyártás úgynevezett szociális értéke sem elhanyagolandó, egy ilyen gyár ugyanis 200–300 munkahelyet jelent.
Szép Sándor, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem oktatója a papírgyártás környezeti problémáiról beszélt. Úgy látja, a jövő papírgyártását a biotechnológiára kell alapozni, és a fa – biomassza – vegyszerek – energia összehangolásával lehet jövedelmező.
Az előadásokat követő beszélgetést Becze István megyei tanácsos moderálta, aki szerint, ha létesülnek ilyen gyárak a térségben, közösségi tulajdonban kell működniük, például közbirtokossági kézben. Molnár Gábor, a megyei tanács Fenntartható erdőgazdálkodás munkacsoportjának vezetője összegzésében a párbeszéd folytatását szorgalmazta ebben a témában, kiterjesztve azt a másik két székely megyére is.