2013. november 2. - Az arany a történelem hajnala óta a vagyon és a
virágzó gazdaság szimbóluma, a nemesfém, illetve annak bányászata
azonban még napjainkban is sötét titkokat rejt, és ez különösen igaz a
perui lelőhelyekre.
Az illegális és szakszerűtlen bányászat visszafordíthatatlannak tűnő károkat okoz az ország trópusi erdőiben, és a Carnegie Intézet, illetve a perui környezetvédelmi minisztérium legújabb vizsgálatának eredményei szerint helyzet még az eddig sejtettnél is sokkal rosszabb.
A Proceedings of the National Academy of Sciences oldalain megjelent tanulmány riasztó fényben tünteti fel a Peruban folyó aranybányászatot. Greg Asner és kollégái műholdképek, illetve helyszíni vizsgálatok alapján kimutatták, hogy az illegális bányászatra használt földterületek száma 1999-2012 között ötszörösére növekedett, az erdőirtás üteme pedig háromszorosára nőtt a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság óta, amikor az arany ára meredeken nőni kezdett.
A nemesfém bányászata az elmúlt években az teljes Amazonas mentén intenzívvé vált, a legjelentősebb kitermelés azonban Peru Madre de Dios nevű régiójában zajlik, amely buja őserdeiről és óriási biológiai diverzitásáról híres. A területen a becslések szerint legalább 50 ezer aranyásó foglalatoskodik, többségük mindenféle hivatalos engedély nélkül. A régiót egy maroknyi „aranybáró” uralja, akik tevékenysége fölött a helyi kormányhivatalnokok források hiányában szemet hunynak.
Az aranybárók a dél-amerikai drogbárókhoz hasonlóan vaskézzel uralkodnak a hozzájuk tartozó terület fölött, kényszermunkásokkal és gyermekekkel végeztetve a bányászati feladatokat. Vagyonuk révén jelentős politikai hatalomra tettek szert, így az illetékes hatóságok gyakorlatilag semmit sem tudnak tenni ellenük. Ennek megfelelően a bányászat környezeti hatásairól és a kitermelés tényleges mértékéről rendkívül kevés megbízható információ áll rendelkezésre, és a most megjelent tanulmány írói szerint az a kevéske kutatás, amely napvilágot látott a témában, jelentősen alábecsüli az aranykitermelés által érintett területek nagyságát és a környezeti hatásokat is.
Ahogy Asner elmondta, ennek főként az az oka, hogy hagyományos műholdas adatgyűjtéssel csak a nagyobb bányák detektálhatók, holott az aranykitermelés nagyon jelentős része kisebb méretű lelőhelyeken történik. A szakértők ezért egy újfajta technikát alkalmaztak, és egy repülőgépre telepített laborral vizsgálták a felszínt. A gép lézerradarral (LIDAR) is fel volt szerelve, amellyel részletes, háromdimenziós felvételek készíthetők a felszínről.
A módszernek köszönhetően több ezer eddig ismeretlen, apróbb bányát sikerült azonosítani, a spektrométeres méréseknek hála pedig rendkívül pontos adatokat gyűjtöttek be az erdőirtás mértékéről és aranybányászat vegyi hatásairól is. Kiderült például, hogy mely területeken kerülnek a bányászat következtében szennyező anyagok a felszíni vizekbe, és ezek milyen hatásúak.
